A világtörténelemben talán nincs senki, aki egyetlen emberként közvetve több halálért lenne felelős, mint Hiram Stevens Maxim. A 180 éve, 1840. február 5-én Maine államban földművelő családba született feltalálónak pedig egyáltalán nem a gyilkolás tökéletesítése volt az eredeti célja, csak éppen mindig is ellenállhatatlan vágy dolgozott benne, hogy javítson az általa megismert szerkezeteken.
Ügyes feltaláló
Noha formális oktatásban alig részesült, Maxim már tinédzserként, egy lovaskocsi-műhelyben felhívta magára a figyelmet képességeivel: az egerek jelentette problémákra egy új, magát automatikusan újra „beélesítő” egérfogót tervezett, amely lényegében ma is változatlan alapelvvel használatos.
Első szabadalmát 26 éves korában szerezte egy hajsütővasra, ezután pedig egy olyan automatikusan bekapcsoló tűzoltórendszert tervezett, amely a tűz oltása mellett még a legközelebbi tűzoltóállomásra is küldött egy táviratot arról, hogy baj van.
Hatékonyabban vághatják el egymás torkát
Talán, ha nem kezd el az agya a fegyverek körül zakatolni, minden máshogy alakul. A sorsdöntő váltás egy anekdota szerint egy cinikus megjegyzésre vezethető vissza. 1881-ben Maxim már a United States Electric Lighting Company vezető mérnöke volt, és ebben a minőségében vett részt egy párizsi szakmai kiállításon, ahol díjat is nyert egy automatikus nyomásszabályozó szeleppel, szabadidejében pedig főleg levegőnél nehezebb repülő szerkezetekkel foglalkozott.
Amikor szóba elegyedett (ekkor, vagy egy későbbi bécsi látogatásán) egy ismeretlennel, és arra panaszkodott, hogy találmányai nem hozták meg az átütő sikert, az odavetette neki: „Olyan szerkezetet kéne terveznie, amivel az európaiak hatékonyabban vághatják el egymás torkát!” A hazafele vezető hosszú hajóúton Maxim rajzolgatni kezdett…
Soha nem látott tűzerő
Nemsokára felmondott, majd Nagy-Britanniába költözött, és 1884-ben bemutatta első géppuskáját, amely a kilőtt töltény energiáját felhasználva lökte ki a csőből az elhasznált üres hüvelyt, majd töltötte be a helyére az újat. Mindezt nagyjából egy tizedmásodperc leforgása alatt – első prototípusa percenként nagyjából 600 golyót lőtt ki.
Bár először sokan lehetetlennek tartották megbízható, sorozatgyártott típusok építését, a brit Vickers fegyvergyár látott fantáziát a dologban, és közös céget létrehozva kezdte gyártani a géppuskákat. Az 1890-es végétől minden európai hadseregben rendszeresítették a Maxim elvei alapján működő fegyvereket, hogy azok aztán az első világháború csataterein bizonyítsák be végleg félelmetes, a hadviselést alapvetően átalakító hatékonyságukat.
Békét hoz a fenyegetés?
Maxim mentségére szóljon azért, hogy nem az övé volt az első gyorstüzelő fegyver, Richard J. Gatling már évtizedekkel korábban megalkotta a többcsövű, forgatható rendszerű Gatling-géppusát, amely azonban jóval nehezebben mozgatható, nem teljesen automata fegyver volt, tűzgyorsasága sem volt a Maxim-féle megoldáshoz hasonlóan magas.
Gatling egyébként úgy vélte, találmánya csökkentheti majd a háború borzalmait, hiszen egyetlen embert egy teljes korábbi alakulat tűzerejével ruház fel, így nem lesz szükség tömeghadseregekre. Maxim pedig – számos korabeli véleményformálóval egyetemben – abban bízott, hogy a géppuskája jelentette fenyegetés arra sarkallja majd a döntéshozókat, hogy minden áron igyekezzenek elkerülni a háborúkat.
Nagyon furcsa világ
Élete utolsó éveiben a repüléssel foglalkozott, illetve asztmásként az első inhalátort is megszerkesztette – utóbbiról fegyvergyári kollégái megkérdezték, minek pocsékolja az idejét ilyen csip-csup ügyekre.
„Nagyon furcsa világ ez. Én alkottam az első automatikus fegyvert. Elképesztő, milyen gyorsan felkapott a hírnév ezáltal. Ha bármi más lett volna, nem egy gyilkos gépezet, alig beszéltek volna róla. Kijelenthető tehát, hogy igen becsülendő dolog gyilkos gépezetet feltalálni, és szégyenteljes egy olyan szerkezetet alkotni, amely meggátolhatja az emberi szenvedést” – írta Maxim ezután.
Kiemelt kép: Wikipedia
