Az űrutazás legyengíti a szervezetet, megbetegít és depressziót okoz. Erre jutott a BBC, amelynek cikkében több szakértő is megszólal.
Az űr nem az a környezet, amelynek túlélésére az emberi evolúció képessé tett minket – összegezhető Kevin Fong véleménye, aki University College London egyik speciális – a nagy magasságok, a világűr és az extrém környezet orvosi problémáival foglalkozó – kutatórészlegének alapítója. Szerinte az űrutazás ugyanolyan expedíció, mint a többi: örülni kell annak is, ha egyáltalán képesek vagyunk felkészülni rá.
Ájulás, hányinger
Számos kellemetlen és rossz dologra kell ugyanis készülni. Így a rakétával való indulás után 10 másodperccel az űrhajósok elájulhatnak, miután a nehézségi gyorsulás négyszeresét kell elviselniük, vagyis súlyuk hirtelen négyszeresére növekedhet. A vér a lábakba tolul ilyenkor, így az agynak pótlólagos vérre van szüksége az öntudat megőrzéséhez. Erről Jon Scott beszélt, aki a Qinetiq cég tudósa. A vállalat emberi centrifugákat működtet az angliai Farnborough-ban. A gyorsulás megnövekedése a reakcióképességet is csökkenti (még ha nem is ájul el valaki). Már viszonylag alacsony gyorsulásnál, vadászpilótáknál is előfordulhat ez.
Az űrhajó indítása után 10 perccel többnyire hányinger fogja el az űrhajósokat. Fong szerint ez a belső fülben lévő érzékeny egyensúlyszerv miatt van így. Ez a szervünk a gravitáció hiányára reagál. Így a pilóták fontos vezetési készségeit is rontja az egyensúlyzavar. Különösen a mozgó tárgyak érzékelése válik nehézzé ilyenkor.
Kép forrása: Thinkstock
A hányinger és egyensúlyzavar miatt az űrhajósok képtelenek lehetnek a kijelölt feladatok végrehajtására. Az “űrbetegség”, a tengeri betegség mintájára okozhat problémákat. Az Apollo-9 program során kipróbált holdkomp irányítására először képtelen volt az amerikai űrhajós, Rusty Schweickart. (Az igazi holdraszállást az űrkutatás történetében később hajtotta végre az Apollo-11 legénysége.)
Dagadt fej – két nappal az indulás után
Kilövés után két nappal újabb problémák merülhetnek fel: egyszerűen megdagadhat a fejünk. Olyan ez az érzés, mint amikor a bokánk dagad meg egy hosszú repülőúton. A gravitáció hiánya miatt a folyadékok felgyűlhetnek a fejünkben, mert olyasmit élhetünk át, mintha fejen állnánk. Hasonlót tapasztalt a “bedugult orrú” kanadai űrhajós, Chris Hadfield nemrégiben a BBC szerint.
De ez még csak a kezdet. Újabb kutatások szerint az űrrepülés károsan hathat a látásunkra is. MRI-szkennerrel végzett vizsgálatok szerint a Texasi Egyetem munkatársai úgy találták, hogy az űrhajósok kétharmadánál elváltozások léptek fel. A NASA (az amerikai űrkutatási hivatal) szóvivője, William Jeffs szerint ennek okai egyelőre még nem tisztázottak. Változhat a retina, a látóidegek, a szem alakja. Mindez akár összefügghet a koponyán belüli nyomás változásával.
Kíváncsi a folytatásra? Szeretné tudni mi vár még ránk az űrben? Olvassa el a Házipatika oldalán!
