Az angol nyelvű kiadás megjelenése kapcsán olvasott külföldi kritikák alapján kifejezetten kíváncsiak voltunk Raphael Honigstein, a talán legismertebb, de mindenképp az egyik legtöbbre taksált német sportújságíró új, Jürgen Klopp életútját feldolgozó könyvére. Főleg azért, mert az angol nyelvű sajtóorgánumokban (Guardian, ESPN) is rendszeresen publikáló Honigstein előző munkája, a német vb-siker alapjait megvilágító Das Reboot (magyarul a kissé sablonos Újra a csúcson! címet kapta) újszerű szerkezetével, alapos kutatómunkájával és tucatjával szállított öltözőszagú, exkluzív történeteivel az utóbbi évek legjobb focis munkája lett, amely egyszerre kínált újdonságokat a felületes szemlélőknek, és a vájt fülű, szakmai részletekre áhítozó fanatikusoknak is.
Erre a szintre a Hadd szóljon! semmiképp nem ér fel, és ez bizony részben a szerző hibája is. Míg előző könyvében Honigstein egyértelműen túllépett a szurkoló rajongásának hétköznapi fogalomrendszerén és kifejezetten éleslátóan világította meg a német futball bigott konzervativizmusából fakadó hibáit is, addig
Klopp a kötet lapjain a futballból mára szinte teljesen kivesző érzelem és fanatizmus egyik utolsó lovagjává egyszerűsödik le, ami azzal együtt komoly hiányosság, hogy a jellemrajzban nyilvánvalóan akad (nem kevés) igazság is.
A sváb edző valóban szinte gyermeki odaadással pulzál az oldalvonal mellett, valóban utál veszíteni, és valóban elképesztően színes egyéniség. De, hogy kizárólag pozitív karakterjegyei lennének, esetleg senkit ne őrjítene meg néha túlmozgásos fanatizmusával a mindennapokban, az szinte kizárt – márpedig a kötet lapjain ezek az ellenpontozó anekdoták lényegében egyáltalán nem jelennek meg.
Ugyanígy: a vaskos terjedelem ellenére szinte semmilyen lényeges elemzés nem hangzik el az edző bukásairól sem, holott ezek miértjei (vegyük példának a sorozatban elbukott döntőket) talán még több érdeklődésre is számot tartanának, mint a gegenpresszing eredetének részletes kifejtése.
Honigstein könyvének ezúttal is nagy erénye az alaposság, ugyanakkor gyakran érezni, hogy a kötet túlmagyaráz dolgokat és jelenségeket. Mintha hiányzott volna egy kérges szívű szerkesztő, aki kihúzza az n+1., unalomig ismételt és sulykolt jellemvonás megalapozására szolgáló történetet. A szerző nagyvonalú a forrásaival: úgy érezni, mintha minden sztori, minden háttérbeszélgetés bekerült volna a könyvbe, attól teljesen függetlenül, hogy az mennyire erős, vagy mennyire érdekes.
A Honigsteinre amúgy nem nagyon jellemző túlírás is gyakran észrevehető, ami ugyan magyarázható lenne azzal, hogy a könyv a futballrajongókhoz képest szélesebb tömegek elérésének céljával íródott, ám ebben az esetben a nemlineáris történetmesélés válik zavaróvá.
Főleg a német foci és Klopp rajongói tanulhatnak belőle rengeteg apróságot, hiszen a sváb edző felemelkedése párhuzamosan futott a német futball megreformálásának folyamatával. Emellett a könyv már-már valószínűtlenül igényes, megalapozott és színes élménybeszámolót ad
- Klopp fiatalkoráról,
- családjáról,
- a világnézetét meghatározó fordulópontokról,
- és a személyiségének alakulására nagy hatással lévő mentorokról is
– ezek nélkül aligha érthető ugyanis az a futball. Az a filozófia végképp nem, amit Klopp csapatai képviselnek a pályán.
Ez utóbbi idehaza különösen fontos erénnyé kovácsolódhat olvasás közben, hiszen erősíti azt a tudatot, hogy a futball több puszta sportnál: az önkifejezés egyik eszköze.
vagy épp az, hogy a kulturális különbségeknek milyen komoly hatása van a pályán, és mennyire fontos lehet az, miképp alkalmazkodik egy sváb edző a Ruhr-vidéki munkások futball- és életfelfogásához.
Klopp szurkolókhoz fűződő közvetlen viszonya szinten olyan üzenete a könyvnek, amit itthon falvédőre kellene nyomtatni, már csak azért is, mert vastag piros postairónnal húzza alá, hogy a sportnak semmi értelme rajongók nélkül. Honigstein könyvében a futball
- a szórakoztatás eszköze,
- a közösség együvé tartozásának egyik alapköve,
- Klopp személyisége, a csapatai által favorizált játék pedig olyan jelenség, amely csakis ez alapján válik értelmezhetővé.
Külön kiemelendő a magyar fordítás igényessége: a kötet nyelvezete a legnagyobb futballfanatikusok fülét sem fogja bántani, de ötletes az eredeti angol cím (Bring the noise!) magyarítása is.
A könyv a Klopp-, Liverpool-, és Dortmund-rajongóknak kötelező vásár, de mindenki meg fogja benne találni a számítását, akit mélyebben érdekel a futball, a siker, a fanatikus maximalizmus és a szurkolók szívének elnyerése közötti kapcsolatok szövevényes hálója. Különösen érdemes megrendelni a kötetet annak, aki ’Pool-drukker: a Sportkönyvek.hu-n a vásárlók között a Liverpool Szurkolók Magyarországi Egyesülete (OLSCH) jóvoltából kisorsolnak két darab hazai jegyet a Liverpool egyik tavaszi meccsére.
Kiemelt kép: Paul Ellis / AFP