Az észak-vietnámi kikötő, Hai Phong öblében, 1972. április 4-én tucatnyi, víz alatt rejtőző akna robbant fel gyors egymásutánban, hajók azonban nem voltak a közelben. Az eset augusztus első heteiben számos alkalommal megismétlődött, közel négyezerrel kevesebb robbanószerkezetet hagyva az arra tévedő ellenséges hajók előtt.
A történtek okára negyven éven át nem derült fény, ma azonban már tudjuk, hogy azokat nem az amerikaiakkal és több ázsiai országgal közel két évtizeden át háborúzó (1955-1973) gerillák egy ügyes lépése, vagy épp a fegyvergyár álmos dolgozója, hanem
Az amerikaiak által elhelyezett aknák ugyanis nem érintés útján, hanem mágneses elven, így például egy fém hajótest néhány méternyire való megjelenésével léptek működésbe. A Napból érkező energia és a Föld mágneses mezejének találkozása ugyanezt a változást hozta létre, az akna tehát felrobbant.
Űrhajósok életét követelhette volna
Augusztus elején egy egész sornyi, rég nem látott erősségű napkitörés hatásai érték ugyanis a Földet, északi fénnyel megajándékozva az Egyesült Államokat és Európa számos pontját, így Nagy-Britanniát és Spanyolországot is.
A hirtelen felszabadult energia megőrjítette a magnetométereket és a részecskedetektorokat, áramkimaradásokat okozott Észak-Amerikában, valamint megzavarta az útjába eső műholdakat, jócskán csökkentve az energiatermelő kapacitásukat, ezzel pedig teljes élettartamukat. Ennél jóval nagyobb baj is történhetett volna, amennyiben néhány űrhajós épp ezekben a hetekben indul a Holdra vagy áll Föld körüli pályára, hiszen
jó eséllyel végzetes mennyiségű nukleáris sugárzás érte volna őket.
Kisebbnek hitték
A napkitörések 1972 nyári láncolatáról a tudósok nyilvánvalóan már megtörténtükkor tudtak, méretét azonban helytelenül mérték fel, így nem hitték volna, hogy hatással lehetett a vietnámi háború mára elfeledett fejezetére. A feljegyzések évtizedekre eltűntek a haditengerészeti archívumokban, titkosításukat pedig mindössze a közelmúltban oldották fel.
A Coloradói Egyetem professzora, Delores Knipp az elmúlt években gyűjtötte össze a kitörésről készült európai, amerikai és ázsiai leírásokat, bennük az áramellátás megszűnését és rejtélyes amerikai tengeri robbanásokat is érintő beszámolókkal. Ezek közt mélyebbre ásva göngyölítette fel a történetet, időközben pedig kiderült, hogy az óriási kitörésnek leginkább Kelet-Ázsia – így Vietnám – volt kitéve, a japán kutatók leírásai azonban négy évtizeden át nem jutottak el szélesebb körökhöz, megnehezítve a történtek pontos leírását.
Viszlát, okostelefon!
Knipp nem véletlenül kutatja a témát, hiszen egy hasonló méretű kitörés (amely egyébként szerencsére sok-sok évente fordulhat csak elő) ma jóval nagyobb károkat okozna, hiszen az életünk számos területét műholdak határozzák meg: egész földrészeket sújtana az áramszünet, nem tudnánk használni a telefonunkat, megszűnne a repülőgépek földi irányítóközponttal való rádiókapcsolata, a GPS-szolgáltatás, az internetkapcsolat, így a kedvenc híroldalunktól is hosszú órákra búcsút kellene vennünk. És a legrosszabb esetben még a harmadik világháború is kitörhetne…
