Volt egyszer egy kisfiú, aki nem ismerte a kanalat. Tarhonyás hús volt ebédre, soha nem felejtem el. Kézzel tömte be az ételt, mondtam neki, hogy nem úgy kell enni, hanem kanállal. Nem értette, mert nem értett magyarul. Kezébe adtam a kanalat, belemártottam a tarhonyás húsba, és a szájához emeltem. Akkor látszott a szemén, hogy ezt mintha megértette volna. A kezébe adtam a kanalat, belemártotta a tarhonyás húsba, majd a másik kezével leemelte róla az ételt, és azzal a mozdulattal a szájába tömte.

Tiszavasváriban ez nem egy kivételes történet, hanem egy a sok közül. A kamionoktól zajos főút mentén egy kopott, halványzöld épületben 182 gyermek jár a Magiszter Óvoda nyolc csoportjába, döntő többségük halmozottan hátrányos helyzetű.

Noha a járványveszély csökkenése lehetővé tette az óvodák újranyitását, nem tért még vissza mindenki az intézmény falai közé. „Nem úgy megy, hogy kiírom a Facebookra, hogy mostantól lehet hozni a gyerekeket óvodába, hiszen sok helyen nemhogy internet, áram sincsen. Minden családhoz elmentünk, hogy felmérjük az igényeket” – mondja Mátrahegyi-Máté Ibolya, az óvoda vezetője.

A tiszavasvári egyike azoknak az intézményeknek, amelyeket az Örökbe fogadok egy ovit! kezdeményezés igyekszik segíteni. Például úgy, hogy az „örökbefogadók” feleslegessé vált holmijai új gazdára találnak. Míg egy-egy háztartásban csak bosszúságot okoznak a szekrényben porosodó megunt játékok és kinőtt ruhák, a tiszavasvári óvodában minden apróság jó helyre kerül. Noha az épület rossz állapotban van, az óvónők igyekeznek bearanyozni az oda járók mindennapjait. „Ahogy az egri várvédőknél, az erő nem a falakban, hanem a védők lelkében van” – mondja Kerekesné Lévai Erika, a tagintézmény vezetője.

Én még meg se születtem – pedig már nem vagyok fiatal –, amikor ez az óvoda létrejött.

Az intézmény 2009-ig az önkormányzat irányítása alatt volt, majd a Magiszter Alapítvány vette át a működtetését, szeptember 1-jétől pedig az Esélytér Intézményfenntartó Központ a fenntartó.

Miközben az épület a régi maradt, a létszám folyamatosan nőtt, a kezdeti 25 helyett mára közel kétszáz kisgyerek tölti itt mindennapjait. A mostoha körülmények és a pénzhiány ellenére az óvónők pályázatokkal igyekeznek előteremteni a különböző eszközökhöz és változatos programokhoz szükséges forrásokat.

Le a kalappal az óvónénik előtt!

– hangsúlyozza az igazgató, majd felhívja a figyelmet egy újabb nehézségre, amivel az óvoda dolgozóinak meg kell birkózniuk: a gyerekek jelentős része kétnyelvű, nem megfelelően beszél és ért magyarul, mert a családjukkal otthon romani nyelven beszélnek. Így sok esetben, amikor egy hároméves gyerek bekerül az óvodába, a fejlesztése és beszoktatása jókora próbatétel, hiszen az óvónő és a kisfiú vagy kislány még csak nem is beszéli ugyanazt a nyelvet, bár már vannak dolgozók, akik rendelkeznek lovári nyelvvizsgával. Az akadályt mindenesetre az iskolakezdésig le kell küzdeni, hogy a tanulásban már ne okozzon problémát a magyar nyelv ismeretének hiánya.

A tiszavasvári óvónők nemcsak a többnyelvűség okozta nehézségeket győzik le sikeresen, hanem a családok anyagi helyzetéből adódóakat is. Közmunkákból boldogulni igyekvő szülőktől nem elvárható, hogy támogatóként legyenek jelen az óvoda életében. Bár már sok család kitört a mélyszegénységből, és sikerült állandó munkát szereznie, mégis jól eső érzés, ha ajándékot kapnak a gyerekeik.

Mi nem tudjuk azt mondani a szülőknek, hogy valaki hozzon egy szőnyeget, hiszen sok helyen otthon sincs. A maguk módján persze igyekeznek segíteni, de anyagi terhet nem lehet rájuk róni

– magyarázza az intézményvezető.

Ráadásul a fenntartó anyagi lehetőségei is korlátozottak, az egyetlen esélyt az óvodának a különféle – természetesen pluszmunkát jelentő – pályázatok kínálják.

Sok gyerek ötéves koráig még nem is ült buszon, de mi el tudtuk vinni őket a nyíregyházi színházba, falumúzeumba, Hortobágyra és az állatkertbe

– büszkélkedik eredményeikkel az óvoda vezetője.

Az óvoda dolgozóinak áldozatos munkája az eredményeken is meglátszik: az ovi-foci csapat több éven keresztül aranyérmes volt, a mazsorett csapat sok fellépést tudhat maga mögött, a hortobágyi tánctalálkozón egyszer bronz, kétszer arany minősítést értek el a tiszavasvári ovisok. A városi rajzpályázatokon is eredményesek, legutóbb egy múzeum különdíját vihette haza az egyik óvodás.

Mivel az óvónők igyekeznek minden lehetőséget megragadni a gyerekek segítésére, az Örökbe fogadok egy ovit! program sem maradhatott ki a sorból. „A felhívást követően napokon belül jelentkeztek az örökbefogadók” – mondja Mátrahegyi-Máté Ibolya, aki rácsodálkozott, milyen messziről is igyekeznek segíteni a mindennapjaikat: egy Győr melletti községből is érkezett felajánlás.

Az óvodának hozzávetőleg tíz adományozója van, kaptak már számítógépet, routert, gyerekjátékokat, könyveket, kis kéztörlőket és müzliszeleteket is. Az örökbefogadók között egyébként nem csak magánszemélyek vannak: a nyírbátori óvodától és az Oktatási Hivataltól is kaptak már adományt. Az óvoda pedig honorálja a felajánlásokat, köszönetképpen minden segítő kap egy „Manócska-díjat”.

Szeretnénk kifejezni a hálánkat, ennyi telik

– jegyzi meg az óvodavezető, hozzátéve, szívesen tartanának gyerekműsort azoknak, akik akár csak egy adománnyal is támogatták működésüket, de a távolság miatt ez és általában a személyes kapcsolattartás nehéz.

Az alvásidő közepén érkezünk az óvodába, lábujjhegyen járva igyekszünk nem felébreszteni a szobákban alvó gyerekeket. A takaró alól azért így is ki-ki bukkannak az álmos barna szempárok. „Soha nem nő meg ez a kicsi fiú, ha nem alszik” – szól oda az óvónő az egyik ébredező kisfiúnak.

Itt mindig kiborul valami, a gyerekek életében hiányzik az a minta, hogy leül a család egy asztalhoz vacsorázni, és közben vigyáznak a terítőre. Sokszor asztal sincs otthon

– mondja az óvoda vezetője.

A gyereklétszám az évek során annyira megnőtt, hogy helyhiány miatt kénytelenek voltak kényszermegoldás után nézni, így néhány házzal arrébb, egy régi iskolaépületben is a Magiszter Óvoda növendékei kaptak helyet. A körülmények itt sem rózsásak, a falakon beázások nyomai, a helyiségek zsúfoltak. A dolgozókon néha erőt vesz a csüggedés, ha azt látják, más intézmény mennyivel jobb környezetet biztosít az óvodai munkához. Mégis minden nap azért dolgoznak, hogy a gyerekek ugyanazt kapják, mint az ország bármely, jobb helyzetben lévő óvodájában.

Ha itt szétnézel, az mindenre választ ad

– feleli Barát Hella, Az Örökbe fogadok egy ovit! vezetője arra, honnan jött a a kezdeményezés ötlete.

Tiszavasváritól kétszáz kilométerre, egy újlipótvárosi kislakás teraszán, az ablakban játszó két kislányára a szeme sarkából folyamatosan figyelve meséli, hogy a viszonylag szűk élettér és a két, egymáshoz közeli korban lévő gyermek miatt felhalmozódtak náluk a feleslegessé vált játékok és eszközök, ezeknek szeretett volna új helyet találni, ahol hasznosulhatnak.

A mozgalmuk lényege, hogy minden segíteni vágyó tudja, hova kerülnek az adományai, hány gyerek között kell elosztani őket, mire van éppen a legnagyobb szükség. A segítség a családok helyett a pedagógusokhoz érkezik, akik tudják, minek hol lesz a legjobb helye.

Ha kell, anyukái, ha kell, következetes nevelői a gyerekeknek

– mondja róluk Barát Hella.

Az első lépést az jelentette, amikor az évek során összegyűlt, feleslegessé vált holmikból összeállított csomagot futárszolgálattal eljuttatta egy tiszabői óvodának. Közösségi oldalán beszámolt erről, néhány ismerőse csatlakozott hozzá, ma pedig már 3300 örökbefogadónál tart a kezdeményezés, akik hatszáz intézménynek – óvodáknak, gyerekházaknak és tanodáknak, gyermekotthonoknak – juttatnak el adományokat. Van már képviselőjük New Yorkban, Japánban és Svájcban is.

Ha valaki regisztrál az oldalra, megkapja a hozzá legközelebbi örökbe fogadható intézmény bemutatkozását, így el tudja olvasni, hogyan telnek a mindennapok az óvodában, mire a legbüszkébbek, és talál egy „nincslistát”, amin szerepel, milyen adományokat várnak leginkább.

Már ezek végigolvasása után is szembesülhetnek vele, hogy nem messze tőlünk vannak olyan életek, amelyek számunkra felfoghatatlan módon kezdődnek és folytatódnak

– mondja Hella. A kezdeményezés pedig lehetővé teszi, hogy azok is segíthessenek, akik eddig nem tudták, hogy megvan erre a lehetőségük, mivel nem csupán önzetlenségről, hanem a saját, jó minőségű feleslegüktől való megválásról is szó van.

A kezdeményezéshez már egy tisztálkodószereket gyártó cég is csatlakozott: tízezer euró értékben ajánlott fel szappant, sampont, tusfürdőt, fogkrémet nyolcezer hátrányos helyzetű gyerekeknek. A vállalat szintén a feleslegét adta oda, mert új termékeik már kiszorították ezeket a boltok polcaikról, a megsemmisítés helyett azonban így 110 óvodában legalább fél évig biztosan lesz folyékony szappan.

A gyerekek mindennek örülnek, még egy új szempárnak is, amikor találkoznak egy ismeretlen felnőttel. Egyszer egy óvónő mesélte, hogy az egyik kisgyereknek nem volt fogkeféje, így tőle kapott egyet, a kisfiú pedig onnantól azzal akart aludni

– mondja Barát Hella.

Az adományok kiosztásánál számtalan szempontot kell figyelembe venni. Egy mélyszegénységben élő ötéves gyereknek más játék való, mint egy nagyvárosinak, hiszen a játékszocializációja elmaradott. A kezdeményezéshez csatlakozó óvodák között akad olyan intézmény is, amelyik nem kér LEGO-játékokat, mert azokat lenyelik a gyerekek. Ugyanez a sorsa a só-liszt gyurmának is: minden játék kizárva, ami bármennyire is „ételszerű”.

Évszaknak megfelelő cipő: az óvónők szerint leginkább erre van szükségük a gyerekeknek. Visszatérő jelenség, hogy az óvodások hóban-fagyban vászoncipőben indulnak el reggel: az egyik óvodához tavaly mentőt kellett hívni, miután egy kisgyereknek elfagyott a lába befelé.

A nehéz sorsú gyerekek életét természetesen nem oldja meg egy-egy adományként kapott játék vagy ruhadarab, de egy-egy külső szemmel szinte jelentéktelennek tűnő gesztus is hatással lehet rájuk.

Örülök annak, hogy kicsit felemelhetem azokat, akik ezekkel a gyerekekkel foglalkoznak, és megmutathatom, milyen fontosak. Ha ők nem lennének, akkor semmi esély nem maradna arra, hogy ezekből az óvodásokból és iskolásokból legyen valaki

– mondja Hella.

A 3 évesnél kisebbekkel foglalkozó gyerekházak mellett nemrég tanodák is felkerültek a támogatható intézmények listájára, ezek a tartós élelmiszeren és ruhán kívül különböző elektronikai eszközökre is vágynak. Igaz,a távoktatásban való részvételt nem csak az eszközhiány tudja keresztülhúzni: az egyik tanodában elintézték, hogy minden gyereknek legyen számítógépe és internetelérése, csakhogy egy édesanya jelezte, hogy nekik másnaptól nem lesz áram a házukban.

A mozgalomnak hála összefogások egészen különleges formája is létrejöhet. Van olyan óvoda, amelyet egy középiskola fogadott örökbe, a gimnazisták pedig úgy szervezték az osztálykirándulásokat, hogy meg tudják látogatni az általuk „örökbefogadott” óvodásokat.

Az óvoda az a hely a hátrányos helyzetű gyerekek életében, ahol még nagyon sokat lehet segíteni

– véli Révész Tamás, a tiszavasvári óvoda örökbefogadóinak egyike. Már az Örökbe fogadok egy ovit! előtt is része volt az életének az a fajta jótékonykodás, hogy odaadja a rászorulóknak, amire már nincs szüksége, ebben a kezdeményezésben az fogta meg igazán, hogy közvetlenül az óvodáknak tud segíteni.

Ez a mozgalom teljesen más, mint azok a támogatási lehetőségek, amikor át kell utalni valahova egy összeget, aztán igazából fogalmunk sincs, pontosan mi történik a pénzzel.

Bevallotta, amikor egykor megnézte a tiszavasvári óvoda honlapját, sokkal kedvezőbb kép fogadta, mint amire az intézménytől kapott levél és az abban olvasható „nincslista” alapján számított. „Láttam, hogy járnak versenyekre, táncbemutatókra, olyan volt, mint amit elképzel az ember, hogy na, így kell kinéznie egy óvodának” – meséli Tamás. Az óvodavezetővel beszélgetve persze kiderült, hogy az óvónők jóvoltából ugyan sok program megvalósult, a helyzet nem ennyire biztató.

Az örökbefogadó úgy látja, hogy az óvoda és talán az iskola alsó tagozata az utolsó pont, ahol még tenni lehet azért, hogy legalább félig-meddig integrálni tudják ezeket a gyerekeket, és „ez minden pénzt és energiát megér”. Révész Tamás szeretné, ha minél többen észrevennék, milyen fontos az olyan intézmények szerepe, mint a tiszavasvári óvoda: itt fektetik le azokat az együttélési és viselkedési szabályokat, amiknél szerinte nincs fontosabb.

Ezeknek a kicsiknek iszonyúan kevés esélyük van arra, hogy olyan iskolába kerüljenek, amilyenbe például az én gyerekeim jártak, innentől kezdve ördögi kör, ki hova tud eljutni.

Pusztán azért, mert oda születtek, ahová.

Kiemelt kép: Marjai János /24.hu