A Montgolfier-fivérek nevét mindenki ismeri, mint az elsőkét, akik hőlégballonnal a levegőbe emelkedtek, és ezzel bebizonyították, az ember igenis képes meghódítani a levegőt.
Alig két évvel később két másik bátor férfiú egy nagyon hasonló szerkezet kosarába mászott be, de nem egy viszonylag biztonságos mezőn, nézőktől körülvéve emelkedtek a magasba, hanem Dover vára mellől, céljuk pedig a La Manche túlpartja, Calais volt.
Egymást azért nem dobták ki
A francia Jean-Pierre Blanchard és az amerikai John Jeffries a Montgolfier-kísérletek hatására a világon végigsöprő „ballonmánia” hatására kezdtek kísérletezni a hőlégballonos repüléssel próbálkozni. Angliában találkozva kétszer már repültek is együtt, mielőtt megkísérelték az Angliát a kontinenstől elválasztó viszonylag keskeny, ám oly sokszor döntőnek bizonyuló tengerszoros átrepülését.
235 éve, 1785. január 7-én végrehajtott kísérletük végül két és fél óra repülés után sikerrel végződött. Éppen csak.
Ejtőernyőzést is túlélt
Ez végül elégnek bizonyult, de rögzítőkötelek nélkül elég rázósan értek földet egy Calais közeli erdőségben, hogy aztán fagyoskodva, félmeztelenül botorkáljanak be a városba, ahol a rájuk váró tömeg némi megrökönyödés után üdvrivalgással fogadta őket.
Blanchard életjáradékot kapott XVI. Lajostól, illetve Calais díszpolgára is lett, de ezután sem hagyott fel a kísérletezéssel, sőt ő volt az első, aki egy kezdetleges ejtőernyővel ugrott ki egy ballon kosarából – ezt is túlélte.
1808-ban is éppen a levegőben volt, amikor valószínűleg szívinfarktust kapott és kiesett a hőlégballonból, súlyos sérülései miatt rá egy évre halt meg. Jeffries különösebb elismerés nélkül tért haza Amerikába, ahol orvosként dolgozott tovább.