A világjárványt okozó koronavírus miatt különleges figyelmet kapott a kérdés: hogyan állunk lélegeztetőgép-ellátottság terén? Orbán Viktor hétfő délelőtti sajtótájékoztatóján lajstromba vette, milyen eszközparkkal és humánerőforrással száll szembe az egészségügy a pandémiával, és az adatsor részeként a miniszterelnök külön hangsúlyozta, hogy 2560 lélegeztetőgép áll rendelkezésre Magyarországon. A készlet folyamatosan bővül, kedden 86 darab respirátor érkezett Kínából, és a magyar diplomaták is hajtóvadászatot indítottak a nemzetközi piacon fellelhető lélegeztetők után, sőt a fogorvosoknál is kutatást indított a kormány.
Miért fontos, hogy hány lélegeztetőgép van?
A SARS-CoV-2 vírussal fertőzöttek 80 százaléka otthon, lábon hordja ki a betegséget, vagyis kórházi ellátást nem igényel. 15 százalékuk bár kórházi ellátásra szorul, állapotuk nem olyan súlyos, míg a betegek öt százaléka kritikus állapotban intenzív osztályos ellátást igényel. Utóbbiak aránya kicsinek tűnik ugyan, de nem kevés betegről van szó: tízezer fertőzött esetén már ötszáz emberről beszélünk, és ők azok, akiket nagy eséllyel lélegeztetőgépre kell tenni. A koronavírus ugyanis kétoldali tüdőgyulladást okoz, és a fertőzöttek öt százalékénál olyan súlyos tüneteket idézhet elő, hogy a szervezet a tüdőn keresztül nem képes megfelelő mértékben oxigént felvenni, így a többi létfontosságú szervhez nem jut kellő mennyiségben ez a sejtek számára üzemanyagként szolgáló gáz. Itt jön segítségként a respirátor, ami – hangsúlyozta a 24.hu által megkérdezett szakorvos – nem gyógyítja ugyan a koronavírust, de támogatja a tüdőt és ezen keresztül a többi szerv működését addig, amíg az immunrendszer le nem küzdi a fertőzést és a légzőszerv el nem kezd magától gyógyulni.
Normális körülmények között a levegőből 21 százalék oxigént lélegzünk be. Amikor – például koronavírus-fertőzöttség miatt – gyulladt a tüdő, jelentős mennyiségű légzőfelület kiesik, így szükség lehet arra, hogy magasabb koncentrációjú oxigént juttassunk a szervezetbe, a legrosszabb esetben akár 100 százalékosat, amit a gép segítségével meg tudunk tenni. A koronavírusos eseteknél gyakori az a probléma, hogy a gyulladás miatt a tüdőben a léghólyagok összeesnek, aminek következtében egyáltalán nem történik gázcsere. A géppel ki lehet nyitni a léghólyagokat és nyitva is lehet őket tartani, így javítva a gázcsere feltételeit. A legsúlyosabb esetekben az is előfordulhat hogy az orvosok gyógyszerek segítségével teljesen leállítják a beteg saját légzését, és onnantól kezdve teljes egészében géppel vezérlik a lélegeztetést – ezért is kulcsfontosságú, hogy egy ilyen súlyos légzési tüneteket kiváltó vírusnál, mint a korona, a hirtelen megugró, kritikus állapotú betegszámhoz kellő mennyiségű lélegeztetőgép álljon rendelkezésre.
Miért nem csak az a fontos, hogy hány lélegeztetőgép van?
Lovas András aneszteziológus, ideje nagy részét kritikus állapotú betegekkel tölti az intenzív osztályon. A 24.hu-nak elmagyarázta, mennyi minden szükséges egyetlen lélegeztetőgép működtetéséhez is, és miért nemcsak az számít, hogy mennyi gép áll rendelkezésre, hanem az is, hogy a gépek működtetéséhez milyen feltételek adottak.
A respirátor mellé ugyanis a betegnek szükség van még gyógyszeradagoló pumpákra, különböző hatásmechanizmusú gyógyszerekre, megfelelő humánerőforrásra, betegőrző monitorokra, vagy akár dializáló gépre és más orvosi eszközökre is – sorolja az orvos, aki hozzáteszi, a respirátor csak egyetlen szervpótlást támogató eszköz a hosszú sorban, márpedig a koronavírusos beteg is tud veseelégtelen lenni és kell majd neki dialízis, ahogyan szívinfarktust is kaphat, vagy szövődményként a gyomruk is kilyukadhat, és be kell tolni őket a műtőbe.
A lélegeztetőgépek működtetéséhez minden esetben oxigén és nagyon gyakran sűrített levegő is kell. Előbbit juttatják a beteg szervezetébe, utóbbi pedig a gép mechanikus részeinek működtetéséhez szükséges. Ahhoz, hogy az oxigén, illetve a sűrített levegő eljusson magához a géphez, gázkiállások és csatlakozók kellenek. Illetve vezetékhálózat, amin keresztül a gáz megérkezik a kórház területén található több száz liter űrtartalmú tartályból. A kórház falában futó orvosi oxigént szállító csöveket úgy kell elképzelni, mint a lakásunkban az elektromos vezetéket. A lélegeztetőgép csöveit, amelyeken érkezik az oxigén és a sűrített levegő, kiállásokba kell csatlakoztatni. Csakhogy nem minden kórházban van vezetékhálózat az oxigénhez.
Ez abból adódik, hogy a magyarországi kórházépületek nagy része régi, ráadásul pavilonszerűen kialakított: a kórház több, szétszórt épületből áll, és nem minden épületben van vezeték. Ahol nincs, központi helyett csak palackos oxigénnel lehet működtetni a lélegeztetőgépet – magyarázza Lovas András, aki éppen ezért hangsúlyozza, alapos mérnöki tervezést igényel a kórházak lélegeztetőgéppel való ellátása. Ahogy a lakásoknál sem lehet akármennyi fogyasztót rácsatlakoztatni az elektromos hálózatra, mert a túlterhelés lecsapja a biztosítékot, úgy
Alapos tervezést igényel a beszerelésük, mert ki kell számítani, milyen vezetékhálózat és központi gázellátás szükséges.
Ha a kórházban nem központi gáz van – vagyis nincs tartály és vezetékrendszer –, akkor a betegek lélegeztetését palackos oxigénnel kell megoldani. A szakorvos szerint ez egy több napos intenzív terápiára szoruló koronavírusos beteg esetében korántsem ideális, mert a palack kis térfogatú és véges kapacitású, így azt gyakran kellene cserélni, ami megint csak komoly munkaerőt kötne le, ráadásul a fertőzött kórházi területen belül.
Ha van vezeték, tehát van központi gáz a lélegeztetőgépekhez, akkor is adódhat még probléma a működtetésükkel. A csatlakozóknak különböző szabványrendszerük van. Ezt úgy kell elképzelni, mint az elektromos áram esetében Nagy-Britanniát: mivel más kialakítású csatlakozókon jön ott az áram, a többi európai országból oda utazóknak átalakító szükséges. Egy kórházban is többféle szabvány létezhet az orvosi gázt szállító vezetékek csatlakozóiból, tehát ha az egyik épületből a respirátort átviszik a másikba, ahol más a szabvány, akkor nem lehet ott használni. Létezik átfordító (akár az áramátalakító a briteknél), de le is lehet cserélni a csatlakozót. A gond csak az, hogy ezekből az eszközökből most világszerte hiány van a járvány és a többi kórház megnövekedett igénye miatt – mondja Lovas András.
Mindezek fényében alaposan fel kell mérni, hova telepítik a respirátort, van-e ott központi gázellátás, megfelelő-e a vezetékhálózat terhelhetősége, illetve a csatlakozó pontok kompatibilisek-e a gépekkel – világít rá a szakorvos a darabszámok mögött húzódó valódi problémákra.
Szakorvosok és szakápolók is kellenek
A lélegeztetőgépek működtetésének technikai követelményein túl az intenzíves ellátás rendkívül emberigényes is. Normál körülmények között két intenzív osztályos betegre egy 12 órás műszakban egy ápoló felügyel. Ez a terhelés az ápolók számára még fenntartható, de ha kettőnél több betegre kell figyelni, már nem ideális. A lélegeztetőgépre tett beteg mellett speciális – intenzíves – szakápoló dolgozik, tehát nem minden ápoló alkalmas arra, hogy ilyen állapotú betegre felügyeljen.
Attól függően, hogy mennyire súlyos állapotúak a betegek, 5-10 ágyanként egy, de inkább két intenzíves szakorvos szükséges.
És a teljesség igénye nélkül kell még beteghordó, segédápoló, takarító, pszichológus, dietetikus, gyógyszerész. Kell laboros, aki elemzi a vérmintákat és a mikrobiológiai vizsgálatokat elvégzi, kellhet röntgenorvos, röntgentechnikus és adott esetben sebész is. Éppen amire szüksége van a betegnek
– sorolja a lélegeztetett pácienssel járó humánerőforrás igényeket Lovas András.
Fotó: Balogh Zoltán /MTI
