Rajnai Attila Tokaji borcsaták V. címmel megjelent írása azt a kérdést boncolgatja, hogy ha „a Szárhegy-dűlő-Sárazsadány-Tokajhegyalja Kft. csak olcsó parlagföldeket vásárolt nyolc éve Hegyalján”, akkor vajon „a rákövetkező évek terméséből készült borok miként játszhattak mégis szerepet a kft. gazdálkodásában, s miként juthatott szőlő az utóbbi időben sokat emlegetett bőkezű állami felvásárlásra is, hiszen egy új telepítés csak a negyedik évben válik termővé”.
A cikk azt a kérdést is feszegeti, hogy miként juthatott a cég olcsó önkormányzati földekhez. A nagy kérdés mégis csak az, hogyan szüretelhető a nem-termő földből szőlő.
Az írás felidézi a sárazsadányi polgármester Demokrata című folyóiratnak adott nyilatkozatát, mely szerint a földek döntő többsége ugar volt. Az ÉS szerint ennek ellentmondanak a tagok cégügyekkel kapcsolatos megbeszéléseit rögzítő feljegyzések, amelyek szerint szüretelniük kellett. 2000-2001-ben a cég, illetve több tulajdonosa is jelentős mennyiségű szőlőt adott le felvásárlásra a Tokaj Kereskedőház Rt.-nek. Ez a riport szerint arra enged következtetni, hogy a Tokajhegyalja kft.-nek már megalakulásakor voltak termő birtokai, hiszen egy újonnan telepített szőlőültetvény csak a negyedik évben ad használható termést.
A riport szerint a cég tagjaihoz eljuttatott írásbeli kérdéseikre nem kaptak választ, így nem tudhatják, honnan származik a 2000-2001-ben eladott jelentős mennyiségű szőlő. A cikk megjegyzi: elméletileg lehetséges, hogy a kft. szőlőtermést vásárolt a környéken, ám ez kevéssé valószínű.
Az újabb cikk újabb pereket hozhat az irodalmi és politikai hetilapnak. A cikksorozatot követően ugyanis a Kft. beperelte az újságot. Véleményük szerint az írásokban hamisan állították, hogy a feltüntetett időpontokban taggyűléseket tartottak volna. A bíróság első fokon az ÉS-nek adott igazat, másodfokon azonban helyreigazításra kötelezte a hetilapot. Ennek az ÉS eleget is tett.