Mi vagyunk azok, akiket elüldözöl, és mi vagyunk azok, akiket röghöz kötsz és hátrahagysz. Mi sajátítjuk el az akadémiai nyelvet, a kanonikus szövegeket, kopogtatunk az intézmények diszkréten behúzott ajtaján, hogy aztán elhagyjuk az akadémiát, mert már nincs miből megélni.
Ezzel a két mondattal indul az a Hallgatói Kiáltvány, amelyet a tavaly év végén alakult Hallgatói Szakszervezet tagjai fogalmaztak meg. A szervezet alapítói között ott volt az ELTE két diákja, a Társadalomtudományi Karon tanuló 21 éves Kökéndy Flóra és a 23 éves pszichológushallgató, Alexandrov Anna, akik úgy vélik, ez a szakszervezet merőben más, mint a korábbi egyetemi szerveződések.
A Hallgatói Szakszervezet kezdetét az az információs sztrájk jelentette, amit tavaly novemberben tartottak az ELTE Társadalomtudományi Karán, miután bejelentették a társadalmi nemek tanulmánya szak megszűnését az intézményben. A tiltakozás részét képezte egy fórum, ahol a különböző egyetemekről érkező diákok megvitatták, milyen problémákat látnak a felsőoktatásban.
A Corvinuson, a CEU-n és az ELTE Bölcsészettudományi Karán szerveződő fórumokat és megmozdulásokat követően végül november 24-én, a Kossuth téren, a Szabad Egyetem kezdeményezés keretein belül alapították meg a szervezetet csaknem 40 diák részvételével, azonban ez még nem a végleges létszám, hiszen tagtoborzásba kezdtek, és idáig már körülbelül hetvenen jelentkeztek.
A már idézett Hallgatói Kiáltvány foglalja össze a Hallgatói Szakszervezet követeléseit, fő céljuknak pedig a hallgatók érdekképviseletét, a felsőoktatási autonómia védelmét és a más társadalmi csoportokkal való szolidaritást tartják.
Úgy látjuk, hogy a különböző retorziók nem egymástól függetlenül hatnak a hallgatókra és a munkavállalókra, hanem ezek valahogy összefüggnek
– mondta Alexandrov Anna. Azért érezték szükségét egy ilyen szervezetnek, mert egyrészt reagálni akartak valahogy a különböző – sok esetben számukra elfogadhatatlan – oktatáspolitikai döntésekre, másrészt szerettek volna minél több diákot becsatornázni az érdekérvényesítésbe.
Kökéndy Flóra úgy látja, nincs olyan elérhető diák-érdekképviselet, ami olyan ügyekre fókuszál, mint a kollégiumi elhelyezés vagy az ösztöndíjak kérdése, mert a jelenlegi diákképviseleti szervek annyira beágyazódtak a jelenlegi rendszerbe, hogy már nem tudnak abból kilépni.
Az elmúlt évek eseményei közül különösen nem értenek egyet a növekvő forráskivonásokkal és a kancellári rendszer bevezetésével, amellyel Anna szerint a legnagyobb baj az, hogy többé nem az egyetemek döntenek a saját költségvetésükről. A Hallgatói Szakszervezet nemcsak azt tartja problémának, ha a NER által kirendelt kancellárok határozzák meg a felsőoktatás működését, hanem azt is, ha az elérhető képzéseket a piac – vélt vagy valós – érdekeinek rendelik alá. Ezt jól illusztrálja az Educatio kiállításra szervezett akciójuk egyik kulcsmondata:
Gazdasági racionalizáció címszó alatt betiltottatok egy olyan szakot, ami a társadalmi egyenlőtlenségekkel foglalkozott!
Ezzel a Hallgatói Szakszervezet tagjai a társadalmi nemek tanulmánya szak beszüntetésére utaltak. Az ELTE-n azonban nemcsak a Társadalomtudományi Kar sztrájkolt, hanem a Biológiai Intézet is, miután már annyira nem volt pénzük, hogy csak szóban tudták levezetni a kísérleteket – jegyezte meg Flóra. Mindez pedig már lehetővé tette a hallgatók összefogását függetlenül attól, milyen szakon tanulnak éppen.
Mindketten egyetértenek abban, hogy az utóbbi években érezhetően súlyosbodtak a felsőoktatást sújtó problémák. Fontos látni ebben a helyzetben, tette hozza Flóra, hogy nem elszigetelt esetekről van szó, hiszen a kétezres évek elejétől kezdve megfigyelhető tendencia, hogy a kormány egyre kevesebbet költ oktatásra, de úgy érzi, az utóbbi időben észrevehetően magasabb sebességre kapcsoltak.
Éppen ezért a Hallgatói Szakszervezet tagjai azt szeretnék, hogy egy hosszú távú kezdeményezést indítsanak el, ne csak a részeredményekre koncentráljanak. A diákok célja, hogy különböző közéleti ügyeket lehessen tematizálni a hallgatók körében, illetve azon dolgoznak, hogy minél több fiatalt bevonjanak az érdekképviseletbe, és hosszú távú céljuk, hogy az egyetemi hallgatóság aktív alakítója legyen a saját életének.
Jelenleg nagyon kevés kollégiumi férőhely van, az albérletárak pedig elképesztően magasak, így hiába kerülsz be egy egyetemre, ha nem tudod megoldani a lakhatásod, nincs miről beszélni
– hozott fel egy újabb problémát Flóra.
Aggasztónak tartják azt is, hogy miközben évről évre csökken az államilag finanszírozott férőhelyek száma, ma már ott tartunk, hogy a „Corvinus-modellt” valamiféle ideálnak tüntetik fel, az a megközelítés viszont, hogy minél több diák számára legyen elérhető az egyetemi oktatás, háttérbe szorul. Pedig az, hogy a Corvinuson az oktatókkal és hallgatókkal való konzultáció nélkül, pusztán a cégek érdekeit szem előtt tartva szervezik át a felsőoktatást – drasztikusan csökkentve az ösztöndíjas helyek számát – szerintük nem követendő példa.
Lehetett számítani arra, hogy a tüntetések egy idő után ki fognak fulladni, véli Flóra, ezért is nagyon jó szerinte, hogy több munkáltatói szektorban is elkezdték előkészíteni az általános sztrájkot. A Hallgatói Szakszervezet pillanatnyilag a belső működése erősítésén dolgozik és a tagtoborzásra fekteti a hangsúlyt, hiszen amikor megalakultak, rögtön belekerültek egy „tüntetéshullámba”, azonban most szeretnének egy kicsit a szervezetfejlesztésre koncentrálni.
Jó reggelt kívánunk tisztelt helyettes államtitkár asszony! Magyar fiatalok vagyunk, és nagyon elegünk van abból, hogy folyamatosan kibasztok velünk! Elegünk van abból, hogy amíg Orbán Viktor olcsón menzázik a várban, addig az ELTE több karán sok százmilliós leépítések történnek!
– a Hallgatói Szakszervezet tagjaiból álló kórus ezt a szöveget mondta el a múlt hétvégén rendezett Educatio kiállításon, amikor Horváth Zita felsőoktatásért felelős helyettes államtitkár beszélt volna. A diákok azért szervezték ezt a megmozdulást, mert tudták, hogy a minőségi felsőoktatásról szóló beszéd valószínűleg úgy hangzik majd el, hogy egy szó sem esik azokról a problémákról, amiket már nagyon régóta hangoztatnak.
Velünk nem fognak leülni egyezkedni, vagy párbeszédre hívni minket, ilyesmi fel sem merül. Ez az akció azonban tökéletes eszköz volt arra, hogy elmondjuk, mit akarunk, és láthatóan nem is tudtak vele mit kezdeni
– mondta Flóra, hozzátéve, hogy egyébként nem voltak túl sokan kíváncsiak a helyettes államtitkári beszédre, de amikor elkezdték a műsort, többen megjelentek, majd videózni kezdték őket.
A Hallgatói Szakszervezet tagjai nem számítottak ekkora sajtóvisszhangra az akció után, de úgy vélik, erre lehetett most szükség: látni, hogy van ereje annak, ha valaki kiáll és szembesít egy politikust a valósággal. Azt remélik, hogy az ilyen akciók képesek előhozni vagy katalizálni a sokakban meglévő elégedetlenséget.
A Nagy Blankával történtek után a Hallgatói Szakszervezet is szolidaritását fejezte ki. Ahogy Flóra fogalmaz, elfogadhatatlan, amikor újságírók meghamisítják egy középiskolás lány bizonyítványának eredményét, hogy így próbálják őt lejáratni. Mindez szerinte azt mutatja, hogy végső soron tartanak tőle és attól, hogy sokan követik majd a példáját.
Elég abszurd stratégia, hogy egy embert így kiemelnek a tüntetések résztvevői közül
– jegyezte meg Anna. Szerinte ma számolni kell azzal, hogy ha valaki politikai kérdésekben megnyilvánul, akkor egy hasonló lejárató kampány főszereplőjévé válhat. Ez elfogadhatatlan, de nem szabad, hogy meggátolja a politikai cselekvést, véli, hiszen ezeknek a tüntetéseknek nemcsak néhány főszereplője van, hanem különböző társadalmi rétegekből származó emberek közös fellépéséről van szó.
A Hallgatói Szakszervezet törekszik a bázisdemokratikus működésre, azaz nincsenek vezetőik, akik mindenhol megjelennek, vagy akik a döntéseket hozzák, mivel azt szeretnék, hogy mindenki egyenlően beleszólhasson a szervezet ügyeibe.
Ők is sokszor megkapják azt a kritikát, hogy diákként miért tüntetnek, amikor számukra a tanulás lenne a legfontosabb, a decemberi tüntetéssorozat kapcsán pedig sokan azzal támadták őket, hogy nekik nem kell kimenni a rabszolgatörvény ellen tüntetni, mert fogalmuk sincs, miről beszélnek, hiszen sosem dolgoztak még.
Ezzel szemben Flóra úgy látja,
ha egy hallgató nem felső középosztálybeli családból származik, muszáj dolgoznia, a környezetében épp ezért az egyetemisták nagy része legalább félállásban dolgozik, arról nem is beszélve, hogy attól, hogy valaki még nem lépett ki a munkaerőpiacra, még érdeke, hogy amikor odakerül, ne kizsákmányoló körülmények várják majd.
De itt elsősorban nem a saját érdekekről van szó, emeli ki, hanem a tüntetéseken is skandált munkás-diák szolidaritásról.
Összességében fontosnak érzik, hogy az oktatásban ne pillanatnyi gazdasági érdekeknek rendeljék alá, éppen milyen szakembereket képeznek, hanem erősödjön az állampolgárokat nevelő, kritikus gondolkodást elősegítő funkció, a felsőoktatás pedig minél több ember számára elérhető lehetőséggé váljon.
Kiemelt kép: Bielik István / 24.hu
