Sokak szerint Orbán Viktor azért támogatta a francia elnök minap közölt koncepcióját Európa megújítására, mert bármit megtenne, hogy elhárítsa az Európai Néppárt – Damoklész kardjaként feje felett lebegő – kizárási eljárását. Miközben természetesen nem lehet a két eseményt teljesen különválasztani, van egy másik, sokkal fontosabb oka annak, hogy a magyar miniszterelnök úgy fogalmazott: habár sok mindenben nem értenek egyet, a francia elnök elképzelése jó alap lehet egy konstruktív párbeszédhez Európa jövőjéről.
A 4 vezető 40 beszéd című kutatásunkban Angela Merkel, Emmanuel Macron, Orbán Viktor és Vlagyimir Putyin beszédeit vizsgálva, arra mutatunk rá, hogy Ez azért is fontos, mert a most nyilvánosságra hozott javaslat követi azt az irányvonalat, amit a francia elnök beiktatásakor megfogalmazott Franciaország és Európa számára, sok esetben – például a migráció kezelése kapcsán – egyenesen megismételve azt.
Emmanuel Macron beszédeinek szerkezete hasonló Orbán Viktor tusnádfürdői, elemző jellegű előadásaihoz. Egyformán a globális értékeléstől haladnak a hazai alkalmazhatóság felé. Lehetőségeikhez képest, a saját országuk történelmének és érdekeinek megfelelően mindkét fél arra használja beszédeit, hogy megkíséreljen „szintet lépni” a zajló geopolitikai átalakulás közepette, erősítve súlyukat a nemzetek között.
Míg Orbán Viktor Európán belül szeretné újrapozícionálni Magyarországot, regionális hatalmi pólust létrehozva a V4-ekkel, aközben Emmanuel Macron igyekszik visszanyerni Franciaország korábbi nagyhatalmi státuszát, azáltal, hogy kezdeményező szerepet vállal a világ legfontosabb konfliktusai kapcsán. Ezt a taktikát alkalmazza az Európai Unióra vonatkozóan is, ugyanis úgy gondolja, hogy az általa meghatározott reformok mintául szolgálhatnának az unió megújítására is.
Mindkét politikus karakteres koncepcióval rendelkezik az EU megújítására, s ugyan más a demokrácia milyenségéről szóló elképzelésük, annyi közös bennük, hogy Míg Orbán Viktor a ’68-as elitet szeretné leváltani, s a ’90-es évek generációját helyzetbe hozni, addig Emmanuel Macron úgy gondolja, hogy az európai vezetők fiatal nemzedékének küldetése megőrizni és megújítani azt a rendszert, amit az uniós alapítók megálmodtak a második világháborút követően. Miközben elképzeléseik versengőek, s ideológiailag sokszor homlokegyenest ellentmondanak egymásnak, problémafelvetésük, koncepciójuk hasonló. Ugyanazon kérdések izgatják a két vezetőt.
Bizonyos témákban is feltűnő az összhang.
Meglepő módon ilyen a migráció kérdése. Annak ellenére, hogy az éveleji kormányinfón Orbán Viktor azt nyilatkozta, hogy habár személyesen jó viszonyt ápol Macronnal, a bevándorlásról alkotott képük eltérő, és az, amit e tekintetben a francia elnök képvisel rossz volna Magyarország számára, érdemes megjegyezni: Mostani nyilatkozatában is a határok szigorú védelmére szólít fel. Ez az általunk vizsgált beszédekben még élesebben kirajzolódik.
Miközben idehaza rendszerint azt halljuk, hogy Macron a feltétel nélküli bevándorlás híve, a francia politikus beszédeiben markáns, visszatérő elem az európai határok védelme. Macron különválasztja a gazdasági menekülteket a politikai, vallási üldöztetés elől menekülőktől. Ugyan erkölcsi kötelességnek tekinti utóbbi csoport befogadását, azon dolgozik, hogy a migrációs útvonalak kiindulópontjainál megállítsa a menekültáradatot, mégpedig azáltal, hogy megszünteti a kiváltó okot.
Viszont: Orbán Viktorral szemben Emmanuel Macron egyáltalán nem foglal állást a föderalizmus-nemzetállam kérdésben, s az európai szuverenitást nagyon más kontextusban használja. Számára a világrend értelmezésének kulcsa a multilateralizmus és unilateralizmus tengely, nem a liberalizmus-demokrácia konfliktus. Úgy gondolja, hogy a legfontosabb problémák globálisak, így csakis nemzetközi összefogással lehet ellenük küzdeni,
Ez a különbség a két ország történelmi tapasztalatainak különbözőségeiből ered, mégis jól szemlélteti, hogy olykor egészen hasonló elképzeléseket mennyire másként képviselnek különböző országok vezetői.
A közelgő európai parlamenti választások tükrében érdemes látni, hogy e feszültségek nélkül még annyit sem mozdulna előre az Európai Unió, amennyit jelenleg.
A szerző a Méltányosság Politikaelemző Központ munkatársa
Kiemelt kép: ludovic MARIN / AFP
