Mindenki az erőműre fogja, de igazából a Viresol Kft., a gabonafeldolgozó a ludas – véli egy erős alkatú férfi, aki a detki kocsma előtt toporog. Hűvös van, párafátylakat lehelünk, de már nem köhögök. Bő fél órája jött rám a köhögésroham, amikor a szennyezés útját követve eljutottunk a Detken átkanyargó Bene-patak boltíves kőhídjához, lementünk a lépcsőn, és odaguggoltam a vízhez.
Feltételezett szennyezés, így mondják „korrektül”, hiszen még tart a folyamatos mintavétel és vizsgálat, több mint két hete, és – mint este a visontai falugyűlésen megtudtuk – még tartani is fog hetekig.
A feltételezett szennyezésről kérdezgetjük a Miskolci Vízügyi Igazgatóság munkatársait, akik mobil laboratóriummal épp a parton dolgoznak kék munkaruhában. Nem mondhatnak semmit, egyikük betelefonál a központba, hogy jelentse, újságírók mentek a közelükbe, és megkérdezi, fotózhatunk-e.
A műszer épp mutat valamit, azt pont ne fotózzuk, legyünk szívesek, és őket is csak hátulról.
A feltételezett szennyezés a hírek szerint a Mátrai Erőműben keletkezett, és a Heves Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság nagy nehezen létrejött múlt heti sajtótájékoztatója alapján csak szaga volt, de nem jelent komoly veszélyt.
Amikor a feltételezett szennyezés forrásához közeledtünk, vagyis az erőmű, illetve a gabonafeldolgozó mögötti víztározóhoz, át a szőlősorok és a kiserdő közti dűlőn, nagyon hosszú, tán több mint kilométeres tűzoltócsövet követtünk cuppogva a sárban, ragyogó tócsákat kerülgetve.
A tömlő itt-ott ki volt szakadva, erős nyomással permetezte a környező csipkebokrokat. Lementünk a tározóig, onnan csodáltuk az impozáns kéménysort, ahogy a szürkésfehér füstöt okádja a szürkésfehér felhők közé.
Láttuk aztán, hogy a víz betongyűrűs kútba fröcsög, onnan valami föld alatti vezetéken behömpölyög a Bene-patakba, a patak vize kékre válik, és ilyen színű még jóval lejjebb, a detki hídnál is.
A kocsma előtt topogó férfi vízmintát is vett; azt mondja, beküldte saját szakállára egy magánlaborba, neki ne hazudozzanak, nem hisz már senkinek.
– Mindegy itt, hogy a polgármester jobbos vagy balos, a képlet egyszerű. A környéken szinte mindenki az erőműből meg a gabonafeldolgozóból él, az emberek zöme ott dolgozik, még Gyöngyösről is oda járnak, és mindkét cég Mészáros Lőrincé. A Mészáros meg az Orbáné, na, maga szerint ki akar ezekkel ujjat húzni?
Legyint, majd az öklét dühösen visszagyűri a zsebébe.
– Ha elpusztulunk, az se baj ezeknek – mondja egy asszony Visontán. – Hogy félünk-e? Miért, maga nem félne?
Egyszer csak szóltak, hogy a gyerekeim nem jöhetnek ki az iskolából, mert mérgező gáz került a levegőbe. Azóta se magyarázták meg, hogy ez mi, de ne beszéljünk szennyezésről, hanem feltételezett szennyezésről, mert az egész egy nagy feltételezés. Megmondta a katasztrófavédelem is, hogy semmi baj. De azért közölték az emberekkel: lehet, hogy evakuálják a falut.
Hogy ne csak feltételezésekről beszéljünk, hanem tényekről, küldtem egy levelet a Mátrai Erőmű vezetésének, kérve, hogy fényképezhessünk az üzem területén, illetve feltehessünk néhány kérdést.
Kifejezetten barátságos hangvételű választ kaptam. „Megtisztelő számunkra a társaságunk iránti érdeklődése. Sajnos arról kell tájékoztatnom, hogy az üzemlátogatás és interjúkészítés lehetőségét társaságunk az idei évben már nem tudja biztosítani. Üdvözlettel, Bárdos Béla PR osztályvezető, Horváth Péter János vezérigazgató megbízásából.”
Az utcán valaki a kezünkbe nyomott egy november 12-én keltezett belső levelet, amely az erőmű dolgozóinak szól. (Valószínűleg ez az, ami korábban a 444-hez is eljutott.) Ebben az áll, hogy a szennyezés forrása az Őzse-völgyi víztározóból érkező technológiai víz, az ebből felszabaduló gázok pedig (kénhidrogén, nitrogén-monoxid és foszforhidrogén) az egészségügyi határértéket meghaladták.
A nitrogén-monoxid súlyos szemkárosodást, égési sérülést és marást okozó veszélyes gáz, a kénhidrogén színtelen, vízben jól oldódó záptojásszagú gáz, magas koncentrációban tüdőödémát, cianózist, véres köhögést okoz. A foszforhidrogén belégzése után fejfájás, szédülés, légszomj, görcsök jelentkeznek, nagyobb dózisnál ájulás.
– Itt pöfög az erőmű, amióta az eszem tudom – mondja egy bácsi az idősotthon udvarán. – Én is éreztem valami szagot, olyan volt, mint a záptojás. Meg voltak ijedve az emberek. A tévében láttam, hogy baj van, de nem értettem. Ide járok ebédelni, otthon meg tévét nézek, mit csináljak? Egyedül vagyok. Tudják, mi volt büdös? Amikor berohadt a búza a gabonafeldolgozóban a nyáron. Hát annak pusztulat szaga volt, napokig. Jól élnek itt az emberek amúgy, mindnek van munkája, én nem is tudom, ha bezárnák az erőművet, mi lenne. Majd csak elmúlik ez is. Jó egészséget kívánok!
Egy visontai házaspár arra is ráállt, hogy lefényképezzük őket, és a nevüket közöljük.
– Mondogatják, hogy nincs semmi baj, ez a legrémisztőbb. De mindenki mondja a faluban, hogy a katasztrófavédelem embereit be se akarták engedni az erőműbe először. Amikor szálltak kifelé az autóból, már akkor bepittyegett a műszerük, és talpig vegyvédelmi ruhában, maszkban mentek az üzembe.
Detken már a nyáron kipusztultak a halak a patakból, mert a Mészáros cége odaengedte a vizét. És most büdös az egész, és megy a susmus. De remélem, este a polgármester mond valamit a falugyűlésen.
A detki hivatalban természetesen leráztak minket. „Polgármester úrnál most vannak, próbálja később.” „Még mindig vannak, próbálja később; próbálja ebéd után.” „Ó, hát ebéd után hazament, sajnos. Holnap szabadságon lesz, holnapután meg nagyon be van táblázva, nem tudok segíteni, visszhall.”
Visontán azt mondta a településvezető megbízottja, hogy tárgyal a polgármester.
Egész nap?
– Igen.
Valaki nyilatkozna helyette?
– Nem. Este fogja tájékoztatni a lakosságot a kultúrházban.
– Nagyon szép, a végén még több lesz az újságíró, mint a helyi ember – dohog Szarvas László polgármester a hétfő esti lakossági fórum előtt. Persze a kezdésre megtelik helyi lakosokkal a kultúrház terme. Azzal indítanak, hogy kép- és hangfelvétel nem készülhet, jegyzetelni szabad, de megírni majd csak azt, amit ők jóváhagynak.
Szarvas előrebocsátja: kizárólag költségvetésről, településfejlesztésről meg a polgármesteri célokról fog beszélni, és beszél is, több mint egy órát, még olyan fordulatokat is megenged magának, hogy „ezt már csak azért mondom, hogy az időt húzzam”. Annyi kitűnik a mondandójából, hogy Mészáros cégei nélkül az ezerkétszáz fős település tönkremenne, az összbevétel túlnyomó részét az erőmű és a gabonafeldolgozó által befizetett iparűzési adó jelenti.
Miután befejezi, jelentkezem.
– Újságíró? Nincs tanácskozási joga, sajnálom.
Nem tanácskozni akarok, csak kérdezni. Arról is beszélt, hogy az egészségügy és környezetvédelem rendkívül fontos…
– Igen.
Aggódó emberekkel beszéltünk egész nap, akik nem tudnak semmi kézzelfoghatót, miközben lehet, hogy veszélyben vannak.
– Ez csak feltételezés.
Nem gondolja, hogy egy ilyen helyzetben célszerű lenne az embereket tájékoztatni?
Erre a polgármester a következőket sorolja:
- csak annyit tud, amiről tájékoztatták, és az nem sok, de ez a gáz nehezebb a levegőnél, és nem valószínű, hogy bármilyen bajt okozna;
- személyesen rendelte el november 16-án, hogy a gyerekek ne jöhessenek ki az iskolából, de nem azért, mert baj volt, csak elővigyázatosságból,
- az ellenzéki politikusok akarják politikai célból ezt kiforgatni, a média meg a Facebook nagyítja fel az egészet,
- az erőművel korábban sokkal nagyobb gondok is voltak, például amikor homokot kellett söpörniük az embereknek az udvaron, vagy pernye lepte el a falut, a mostani azokhoz képest nem tűnik nagy problémának,
- mindazonáltal nagyon komolyan veszi a helyzetet,
- a környékbeli polgármesterek tanácskoztak, és egyeztetnek az erőművel, valamint a katasztrófavédelemmel,
- az erőmű saját hatáskörben rendelte el a víz leeresztését a tárolóból a patakba, de ehhez neki semmi köze, az a terület már nem tartozik Visontához,
- a halak kipusztulása sem tartozik rá, mert Visontán nincsenek halak,
- a szagot is Detkre viszi a szél, nem Visontára.
Kifelé menet megállít a férfi, aki a feleségével együtt névvel és arccal nyilatkozott. Ne haragudjunk, de mégsem. Ki ne tudódjon, hogy ők voltak, hiszen látjuk, mi van itt. Nagyon sajnálják. Mi is.
Kiemelt kép: Marjai János / 24.hu
