- L. Endre 2013-ban, hathetesen halt meg agyvérzésben, az eddigi adatok szerint azért, mert nem kapta meg a kötelezően előírt K-vitamin profilaxist (adagolást). A vádirat szerint ez a szülők mulasztása.
- A vádhatóság azt is felrója az apának, L. Csabának és az anyának, L. Ada Rózsának, hogy amikor a gyermek rosszul lett és „sugárban hányt”, nem hívtak időben orvost, majd a gyermek ellátását a magatartásukkal akadályozták.
- A vád azt indítványozza, hogy a bíróság kiskorú sérelmére elkövetett szándékos emberölés bűntette miatt letöltendő fegyházbüntetést szabjon ki a szülőkre, valamint vonja meg a jelenleg nevelt két gyermekük felügyeleti jogát.
- A több mint egy éve tartó, felkavaró tárgyalássorozat kedden szembesítésekkel, és ismét indulatkitörésekkel, feszült hangulatban zajlott.
A tárgyalásra tanúként megidézték Lódi Csaba valamint Tóth-Heyn Péter gyermekorvosokat, akik a kórházba szállítás után L. Endrét vizsgálták és kezelték. (A kicsi több napig tartó agónia után halt meg.)
Ezt az apa akkori erős felindulásával, a gyász miatti sokkos állapotával magyarázta.
Később azonban L. Csaba csaknem egy órán keresztül, hazai és külföldi forrásokat sorolva fejtegette, hogy a K-vitamin szükségességéről nézete szerint nincs nemzetközi tudományos egyetértés, és akár rákot is okozhat. A bíró kérdésére hangsúlyozta, hogy ezeket az ismereteket Endre halála óta gyűjtötte be, korábban nem tudott arról, hogy a K-vitamin mire való. Azt állította, hogy máig sincs érvényben Magyarországon a K-vitamin beadását előíró szabályozás (holott a vádlottak védői sem tartják ezt az álláspontot). Mint kiderült, a vádlott azt feltételezi, hogy a gyermeke öröklött hemofíliában (vérzékenységben) szenvedett, és ezt többek közt azzal támasztja alá, hogy ez
az askenázi zsidók esetében gyakori, így a gyermekére sokkal inkább igaz lehet, mint az igen ritka K-vitamin-hiányos vérzékenység.
Vitatta azt az álláspontot, hogy hogy az anyatej ne tartalmazna megfelelő menyiséget minden fontos tápanyagból. A kisbaba vérzéseinek, majd állapota rosszabbra fordulásának lehetséges okaként azt jelölte meg, hogy
- az ügyeletes orvos egy túlságosan nagy méretű tűvel szétdurrantotta a fejvénáit, és erőteljesen nyomkodta a baba fejét,
- a mentőautóba való behelyezéskor a baba feje beütődött,
- túlságosan sok infúziót kapott, ez növelte a koponyaűri nyomást,
- elszakították a szüleitől, és ez további feszültséget okozott neki,
- mesterséges kómába helyezték, miközben életerősen sírt,
- felesleges és ártalmas CT vizsgálatra vitték (mint mondta, ez „annyi sugárzást jelent, mint ezer évnyi háttérsugárzás”)
- az agytörzsi reflexek hiánya miatt túl korán kapcsolták le a lélegeztetőgépről, nem adva neki több esélyt.
L. Csaba ugyanakkor azt is emlegette, hogy hiányos a kórházi dokumentáció, illetve utalt arra, hogy azt meghamisíthatták. Az orvosok – akiket láthatólag érzelmileg felkavartak az elhangzottak – úgy reagáltak, hogy a vádlott orvostudományi ismeretei szerintük hézagosak és nem helytállóak. (Viszonylag kevés idejük maradt a reagálásra, mert az elsőrendű vádlott vitte a szót; a bíró egy ízben figyelmeztette, hogy nem veheti át a tárgyalás irányítását.)
Az orvosok azt állították, hogy a legjobb tudásuk szerint és a szakmai előírások betartásával küzdöttek a baba életéért, de semmilyen együttműködést nem tapasztaltak a szülők részéről, akik
mindenáron haza akarták vinni a gyermeket a kórházból azzal, hogy az anyatejes táplálástól és a szülők meghitt közelségétől vélhetően jobban lesz.
A tárgyalás legmegrázóbb pillanata volt, amikor az elsőrendű vádlott arról beszélt, hogy a baba „életerős és méltatlankodó” sírása ellenére „kómába tették” a kis Endrét, mire Lódi Csaba azzal válaszolt, hogy a kisfiú egyértelmű fájdalomkiáltásokat hallatott az agyában keletkezett ödéma miatt, és azért altatták el, hogy ne kelljen az erős fájdalmat megélnie.
A szembesítések során a szülők tagadták, hogy ne működtek volna együtt, azt állítva, hogy
csak a szükségtelen vagy káros beavatkozásokat nem akarták engedni.
Tóth-Heyn Péter határozottan emlékezett hogy a szülők részéről részéről elhangzott az információ, miszerint a baba nem kapott K-vitamint, ám a vádlottak azt mondták erre, hogy nem igaz. A bíró a szembesítéseket eredménytelennek ítélte. L. Csaba nagyon nehezményezte, hogy az orvosok biztonsági őrökkel tartották őket távol a gyermeküktől a vizsgálatok idejére, illetve hogy a kórház feljelentést tett ellenük a rendőrségen. (Felmerült ugyanis, hogy esetleg eltört a kisfiú karja, ám ez később nem igazolódott.)
A tárgyalás szünetében a folyosón beszélgettünk Lódi Csabával. Az orvos elmondta, hogy a történtek ellenére sem haragszik a vádlottakra, hanem nagyon sajnálja őket a nyilvánvaló gyászuk és tévképzeteik miatt.
A tárgyalássorozat csütörtökön folytatódik, a vádlottak poligráfos vizsgálatának ismertetésével, valamint igazságügyi elmeorvos-szakértő meghallgatásával.
Kiemelt kép: Fülöp Dániel Mátyás/24.hu
(A korábban jogosulatlanul nyilvánosságra került felvételekre hivatkozva a bíró mindennemű kép- és hangfelvétel készítését megtiltotta a média munkatársainak. Képünk a per korábbi tárgyalásán készült.)
