Nem tartjuk sokra a babák tanulási képességeit, pedig már elképesztő korán, 10-12 hónaposan elkezdik kialakítani azt a tudásrendszert, amire a későbbiekben építkeznek. Sőt, a nagyobb babák már azt is megválogatják, kitől tanulnak, felismerik az akcentust, és ügyesebben különböztetnek meg nem emberi vonásokat egymástól, mint a felnőttek.
A CEU Határtalan tudás című előadássorozatának utolsó részében a babák tanulási képességeit járták körül a szakértők. Pléh Csaba, a CEU oktatója elmondta, hogy a gyerekek már igen korán kialakítják a tárgyak és emberek világának tanulórendszerét, és nagyon érzékeny modellkövetők is, képesek felfogni, hogy mi a célja a modelljüknek, mit szeretne elérni a cselekedeteivel. Ha viszont valamit nem értenek, akkor egész egyszerűen pontosan lemásolják, ilyen folyamat például a beszéd. Ha egy hároméves gyerektől megkérdezzük, hogy helyes-e a mondat: “a kertben ugatnak a kutya”, meg tudja mondani, hogy nem az, pedig egyáltalán nincs tisztában még a nyelvtani szabályokkal.
Az egyéves csecsemők például teljesen más számrendszerben gondolkodnak, mint a felnőttek, tudtuk meg Csibra Gergelytől, aki szintén a CEU tanára. A babák 4 felett nehezebben értelmezik a számokat, mint az alatt, nem a mi tanult rendszerünket alkalmazzák rájuk. Az arcfelismerő rendszerük viszont sokkal jobban működik, mint a miénk, hiszen még nem az emberi arcra hangolták: ügyesebben, sőt, gyakorlatilag probléma nélkül különböztetnek meg két majompofát, mert nem alakult ki még bennük az az intuíció, mint a felnőttekben. Éppen ezért nem úgy kell őket vizsgálni, mintha felnőttek lennének, hanem
A babáknál is nyomon követhető az úgynevezett megerősítési torzítás, ami a felnőttek világában elég gyakori: nagyjából annyit tesz, hogy a saját magunk által igaznak gondolt vagy tapasztalt tényeket megerősítő információkat előbb elfogadjuk, mint azokat, amelyek azt megcáfolják, még akkor is, ha logikusnak és igaznak tűnnek. A babák ezt nem minden alkalommal élik át, attól függ, kitől és hogyan tanulják meg az adott tényeket.
Ők is kétféle forrásból szerzik az ismereteiket ugyanis: az indukciós tanulás a saját tapasztalaton alapuló tanulást jelenti, a másik forrás pedig a másoktól szerzett tudás, ami kifejezetten hajlamossá teszi őket a megerősítési torzításra. A saját tapasztalat alapján megszerzett tudást ugyanis könnyen újraértelmezik és megváltoztatják, ezzel nincs semmi problémájuk. Ha viszont egy felnőttől szerzik az információt, az már rugalmatlanabb, és jobban hisznek a felnőttnek, mint a saját szemüknek és saját tapasztalatuknak. „A másoktól való tanulás kétélű fegyver számukra” – fejtette ki Csibra. „Könnyen megszerzik, de rugalmatlanabb, mint a tapasztalási útján történő tanulás.”
Király Ildikó, az ELTE Babalabor munkatársa azt vizsgálta, hogy a gyerekek mindenkitől ugyanúgy tanulnak-e, vagy megválogatják, kiben bíznak meg jobban. Kiderült, hogy a más nyelvet beszélő tanítót kevésbé tartják szavahihetőnek, a saját csoportból, kultúrából valót viszont jobban – így gyakrabban változtatják meg a véleményüket akkor, ha az idegen nyelvű tanártól hallanak valamit, a saját nyelvű jobban bevésődik.
Ebből az következik, hogy a bármilyen szinten saját csoporttól szerzett tudás (saját nyelv, saját rassz, saját akcentus) gyorsan általánosítódik a gyerekben, és rugalmatlanabb, mint az, amit mástól hallanak.
A megerősítési torzítás tehát nem egy felnőttkori jelenség, már a babáknál is felüti a fejét – amit a számára szavahihető, ismerős, csoportba tartozó felnőtt mond és tanít, azt előrébb helyezik, mint azt, amit saját maguk tapasztalnak.
