A legfontosabb egy sportág életében, hogy mennyire képes fejlődni és a benne dolgozó szakemberek mennyire képesek fejleszteni – véli Bob Nicholson, a Kanadai Jégkorong Szövetség elnöke, a nemzetközi szövetség (IIHF) alelnöke, aki hétfőn Budapesten magyar edzőknek tartott előadást.
A női U18-as világbajnokság kapcsán Magyarországon tartózkodó sportvezető kifejtette: ha csak az utóbbi 6-8 évet nézi, akkor is rengeteget fejlődött a sportág, és alapvetően még gyorsabbá vált. Ahhoz, hogy egy sportág állandóan – hol gyorsabb, hol lassabb – fejlődési szakaszban legyen, a legfontosabb láncszemek az edzők, akiknek szinte naponta kell új dolgokat tanulniuk, ellesniük.
“Tudom, hogy a szocsi olimpián aranyérmes csapatunk szövetségi kapitánya, Mike Babcock egy 45 perces edzést közel 3 órán át tervezett meg. A legapróbb részletekre is figyelt, például arra is, hogy egy gyakorlat során pontosan hova tegyünk le bójákat a jégre” – jegyezte meg Nicholson.
Kiemelte: az elitedzők ugyan reflektorfényben vannak, ám az utánpótláscsapatoknál ugyanilyen fontos a megfelelő munka. Ott a szülőkkel való kapcsolattartás is elengedhetetlen része a mindennapi feladatokat, és meg kell velük értetni, hogy kiskorban nem az eredmény a fontos, hanem a játszva nevelés.
Bob Nicholson tartott előadást Budapesten
Fotó: Europress Fotóügynökség
Nicholson kitért arra, hogy Kanada, mint a sportág szülőhazája sok-sok játékost és edzőt ad a világ minden tájára – Magyarországra is -, így is hozzájárul a hoki fejlődéséhez, fejlesztéséhez, népszerűsítéséhez. Hozzátette: a kanadai a világ legnagyobb és talán a leggazdagabb hokiszövetsége, például a válogatott mezek eladásából évente több tízmillió dollár bevétele származik, ugyanakkor az ebből és a más szponzori pénzekből jövő bevételek 80 százalékát visszaforgatja a sportágba, és csak a maradékot tartja meg működési és egyéb költségekre.
Az IIHF alelnökeként elmondta, hogy a februári szocsi olimpián – a megújulási képességet illetően – a női hoki kapta a legnagyobb elismerést. Amíg 2010-ben Vancouverben sokan fanyalogtak, hogy Kanada és az Egyesült Államok szinte minden ellenfelét alaposan elveri, addig most Szocsiban az átalakításnak köszönhetően – volt egy erősebb és egy gyengébb csoport – a meccsek túlnyomó része szoros csatákat hozott.
A női hoki fejlesztésének egyik fő felelőse az IIHF-en belül Kolbenheyer Zsuzsa, a vezetőtestület (council) magyar tagja, aki szintén jelen volt a hétfőn előadáson.
Az olimpiánál maradva Nicholson elmondta, ugyan arra vonatkozóan nincs döntés, hogy az NHL-es hokisok ott lesznek-e a 2018-as pjongcsangi játékokon, de saját tapasztalatait elmondhatja.
“Azt láttam, hogy a mi sztárjaink, például Sidney Crosby vagy Drew Doughty minden percét élvezték az olimpiának. Ha éppen nem egy meccsre készültek, akkor sokat jártak-keltek a faluban, a városban, a környéken, és mindenhol fényképezkedtek” – mondta a kanadai elnök.
Nicholson kitért a sportág egyik fő problémájára, nevezetesen, hogy amíg a tengerentúlon 60×26, addig Európában, vb-ken, nem Észak-Amerikában rendezendő olimpiákon 64×30 méteres pályákon játszanak, ugyanakkor a világeseményekre sokan érkeznek az NHL-ből.
Erre vonatkozóan az IIHF készítetett egy tanulmányt, amelynek egyik tanulsága, hogy a kisebb pályákon több a támadás, több a kapura lövés, a gólhelyzet – ugyanakkor nem biztos, hogy a pályák átépítésére kellene sok pénzt költeni, hanem a méretet megtartva az európai pályákon kellene a támadó és védekező harmadok felületét növelni a középső, semleges harmad rovására, és a kapukat is közelebb lehetne vinni a hátsó palánkokhoz.
