Azt nyilván csak találgathatjuk, hogy kinek és miért érte meg pénzügyileg az eredetileg 2,1 milliárdosra tervezett állami támogatás helyett – ami nagyságrendileg a 2015-ben Berlinben rendezett Maccabi Európa Játékok teljes rendezési költsége – majd két és félszer annyiért, durván 5 milliárd forintért Budapestre hozni a rendezvényt.
Amit viszont biztosan tudunk:
Európa-bajnokság, amelyen amerikai kosárcsapat is indulhat
Az eseményt furcsa kettősség jellemzi: egyik oldalról a csapatok és a résztvevők komolyan veszik magukat, nyerni jöttek, a pályán mindent megtesznek a cél érdekében, ugyanakkor a rendezvény inkább tűnik összfelekezeti összeborulásnak, közösségi eseménynek, ünnepnek, mintsem komoly sportrendezvénynek.
A kosárpalánk alatt ugyanúgy „csattannak a pofonok”, a labdáért ilyen szinten kifejezetten látványos harc folyik, ám a játékosok között sokkal nagyobb a szimpátia és a sportszerűség, mint egy-egy hasonló, igazán tétre menő meccsen. Ritkán látunk például világversenyeken kiélezett csatában
Az megint más kérdés, hogy az amerikai kosárcsapat, bár földrajti okokból ugye nem is indulhatna a játékokon, mégis simán szerepelhet a versenyprogramban néhány más, nem európai ország sportolói mellett. Mi több, ha már itt lehetnek, a lehető legerősebb kerettel jöttek Budapestre, hogy közösségüket, vallásukat képviseljék, az életet és a sportot ünnepeljék és népszerűsítsék.
Jake Rauchbach, az amerikai kosarasok vezetőedzője a 24.hu kérdésére kifejtette, hogy ha a szabályok miatt, ha nem is nyerhetik meg a versenyt, minden egyes mérkőzésen a maximumot nyújtják.
Kilenc-tíz olyan játékosom van a keretben, akik segíthetnek nekünk meccseket nyerni. A keret elég mély és tapasztalt: hat első osztályú, a legmagasabb szintű egyetemi bajnokságban játszó kosarasom van, köztük akad olyan, akiből rövidesen akár profi is lehet majd
– mondta Rauchbach.
A szakember szerint a Maccabi Játékok nagyon fontos rendezvény a zsidó kollektíva számára.
Mi azért vagyunk itt, azért utaztunk el az Egyesült Államokból, hogy a közösségünket, a hagyományainkat, országunkat és saját magunkat képviseljük
– zárta gondolatait Rauchbach.
Utcák-terek bajnokságból az Eb-re
Miután az Egyesült Államok szoros meccsen legyűrte az oroszokat, a magyar és az izraeli válogatott lépett a Ludovika vadonatúj multifunkcionális csarnokának parkettjére. Az elsőre is látszik, hogy az izraeliek fiatalabbak, fürgébbek a magyaroknál, viszont a hazaiaknál egy-kettő idősebb figura is feltűnik.
A 47 éve edzősködő szakembert nem lepte meg, hogy végül a sokkal összeszedettebb, összeszokottabb Izrael nyert. A pályaszélén föl-alá mászkáló, a hangját a második negyed közepén valahol egy magyar ziccer elpuskázása miatt elvesztő tréner nem a késői feltámadás, inkább a felkészülés ad-hoc módja miatt bánkódott igazán.
Olyan csapatunk van, amely az eseményre lett összehívva. Lehetne velük eredményt elérni, viszont hiányzott a felkészülés. Minden ellenfelünk szervezett, sémában gondolkodnak, megvan a kosárlabdáról az edzőik elképzelése, mi pedig kis túlzással az utcák-terek bajnokságból jöttünk ide
– szabadkozott Lukács.
Az edző hangsúlyozta: kiváló dolog, hogy a Maccabi Játékokon játszhatnak, sokat tanulnak, tisztelik a Maccabi-mozgalmat, prioritás, hogy a közösséget megfelelően képviseljék, ám bármekkora buli is az egész, nem szeret és nem tud veszíteni.
Minden vereségbe belehalok, ezért nem mondhatom azt, hogy ez csak egy fesztivál. A mérkőzéseken nyerni akarok. Persze, nem vagyok agyament, tudom, hogy hol a csapat plafonja
– érvelt az izraeliek elleni 75-70-es zakó után kissé beletörődve Lukács.
A magyar csapat legjobbja Lukács fia, Lukács Döme volt, aki viszont a harmadik negyedben megsérült, nem tudta folytatni a játékot. Hiányában a szép számú magyar közönség egy másik kiválóan játszó fiatalt, a TF (Tehetséges Fiatalok) játékosát, Szántó Dánielt láthatta parádézni a két palánk alatt.
A fesztivál egyik célja, hogy közelebb segítse a kultúrákat egymáshoz, meg is kérdeztük a 2000-es születésű Szántót, mit jelent ma zsidó származású fiatalnak lenni. Mit jelent felvállalni a hitet, a világnézetet, a családi történelmet?
Hiába nem menő zsidónak lenni, mégis egy ekkora családhoz tartozni és érezni a szoros összetartást, szerintem fantasztikus. Egyáltalán nem ciki felvállalni a származásunkat. Nyilván nem reklámozom az utcán, de kérdés nélkül vállalom azt, hogy ki vagyok. Szoktak velem viccelődni a csapattársak, de értem a poént
– mondja a fiatal játékos.
Szántónak imponál, hogy milyen kosarasok és csapatok ellen készülhet. A résztvevők nyitottak és barátságosak, az amerikai csapat tagjai is elismerően veregették meg a magyar kosarasok hátát, Lukács Döméhez pedig a majd’ hatvanpontos (104-45) vereség után ketten is odaszaladtak beszélgetni.
Szántó szerint ez egy népünnepély, az emlékek, a tapasztalatok örökké megmaradnak, már csak ezért is óriási szó, hogy egy kis, szedett-vedett magyar csapat ott lehet a legjobbak között.
Kiemelt kép: Mohos Márton/24.hu
