A perui Machu Picchu, más néven Öreg csúcs az egykori Inka Birodalom történelmi szentélye. 1983-ban az UNESCO az Emberiség Kulturális és Természeti Örökségévé nyilvánították. 2007-ben a Világ Új Hét Csodájának egyike lett.
Egy új tanulmány azonban azt állítja, hogy a körülbelül száz éve feltárt romváros soha sem vált volna ekkora jelentőségűvé, ha nincsenek ott a lámák, pontosabban az elfogyasztott lámaeledelek végtermékei.
Az Inka Birodalom virágkora idején híres volt kitűnő mezőgazdasági termékeiről, főleg kukoricatermesztéséről. A gazdaság fellendülése soha nem következett volna be, ha az inkák 2700 évvel ezelőtt a vadászó-gyűjtögető életmódról nem térnek át a mezőgazdaságra, s nem kezdik el használni a földek művelésére a lámatrágyát.
Alex Chepstow-Lusty bizonyítékokat talált arra nézve, hogy a Machu Picchuhoz vezető közeli dzsungel kisebb területeit lámatrágya tárolóként vették igénybe. Feltételezi, hogy e tárolók segíthették a magasabb területek gabonával való bevetését, ami gazdaggá tette az inkákat. A lámaürülüket a perui kecsua indiánok a mai napig bevetik a földek termékenyebbé tételére.
A lámatrágya kutatások azt igazolják, egy párosujjú patás szagos ürüléke nyomát hagyta a történelmen.
