Orbán Viktor több mint kétórás sajtótájékoztatót tartott, ahol a független – nem kormánypárti – újságírók is kérdezhettek tőle. Ez normális országokban nem hangzana nagy dolognak, de a miniszterelnök nagyon régóta nem hajlandó érdemben szóba állni újságírókkal úgy, hogy azok több kérdést is feltehessenek neki vagy akár vissza is kérdezhessenek, ha a miniszterelnök kibúvó választ ad. Pont ezért az átlagosnál komolyabban kezeltük ezt a sajtótájékoztatót, és összeszedtük, mit tudhattunk meg belőle.
Nem volt nagy meglepetés
Jól jelzi Orbán zártságát, hogy a sajtótájékoztató ténye is meglepetésként érte az újságokat, már az hírértékű volt, hogy Orbán kérdésekre válaszol. Sokan ezért azt gondolták, hogy valamilyen fontos bejelenteni valója van a miniszterelnöknek, amivel esetleg meg szeretné változtatni a számára időnként kellemetlen mindennapi politikai narratívát, amely egyre inkább a rabszolgatörvényről és az enyhülő intenzitással működő menekültkérdésről szól. Nem ez történt.
Nem volt nagy bejelentés, ez tényleg az az év végi sajtótájékoztató volt, amelyet Orbán még korábban belengetett, és amelyet végül nem tartott meg az év végén. Sokak véleményével ellentétben a miniszterelnöknek, úgy tűnik, sokszor tényleg fontosak azok az ígéretek, vagy még inkább azok a demokráciadeficitet álcázó formális lépések, amelyeket sokszor a gyakorlati politikai szükségesség nélkül is megtesz.
Munkaerőhiány
A miniszterelnök állításai közül tartalmi értelemben a munkaerőhiánnyal kapcsolatosak voltak a legérdekesebbek. Orbán úgy látja, hogy a munkaerőhiány alapvetően pozitív állapot, mert az, hogy kevés a munkaerő, jobb alkupozícióba juttatja a munkavállalókat a munkáltatókkal szemben, és ezzel nemcsak létbiztonságot, de a fizetéseket is növeli. Orbán azt szeretné, ha hosszú távon is a lehető legnagyobb, szinte teljes foglalkoztatottság mellett, egyre nagyobb hozzáadott értékű munkatípusokkal növekedne a gazdaság.
Ez alapvetően nem rossz irány, de vannak akadályai és következményei is. Az akadálya leginkább a korszerű oktatás és szakképzés hiánya, amivel nehéz olyan szakembereket nevelni, akik túllépnek a betanított munka korlátain.
A következménye pedig az, hogy ha kevés a munkaerő, de növekszik a gazdaság, a bérek és a munka hozzáadott értéke, akkor bizony az árak is növekedni fognak, ezt nem nehéz kikövetkeztetni. Ebben a világban, amelyet a miniszterelnök elképzelt, simán lehet ezer forint egy sarki eszpresszó vagy ötszáz forint egy liter tej, mert a cégek, amelyek ennél alacsonyabb áron tudják előállítani, vagy külföldön működnek, vagy tönkremennek.
Egyre több a nyílt hazugság
A nem konkrét állításoknál viszont egyre többször távolodott kínosan messze a valóságtól Orbán. Voltak olyan állítások, amelyeket hallottunk már korábban, mint a CEU-val kapcsolatosak, amelyek egyszerűen ferdítenek a valóságon.
Mert nincs válasz a korrupcióra
Ezek a hazugságok azért kerültek egyre többször elő, mert Orbán Viktor egyszerűen nem tud – a legelszántabb, ezzel nem is foglalkozó hívein kívül – bárki számára elfogadható választ adni arra, hogy miért lett milliárdos a családjából, a barátai közül vagy a környezetéből szinte mindenki. Azért nem tud, mert erre az egyetlen válasz az, hogy azért lettek milliárdosok, mert ők a miniszterelnök barátai, családtagjai vagy ismerősei. Mészáros Lőrinc vagy Tiborcz István sikerére nincs is más válasz.
Ezek az emberek nem ügyes vállalkozók, nem termelnek külföldön is életképes termékeket, és még a korrupció rendszerét is kőegyszerűen építették ki. Erre a legjobb példa az Elios-ügy. Képességeik alapján valószínűleg nem lettek volna gazdag emberek, egyre mesésebbé váló meggazdagodásukat csak annak köszönhetik, hogy a miniszterelnök környezetébe tartoznak, ezért közpénzből nőnek a cégeik.
Lehet ügyesnek nevezni azt, hogy Orbán nyilvánvaló és átlátszó kibúvókat használ arra, hogy ezeket a kérdéseket megkerülje („forduljanak a kamarához vagy a tőzsdéhez”), de valójában nem ügyes dolog ez. Ha Orbán a normális ügymenetben kommunikálna, a magyar választók számára pedig nem lenne tökéletesen érdektelen, hogy ellopják-e a befizetett adójukat, akkor ezt a műsort rettenetesen kínos lenne hetente előadni.
Orbán hobbifilozófus lett
A miniszterelnököt korábban kifejezetten sokan dicsérték azért, mert egybefüggő, logikus és sokszor igaz narratívákat képes alkotni a világ eseményeiből és folyamataiból. Szinte minden nagy évértékelő beszéde, így leginkább a tusnádfürdői előadásai arról szóltak, hogy ilyen világkép-értelmezéseket mondott el, amelyeknek a nagy része sok újdonságot hordozott.
Orbán szeret ilyen filozófiai kérdésekkel foglalkozni, és sokat is fogyasztja a hasonló tartalmakat. Ennek ellenére egyre egyszerűbb, zavarosabb és érdektelenebb elméleteket mond a világ működéséről. A mostani elméletei a civilizációs törésről, vagy a háromféle Európáról már inkább kocsmafilozófiára hasonlítottak, mint egy eredeti módon gondolkodó államférfi világról alkotott gondolataira.
Kevésbé volt harcias, mint korábban
Ennek fölösleges lenne találgatni az okát, inkább csak a tényt tesszük szóvá. Orbán Viktor sokkal nyugodtabb és vidámabb volt, mint az elmúlt pár évben. Lehet, hogy a saját politikai stabilitása, lehet, hogy a választási év vége okozza, de kevésbé agresszív volt, mint korábban sokszor, és ebben a nyugati sajtó egy része is partner volt: inkább nemzetközi és pénzügyi kérdésekről faggatta.
Egy kérdéssel nem lehet miniszterelnököt buktatni
Akik viszont ilyenkor hajlamosak megjegyzéseket tenni a sajtó minőségére, érdemes, ha ezeket alaposabban átgondolják. Normális demokráciákban a miniszterelnök hetente-kéthetente válaszol ennyi kérdésre. Vissza lehet kérdezni, szóvá lehet tenni, ha a miniszterelnök hazudik, vagy kibújt a kérdések alól. Újra fel lehet tenni kérdéseket, ha a miniszterelnök ignorálta őket. Itt nem. Egy évben egy újságíró feltehet egy, esetleg két kérdést a miniszterelnöknek. Ebbe kellene a legfontosabb ügyeket belesűríteni, még úgy is, hogy pontosan tudja mindenki, hogy Orbán Viktor csak arra válaszol érdemben, amire akar, hiszen lehetősége van rá, hogy kikerülje a kérdéseket, majd moderátora, Kovács Zoltán villámgyorsan tovább passzolja a szót.
Ennek ellenére most is elhangoztak olyan kérdések, amelyekre Orbán kínosan nem tudott válaszolni. Ilyen volt például az, hogy miért gazdagodott meg körülötte minden ismerőse, hogy miért lehet Mészáros Lőrinc a leggazdagabbak listáján, vagy hogy ha nem keveri a politikát az üzlettel, akkor miért repked üzletemberek milliárdos magángépein.
Ahhoz, hogy az újságírás bármi kontrollt jelentsen a rendszerre nézve, ezeket a szeánszokat nem évente, hanem hetente kellene megtartani, és ha Orbán úgy is ki tudna bújni a kérdések elől, akkor jogos lenne azt mondani, hogy ő nyerte meg a meccset.
