Bloomsbury egyetemi negyedében lakom, több ezer kollégámmal és önkéntessel egyetemben. Sőt, erre szálltak meg a sportolók családtagjai is.
Hosszú menetelés mindenki számára az olimpia (hála az égnek), és bizony néha meg kell találni a legegyszerűbb megoldást ügyes-bajos problémáimra. Vagy az egyetlent. Merthogy a szállásomon nincs mosoda. Két sarokkal arrébb viszont van egy nyilvános. Olyan angol–amerikai filmes feelinges. Leteszteltük.
Nem azért, mert olyan vagyok már, mint a mosott …, hanem mert fogyóban voltak öltözékeim. Szerettem volna videón bemutatni, hogyan működik ez a népszerű szolgáltatás, de drága mulatság lett volna, így a Sport24 lelkes olvasóinak be kell érniük néhány képpel.
Ugyanis engedélyt kellett kérni a videózásra, angol barátunk a telefon túlsó végén viszont olyan összeget mondott ellentételezésképp, amin inkább mosolyogtam egy jót. 200 fontot, azaz 70 ezer forintot kért volna egy háromperces moziért. Ahhoz képest, hogy Robert Pattinsonéknak 2 millióért adtuk oda az Andrássy út Oktogon és Bazilika közötti területét, nos, egy kicsit borsos az összeg.
Nagy divat errefelé ez a megoldás
A mosodában számozott masinák vannak, több program közül lehet választani, én 4 fontért (1400 forintért) tisztultam meg, 1 fontba került a szárítás. Nemrég emelték a tarifákat a gáz és a villany árának emelkedése miatt (milyen ismerős fejlemény). Ha egyébként otthagytuk volna a „cuccot”, 9 és fél fontért mosathattuk volna ki.
Az üzletben dolgozó hölgy szerint naponta 150-200 ember fordul meg náluk, idősek és fiatalok egyaránt. Ismerkedésre is tökéletesen alkalmas elfoglaltság ez, bár én most ezzel nem éltem. Talán majd legközelebb.
Az angolszász területen nem ciki nyilvánosan mosni – azt, hogy Magyarországon működhetne-e nyereségesen egy ilyen vállalkozás, nem tudni.
A csapatpólót nem mostuk ki. Majd a végén
Mindenesetre frissen, újult erővel kezdem meg tehát második hetemet Londonban. És mire végeztem, Cseh Laci és Balog Gábor is odacsapott egyet az asztalra.
Bekapcsoltunk tehát egy másik programot…
