Belföld

Nagy Feró: Orbán tudja, minek van realitása, ezért ő a főnök

Nagy Feró: Orbán tudja, minek van realitása, ezért ő a főnök

A Nemzet Csótánya a rendszerváltáskor azt hitte: kommunisták és nem kommunisták együtt menetelnek majd egy szép új Magyarországért. Ehhez képest nagyon másképp alakult. Úgy látja, Orbánnál nincs tehetségesebb politikus, és bár az évek során változtatott az elvein, ezt el kell fogadni, hiszen tudta, mikor minek van politikai realitása, ezért ő a főnök. Nagy Feróval, aki porckorongműtétjével a politikai viták frontvonalában találta magát, elsősorban közéleti kérdésekről beszélgettünk.

Nyakon fog vágni?

Nem terveztem.

Pedig tudok súlyos egészségügyi hírekkel szolgálni bőven, ön pedig a porckorongműtétjekor azt írta: „Aki még egyszer az egészségügyi ellátásról hülyeségeket ír, azt komolyan mondom, nyakon vágom.”

Amikor megtudtam, hogy a siófoki közkórházba megyek, először én is megijedtem. Csak azt mondogattam magamnak, majd túlélem valahogy. Ehhez képest mindenki állati kedves volt és baromi profin ment minden.

Ilyen is van, persze. De miért kellett ezt a nagy nyilvánosság tudomására hozni?

Belénk van ültetve egy prekoncepció, hogy úgyis minden rossz. Sokan utólag azt írták: csak kivételeztek velem, és magán- vagy VIP-kórházban voltam, pedig abban a műtőben mást is operáltak.

Így viszont bekerült a politikai hírekbe is, a DK még kórházlátogatásra is meghívta, de nem ment.

Talán magamban kellett volna tartanom a véleményemet?

Akkor mondom a friss nyakonvágós híreket: orvoshiány miatt bezárt az érsebészeti ügyelet a Péterfy Kórházban, a veszprémi Csolnoky Ferenc Kórházban az érsebészeti osztály hat orvosa közül hárman felmondtak, a miskolci kórházban nincs altatóorvos, „személyügyi és tárgyi krízisre” hivatkozva otthagyta a Honvédkórház sürgősségi osztályát Zacher Gábor, az ápolók után az összes altatóorvos felmondott az ajkai kórházban, a földön alszanak az anyukák a kisbabáik mellett több szülészeten. Nincs elég orvos, ápoló, műtőssegéd. És így tovább.

Az emberek mindent összemosnak. Mondom, én is féltem, azt hittem, nekem kell majd vinni a szikét, csavarhúzót meg a röntgengépet. Nagyon régóta halljuk ezeket a szörnyű történeteket az egészségügyről. Az hogy minden rossz, egész egyszerűen nem igaz. Csak szerettem volna megosztani az általam tapasztalt pozitív dolgokat. Lehet, azt kellett volna írnom, hogy szörnyű volt és akkor mindenki megnyugodott volna.

Fotó: Mohos Márton / 24.hu

Akkor a Fidesz-hívők mentek volna önnek.

Ők nem bántottak volna. Miért, ha ez a véleményem az egészségügyről, rögtön Fidesz-bérenc vagyok?

Mondják önről.

Tudom. Meg azt, mi mindent csinálok meg Orbánnak, politikai megrendelésre írom a dalokat. De akkor kérdezem: van valaki a másik oldalon? Mondjon bárkit, akit követni lehet.

Úgy bazsalyog, hogy látom, azért van ötlete.

Igen, van. Schiffer András.

Ő már nem aktív politikus.

Dehogynem, a háttérben nagyon is az, biztosan tudom. Visszatér majd. Most csak egy időre kiszorították, épp azért, mert ha nem ért egyet azzal, hogy az egész egészségügy egy nagy szar, baja lesz belőle. Ő pedig nem hajlandó azt állítani, hogy minden, amit Orbán tesz, rossz. Ezt én is eljátszottam még 1991-ben, amikor ős-SZDSZ-esként bejelentettem, hogy kormánypárti vagyok.

Ez valóban merész.

A rendszerváltáskor naivan azt gondoltuk, konstruktív ellenzék leszünk: ha nem értünk egyet valamivel, jelezzük és megbeszéljük. Azt hittem, kommunisták és nem kommunisták mind együtt menetelünk majd egy szép új Magyarországért. Ehhez képest ott volt egy kormány, amelyik azt sem tudta, merre van a fék vagy a gáz. Erre nekirontott az egész SZDSZ, miközben épp, hogy segíteni kellett volna őket. Ebből lett elegem.

Ehhez képest egyre indulatosabb MIÉP-es lett, beszólt mindenkinek.

Akkor is azt gondolom, hogy az ellenzéknek nem az a dolga, hogy mindig mindenben ellentmondjon a kormánynak. Ehelyett beszélgetni, egyeztetni kéne.

Pont a Fidesz nem egyeztet senkivel egy-egy döntése előtt.

Csak szólok: kétharmaduk van.

Attól még egyeztethetnének.

Nem muszáj. A kétharmad sok mindenre feljogosítja őket, akár erre is.

Úgy tűnik, letette a voksát a Fidesz mellett.

Így van. Nem tudok a baloldalon senkit, akire fel tudnék nézni.

Ezért mondja fel a kormányzati szövegeket? A Borsnak tavaly augusztusban azt nyilatkozta: „Ha már jönnek a migránsok, ne vigyenek, hanem hozzanak. Ezer százalék, hogy az összes nőt meg fogják erőszakolni. Azért jöttek, hogy elfoglalják ezt a földet, nem azért, hogy dolgozzanak. Nem hiszem, hogy a gyerekeimet, az unokáimat ki merem majd engedni az utcára.”

Tényleg. Tényleg én mondtam. És mi van, ha igazam van?

Alig jön menekült. Vagy ön szerint most foglalják el a földünket és erőszakolják a nőket?

Na, na, na! Csak lassan! Ez csak azért nem történik meg, mert a kerítés miatt nem engedték be őket. Németországban vagy Belgiumban már nagyon más a helyzet.

Ott megerőszakolnak minden nőt?

Minden nőt… Ez állati rossz duma. Pedig előbb-utóbb meg fogják tenni. A nőnek nincs becsülete náluk. A nő csak egy kapcarongy, egy semmirekellő élősködő, akivel nem kell foglalkozni. Szó nincs itt beilleszkedésről, párhuzamos társadalmat építenek.

Fotó: Mohos Márton / 24.hu

Ez utóbbi is a Fidesz szövege.

Attól még így van. Ausztriában, Németországban, Olaszországban a migránsok már hatalmas problémát jelentenek. Az egykori gyarmattartó, imperialista országok, mint Franciaország vagy Anglia, pedig ne adjanak ide menekülteket és ne nemzetközösségezzenek, mert az nagyon cinikus.

Az Európai Egyesült Államok elképzelése cinikus lenne?

Az. Nem hiszek az imperializmusban. Alapvetően tök liberális és baloldali gondolkodású vagyok, de néhány dolgot nem értek. Miért kell nekem egy migránssal megosztani a kajám, mikor itt is vannak szegények? Ráadásul nem is menekült: nem olyan, mint amilyen én voltam, amikor 1983-ban először jártam nyugaton. Ott kaptam kaját, felajánlották, hogy kapok segélyt és visszaadják az útlevelemet 1200 márkával együtt. A pénz persze nagy vonzerő lett volna. Ez a mai napig így van annak, aki Afrikában él iszonyú körülmények között. De attól az országtól kérjen lóvét, ahol él.

Rétvári Bence államtitkárral közösen, kamerák előtt írta alá a Nemzeti Konzultáció családokról szóló kérdőívét.

Mert hiszem, hogy a család egy nő és egy férfi kapcsolata.

Csak ne mondja fel újra a kormányzati szöveget.

Csak ne kezdjünk el beszélgetni arról, hogy létezik szülő 1 és szülő 2, mint ahogy Franciaországban tervezik. Ne hülyüljünk már meg!

Hogy jön mindez a nemzeti konzultációs kérdőív aláírásához?

Rendszeresen találkozom Bencéékkel Vácott helyzetértékelő esteken. Ott szokott lenni a polgármester és a helyi erők, mindenki tájékozódik, hogy épp miről van szó. Az egyik ilyen alkalommal a nemzeti konzultációról beszéltek, én meg a végén bejelentkeztem, hogy szeretnék fellépni. Láttam, meg is ijedtek, hogy vajon ez most engedélyezve van-e vagy sem. Ady egyik versét szavaltam el, amin teljesen ledöbbentek. Ezután azt mondtam, aláírom a kérdőívet azért, hogy működjön az ország.

A már említett Bors-interjúban azt is mondta, tart a szélsőjobb előretörésétől: „Ez egy nagyon komoly veszély. Nézd meg, tíz éve hol volt az Osztrák Szabadságpárt, és most hol tart? Ami valaha szélsőjobb volt, az ma már „csak” jobb.” Furcsa ezt MIÉP-es múlttal az ön szájából hallani.

Pedig nagyon igaz, a mai napig félek ettől. Elég öreg vagyok ahhoz, hogy tudjam, aki eddig egy eszmét vallott, majd később egy másikat, annak nehezen hiszek.

Ezt Orbán Viktor is megtette többször, liberálisból a szélsőjobb felé halad. Neki mégis hisz?

Nem vehetem a bátorságot ahhoz, hogy a vezető döntéseiről véleményt mondjak. Ő irányít, ha így látta jónak, azt el kell fogadni. Nyilván tudta, mikor minek van politikai realitása. Ezért ő a főnök.

Most is tudja? A Néppárt ügyében kicsúszhat a lába alól a talaj.

A Néppárt nagyon rá fog fázni. Az én időmben még úgy volt, ha egy pártot támogattunk, az nem tért le az útjáról. És hol van már ez a Néppárt a Helmut Kohl-féle Néppárttól?

Ők azt mondják: a Fidesz tért le az eredeti útról, ők azon mennek tovább.

Ugyan! Én is tudok olyat mondani, hogy rockzenész vagyok, nem pop. Miközben a Nyolc óra munka is popzene, sőt, inkább lakodalmas rock. A politikus hadd mondjon, amit akar. Én meg eldöntöm, kinek hiszek. Mégis, mi lenne alternatíva a Fidesszel szemben? A többi párt mind komolytalan, ajtónak nekiugráló, fenyegetőző ellenzék, ilyesmit komoly politikus nem tesz, egyszerűek, gyerekesek.

Van azért olyan politikus, akit tehetségesnek tart?

Orbán Viktor.

Gyurcsány?

Róla mindenkinek egy dolog egyből eszébe jut: a kiszivárgott őszödi beszéd. Miért nem kérdeztek meg engem, hogy kell ezt csinálni?

Hogy?

Korábban nyilvánosságra kellett volna hozni, hogy mondjuk este nyolckor nagy országos bejelentést tesz a köztévében, és az ország előtt mondja el a beszédet. Megtehette volna, hisz az övék volt a tévé, és akkor a mai napig imádnák.

Fotó: Mohos Márton / 24.hu

Most meg a Fideszé a köztévé?

Naná, hogy a Fideszé. Kétharmada van, azt tesz a médiával, amit akar. És végre van jobboldali sajtó is.

A kormányközeli korrupciót is ilyen természetesnek tartja?

Ha van egy munkám, természetes, hogy a haveromat bízom meg vele! Ha együtt érettségiztünk, van közös múltunk, megbízom benne. Az nem korrupció.

Tiborcz István nem járt egy iskolába a miniszterelnökkel, sőt, mielőtt összejött a lányával, nem is ismerte. Mégis milliárdos megrendeléseket kapott.

Kezdjük az egészet a négyes metrónál. Minden rendszernek ki kell alakítania a saját betonbiztos pénzügyi hátterét. Ez mindig is így volt, kár csodálkozni rajta.

Nem korrupció, hogy Orbán vejének igényeire alakítanak ki pályázati rendszereket, majd a cége mindent visz?

Nyilván ők adták a legjobb ajánlatot.

Viccel?

Ők tették a legjobb ajánlatot.

Mennyi a nyugdíja?

42 800 forint. 25 ezerről indultam, de nem sírok. Feri és Viktor is emelt nekem. Kértem nyugdíj-kiegészítést, mert korábban soha semmilyen prémiumot nem kaptam. Az újságból tudom, kik kaptak. Pataky Attila sem, ahogy én sem. Mi, híresek nem, míg más, noname figurák meg akár több milliót. Na látja, ez a korrupció. Jöttek is az NKA-tól, hogy tiltakozzunk a kisnyugdíjak miatt, akkor azt kérdeztem, mi közöm hozzá?

Ön is volt politikus, és mindig azt állította: a politikához leginkább csak pénz kell.

Így van. Majd időben ki is szálltam. Pedig annak idején, 55 ezren támogatták aláírásukkal, hogy köztársasági elnök legyek.

Poénból jelöltette magát?

Nem teljesen. Tetszett a dili.

Az országgyűlésben meg rájöttek, addig szarakodnak, hogy a végén még köztársasági elnök leszek. Megijedtek és gyorsan Göncz Árpád mellett döntöttek.

Na, ez a poén. És elég rossz.

Azért mondhatom, nem?

A politikából végül kigolyózták, Csurka István kirúgta a MIÉP-ből. Azt mondta, „elfogadhatatlan nyilatkozatokat tett” és „elherdálta a bizalmat”.

Beleszóltak a dolgaimba.

Milyen dolgaiba?

Művészeti kérdésekbe. Több politikus elkezdett nekem tanácsot osztogatni, mit hogy csináljak. Ha valaki politikusra issza magát, azt hiszi, mindenhez ért.

Csurka beleszólt abba, hogyan zenéljen?

2003-ban a Pannon Rádióban épp műsort vezettem, amikor betelefonált az MSZP egykori alelnöke, Csintalan Sándor. Nagyon örültem neki, ő pedig elmondta a véleményét az aktuális helyzetről. Csurkáék viszont baromira letoltak, mert szóba álltam és kvaterkáztam vele. Miközben ha valaki megtisztel azzal, hogy felhív, nekem nem kell csak azért ellentmondani neki, mert MSZP-s volt. Sőt, hadd hallják az emberek, hogy ő is a Pannon Rádiót hallgatja. Ha valaki nem látja, milyen kurva jó, hogy Csintalan jobboldali rádiót hallgat, akkor nincs miről beszélni.

Ezért is mondta egyszer, hogy nincs igény szólásszabadságra. Már miért ne lenne?

Másik rendszerben nevelkedtem: az jelenhetett meg, amit a rendszer engedett. Ehhez képest ma abszolút szólásszabadság van. Igény viszont tényleg nincs rá, mert a legtöbben inkább befogják a szájukat és nem mernek megszólalni. A többiek meg fújják a magukét, csak azt akarják visszahallani, másra nem kíváncsiak. Emellett létezik egy néhány ezer fős réteg, amelynek tagjai mindenbe és mindenkibe belekötnek, tök mindegy, mit csinál. Egy céljuk van: idegileg kikészítsenek mindenkit. Ugyanez történt, amikor Sebestyén Balázs, a fő-fő celeb műsorvezető elmagyarázta, hogy én rockzenészként utálom a popzenét. Mi van? Honnan veszi? Kikérem magamnak. Ezzel foglalkozom 50 éve, erre jön Balázs és arról hablatyol, hogy nem értek a pophoz? Nagyon szeretem az ABBA-t, nem baj? A Bikininek írt számok is popzenék.

Folyton celebműsorokba jár.

Tudatosan, bár inkább a jártam kifejezés a pontosabb, mert mostanság kevés dolgot vállalok már el.

Fotó: Mohos Márton / 24.hu

Miért?

Ha valaki kimarad a bulvárból, az nem is létezik. Amikor az X-Faktor egyik mentora lettem, a műsor alapvetően megváltoztatta az életemet. Nagyképű duma, tudom, de amíg ott voltam, addig nagyon sokan, 2 millió 600 ezren néztek. Ez tény.

Akkor a többi celebműsorra miért volt szüksége?

Milyen többire?

A TV2-s műsorokra.

Azok előtte voltak.

Sebők János 2010-ben ezt írta önről a HVG-ben: „Nagy Feró pályafutása modellértékű. Jól példázza, miként lehetett valaki az elmúlt négy évtized társadalmi-kulturális változásai közepette előbb megélhetési zenészből nemzedéki hős, aztán a rendszerváltás környékén pártokhoz dörgölőző kifakult sztár, végül az ezredforduló után a celebvilág ikonja.”

Sebők János nem szeretett engem, olyanokat istenített, akikből egy fing sem lett. Csak egy példa, hogy működik a világ. Nemrégiben megkérdeztek valakit arról, hogy lopunk vagy nem lopunk?

Az ügy a Dal című műsor plágiumbotrányához kapcsolódik, Petruskát ugyanis emiatt zárták ki. A versenynek ön is zsűritagja, a helyzetről pedig az egyik kommentelő azt írta: „Sajnos van a zsűriben is olyan ember, aki más tollával ékeskedik, és ez talán még so­sem derült ki, pedig a dal már lassan harmincéves. Kedves Nagy Feró, szerintem ezek szerint te is loptál!”. Majd belinkelte az angol Gene Loves Jezebel együttes Mo­tion of Love című számát, és ezzel az Azok a boldog szép napok című dalra célzott.

Na és kinek a véleményét kérdezték meg erről a baromságról? A nyolcvanas évek KISZ titkáráét, a Karthágó együttesből Szigeti Ferencet. Még mindig itt tartunk? Még mindig meg kell kérdezni egy Aczél György-klónt, hogy jó vagyok-e? Na ne!

Ettől berágtam. Sokan mondják, hogy ma már senki nem kíváncsi a Beatricere, ehhez képest csak ebben az évben három telt házat csináltunk és közel hetven koncertünk lesz idén is. Amúgy meg miért nem azt kérdezik meg, aki a dalt írta? Ő egyébként zenetanár és jóval illetékesebb. Ezek az emberek meg a zsigeri reakciók még mindig itt vannak?

A múlt feltárása pont a politika miatt nem sikerül. Az LMP javaslatára a Fidesz a minap tizenkilencedjére szavazta le az ügynökakták nyilvánossá tételét.

Ami harminc évvel ezelőtt történt, az elmúlt, nem lehet helyrehozni.

Nem helyrehozni, megismerni kellene. Ön is ezekről a régi reflexekről beszélt.

Ha az elhárítás és a titkosszolgálat azt állítja, hogy valamit nem lehet nyilvánosságra hozni, akkor az úgy is van. Minden nem tartozik ránk. Amikor megkaptam a magamról szóló állambiztonsági jelentés első 150 oldalát, sok kitakart rész volt benne. Ez a múltfeltárás rég megkésett, ez már csak nekem fontos, már csak az én partizánmúltam.

Ön még 1989-ben is kapott állami kommunista ifjúsági díjat, amit sokak megdöbbenésére el is fogadott.

Miért ne fogadtam volna el? Letettem valami az asztalra, ami addig nem volt. Én tudom, hogy így van. Annak idején a Magyar Rádióban a második leghallgatottabb műsorunk volt. Nagyon megvertük a Szabó családot, ami totális győzelem volt. Az amúgy sem az én díjam volt, hanem egy nemzedéké. Amikor pedig valaki elmegy átvenni egy kitüntetést és nem fog kezet, az egyszerűen egy bunkó. Ha már odament, a felé nyújtott kezet el kell fogadni.

Még mindig a Nemzet Csótányának érzi magát?

Az 1980-as Fekete Bárányok koncerten találtam ezt ki magamnak, ott amúgy a hatalom által nem támogatott zenekarok, a Beatrice, a Hobo Blues Band és a P.Mobil lépett fel. A rendszert provokáltam vele. Ez a kifejezés a mai napig nem üresedett ki, ugyanúgy provokál most is, mint akkor.

Fotó: Mohos Márton / 24.hu

A zenészeket is megosztja, és akár barátokat tesz ellenséggé ma a politika.

Igen, abszolút így van. De a támadás a sikertelenek lázadása. Akinek nem jön be valami, ráfogja a politikára vagy másra, soha nem magában keresi a hibát.

Nem csak sikertelen zenészek között van ellentét, nagy nevek is egymásra támadnak.

Nekem például semmi bajom Bródy Jánossal és az ő liberális elveivel, ő egyenes, vonalas ember, ugyanazt mondja, amit negyven évvel ezelőtt. Csak az borzalmas, amikor a semmiből előtörnek olyanok, akik nagy ellenállónak titulálják magukat, miközben erről szó sincs.

Minden liberális testvéremnek azt mondom, ne akarják megélni az én életemet. Ne magyarázzák el nekem, mi a rock and roll, mert én már tudom.

Kiemelt kép: Mohos Márton / 24.hu

Olvasói sztorik