A Habsburgok pár év híján négy évszázadig ültek a magyar trónon, ezalatt a „rebellis” magyarok négyszer nyilvánították ki, hogy nem kérnek belőlük többé. Valójában százévente volt egy-egy trónfosztás.
Eb ura fakó!
Az első 1620-ban, miután Bethlen Gábor erdélyi fejedelem a 30 éves háborút kihasználva egyesítette az országot az osztrákok ellenében: a besztercebányai országos gyűlés augusztus 25-i határozata kimondta a Habsburgok trónfosztását és Bethlen királlyá választását. Az ország a támogatta, a Szent Korona a birtokában volt, ám a török nem járult hozzá a királyi országrész és Erdély egyesüléséhez, végül a következő évben a fejedelem békét kötött Habsburg II. Ferdinánddal, visszaadta a koronát és lemondott a királyi címről is.
Nem telt el száz év, a Rákóczi szabadságharc idején, az 1707-es ónodi országgyűlésen Bercsényi Miklós főgenerális kijelentette:
Eb ura fakó, maji napságtul fogvást Joseph nem királyunk, …, az ország pedig mondassék interregnumnak mind addig, meglen más országgyűlés alatt királyt nem választunk!
A trón ezzel megüresedett, az ország szabaddá és a Habsburg-háztól függetlennek nyilvánította magát egészen 1711-ig, a szabadságharc bukásáig. A szatmári békében a kurucok engedményekért cserébe lemondtak a szabad királyválasztás jogáról és elfogadták a Habsburg-családból származó magyar királyok trónhoz való jogát.
Kossuth „kiügyeskedte”
Az 1848-ban kitört szabadságharc 1849 márciusában érkezett fordulópontjához, amikor Ferenc József a császári csapatok győzelmétől elbizakodottan kiadta a Magyarország függetlenségét felszámoló úgynevezett olmützi alkotmányt.
Ezzel jogilag megszűnt bármiféle tárgyalásos megegyezés lehetősége, a harcnak csak valamelyik fél győzelme, vagy megadása vethetett véget. Itthon minden politikai erő elutasította, ráadásul megfordult a hadiszerencse, a tavaszi hadjárat során honvédeink már Pestig szorították vissza a császári haderőt.
A politikai és katonai vezetők mind egyetértettek abban, hogy az olmützi alkotmányt csakis elutasítani lehet, ám a Kossuth Lajos által szorgalmazott válaszlépés már megosztotta az elitet. Ő ugyanis az Országos Honvédelmi Bizottmány (OHB) elnökeként a Habsburg-ház trónforsztását szorgalmazta.
Trónvesztettnek, kirekesztettnek nyiváníttatik
Április 12-én megszövegezte a Függetlenségi Nyilatkozatot, de arra sem az OHB, sem az országgyűlés támogatását nem sikerült megszereznie. Ezért hát saját töretlen népszerűségét kihasználva a nyilvánossághoz fordult – írja a Rubicon.hu.
Április 14-én ugyanis nyílt ülést tartottak Debrecenben a Nagytemplomban, ahol a megjelent tömeg hatására a képviselők már nem mertek Kossuth indítványával szembefordulni. Az országgyűlés közfelkiáltással fogadta el a Habsburg-ház trónfosztásáról és a függetlenség kikiáltásáról szóló javaslatot, majd Kossuthot kormányzó-elnökké választotta.
Magát a Függetlenségi Nyilatkozatot öt nappal később adták ki. Hosszú, de érdemes végigolvasni az első két cikkelyt:
„1. Magyarország a vele törvényesen egyesült Erdéllyel és hozzá tartozó minden részekkel és tartományokkal egyetemben szabad, önálló és független európai státusnak nyilváníttatik, s ezen egész státus területi egysége feloszthatatlannak s épsége sérthetetlennek kijelentetik.
2. A Habsburg-Lothringeni ház, a magyar nemzet elleni árulása, hitszegése és fegyverfogása által, nemkülönben azon merény által, miszerint az ország területi épségének eldarabolását, Erdélynek, Horvátországnak, Szlavóniának, Fiaménak és kerületének Magyarországtóli elszakítását s az ország önálló státuséletének eltörlését fegyveres erőszakkal megkísérteni, evégett idegen hatalom fegyveres erejét is a nemzet legyilkolására használni nem iszonyodott, saját kezeivel szaggatván szét úgy a Pragmatica Sanctiót, mint általában azon kapcsolatot, mely kétoldalú kötések alapján közötte s Magyarország között fennállott – ezen hitszegő Habsburgi s utóbb Habsburg-Lothringeni ház Magyarország, a vele egyesült Erdély és hozzá tartozó minden részek és tartományok feletti uralkodásból ezennel a nemzet nevében örökre kizáratik, kirekesztetik, a magyar koronához tartozó minden címek használatától megfosztatik s az ország területéről s minden polgári jogok élvezetéből számkivettetik.
Aminthogy ezennel trónvesztettnek, kirekesztettnek és száműzöttnek a nemzet nevében nyilváníttatik.
Elfogták a királyt
A kiegyezés utáni évtizedek véreskezű zsarnokból jóságos Ferenc Jóskává szelídítették az uralkodót, a végső szakításhoz „külső kényszer vezetett”.
Az első világháború után a Habsburg IV. Károly Magyarországon is felfüggesztette királyi jogainak gyakorlását, ám 1921 tavaszán úgy döntött, visszatér. Március 26-án, váratlanul tűnt fel az országban, majd felszólította Horthy Miklós kormányzót, hogy adja át neki a hatalmat. Mivel azonban a szomszédos országok, és a nagyhatalmak is világossá tették, nem hajlandók elfogadni a Habsburg-restaurációt, Horthyéknak sikerült lebeszélniük a visszatérésről.
Októberben ismét próbálkozott, ezúttal fegyverrel: 1921. október 23-án a fővárosnál sikerült megállítani, a királyi párt őrizetbe vették, majd az ország végleges elhagyására kényszerítették és Madeira szigetére száműzték. Két héttel később pedig – a nagyhatalmak nyomására – a nemzetgyűlés törvénybe foglalta a Habsburg-ház újabb, egyben utolsó trónfosztását.
Kiemelt képünk illusztráció, az 1848-as, első népképviseleti országgyűlés megnyitása – Wikipedia
