A gyereknek elsősorban a testét kell megismernie ahhoz, hogy agyi funkciói tökéletesen kialakuljanak. A tv-t nézve ez nem megy – írtuk tegnap Gerald Hüthert, az egyik legismertebb német agykutatót és neuropszichológust idézve. Ott hagytuk abba, hogy a gyerek normális agyi fejlődéséhez olyan dolgokkal kell foglalkoznia, amelyeket képes megérteni, és alakítani is tud rajtuk. Ez azonban ma egyre nehezebb.
Megtanulják feladni
Az ok, hogy a gyerekek világa ugyanolyan erősen megváltozott, mint a felnőtteké. Ma már nem vagyunk képesek felfogni, hogyan is működnek lényegében a hétköznapi használati tárgyaink. Ma, az információs társadalom korában a dolgok gyakran oly bonyolultak, hogy az okot és okozatot csak nehezen vagy egyáltalán nem tudjuk felfogni. Az értelmi összefüggésnek ez a hiánya azt eredményezi, hogy a gyerekeket egyszer csak nem fogja érdekelni a kauzalitás. Ez az emberi agy fejlődésének egyszerű konzekvenciája. Kvázi megtanulják, hogy a dolgokat a mögöttük rejlő értelem megragadása nélkül kell elfogadniuk.
Fotó: Neményi Márton
Amikor először ültetünk kisgyereket a tévé elé, még beszélgetnek a készülékkel. Mondják a nyúlnak, hogy hol leselkedik a róka. Megpróbálnak tehát aktívan részt venni a történésekben. Ezt tanította nekik az eddigi – virtuális média nélküli – tapasztalatuk. Néhány hetes tévézés után azonban a legtöbben rezignáltan veszik tudomásul, hogy nem szólhatnak bele tevékenyen a dolgok alakításába és feladják, azaz: megkérdőjelezik az önhatékonyságuk egy részét.
Iskoláskor előtt nem kellene tv és számítógép
Az agyunk ugyanis csak akkor tud megtanulni valamit, ha az új benyomásokat egy olyan, már meglévő mintához kapcsolhatja hozzá, amely a korábbi tapasztalatok által jön létre. A gyerek megpróbálja tehát az újat a régihez illeszteni, de ehhez előbb úgymond keresgélni kezd az agyában. Egy produktív nyugtalanság keletkezik mindaddig, mígnem egyszer csak passzol az ingerminta. Akkor aztán a káosz az agyban harmóniává alakul át – ez az a bizonyos aha-élmény.
Ezzel szemben rettenetesen nehéz a filmnézésben aktívan, kreatívan benne lenni. Ezért jó volna, ha a gyerekek a beiskolázás előtt lehetőleg egyáltalán nem kerülnének kapcsolatba a tévékészülékkel vagy a computerrel – véli a szakember az Élet és Irodalomban lehozott interjúban.
Más, ha egy gyerek olvas. Ilyenkor agytechnikailag rengeteg dolog történik. A betűket szavakká rakja össze, a szavak és mondatok képekké alakulnak át, fantáziavilágokká. Amit a gyerek agya elolvasott, az megjelenik lelki szemei előtt. Piroska megy az erdőben – itt egy gyerek sem a betűket látja. Hihetetlen fantáziateljesítmény: feketéből és fehérből egy képet megalkotni. Ezzel szemben egy Harry Potter-film semmit sem ér. Mielőtt bekapcsolhatná az ember a fantáziáját, már ott is a következő kép. Csak az viszi valójában előrébb az embert, amiért saját maga megdolgozott.