Hogy milyen volt a hangulat a szállodai “magányba” visszavonult csapat háza táján a pénteki, Montenegró elleni vereség után? El lehet képzelni…
A bennfentesek szerint a tavalyi, 4. helyet hozó sanghaji vb hasonló szakaszához képest ugyan kevésbé, de megviselte a társaságot a kudarc, hiszen a kilenc olimpiai bajnokkal felálló együttestől nem csupán népes szurkolótábora, de maguk a pólósok is döntőt vártak. Ehhez képest maradt a bronzmeccs…
A csoportnyitányon 12-8-ra legyőzött taljánok elleni meccs előtt két edzést tartott a magyar csapat szombati szabadnapján. Szóba került persze a délszlávok elleni meccs is, de már mindenki inkább az olaszokkal foglalkozott, és egységes a csapattagok véleménye: nagyon kell az a bronz – olvasható a vlv.hu beszámolójában.
“Többször ébren voltam, gondolkoztam – mesélte Kemény Dénes szövetségi kapitány a montenegróiakkal vívott csata utáni órákról. – Az egész mérkőzés képét tekintve határozottabbak voltak, mint mi, szinte az összes fontos játékosuk a tudása legjavát nyújtotta.
Nálunk kevés olyan játékos volt, akire azt tudom mondani, hogy hiba nélkül játszott, vagy a tudása jó részét hozzátette a csapat teljesítményéhez. Többségben vannak sajnos azok a játékosok, akik közepes, vagy a közepest alulról súroló teljesítményt nyújtottak, úgyhogy összességében a csapat is maximum közepesnek nevezhető.”
“Sajnos az egész mérkőzésre jellemző volt – folytatta a kapitány –, hogy az emberelőnyök felét úgy lőtték be, hogy már megvoltunk, és valahogy mindig volt valaki, aki egy ütemet késett a hátrányból szoros emberfogásra történő átállással, ami szintén a játék része. Tehát ezek a fajta hibák is valószínűleg abból jönnek, amit mondtam, hogy közepesen játszottunk.”
Ami a bronzmeccset illeti, a szakvezető ekképpen fogalmazott:
“Azt kell mondjam, hogy nem könnyű a helyzetünk, mert úgy érzem, az olaszok a négygólos “magabiztos vereségükkel” pszichésen jobb helyzetben vannak, nekik a bronz most egy préda. Nekünk a bronz egy vigaszdíjnak tűnik, de fél kettőre nekünk is prédának kell tűnjön, különben vigaszdíj se lesz belőle.
Minden eszközt megragadok ahhoz, hogy felrázzam a fiúkat, meglátjuk az eredményét. Hozzá kell tegyem, hogy legeslegjobban – túl a játékosaimon, különösen azokon, akik lelkükön érzik ennek a tegnapi eredménynek a súlyát – borzasztóan sajnálom azt a rengeteg, biztos, hogy ezer feletti létszámú szurkolót, aki ide Eindhovenbe eljött a csapatért, meg azt a sok-sok nézőt, aki nyilván a televízió előtt otthon drukkolt, vagy a világ bármely pontján nézte. Csak azt tudom ígérni, hogy ami rajtam múlik, mindent megteszek…”
