Kultúra

Az NBA beköltözött a Dob utcába

Az NBA beköltözött a Dob utcába

Mezvásár volt szombaton a bulinegyedben. Príma fogás, grálkategória.

Prééémium! Jaj, de zsivááány! Kameruuun mez! Hát erre beruházok!… Gyertek csak, ma olcsón lehet fényképezni engem… Hogy ismerek-e kameruni focistát? Áh. Nem a focista a lényeg, az jön, megy… Jól áll a hajam?… És a mez? Direkt egy számmal kisebb kell, hadd feszüljenek alatta az izmok.

Fotó: Bielik István / 24.hu

Nevem Kovács Benedek, hülye nevű csapatok mezeit keresem. Úgy kezdődött, hogy egyszer egy turkálóban vettem egy Mexikót meg egy Kambodzsát, aztán Iránban járva lecsaptam egy helyi focicsapat, a Persepolis mezére. Hogy miért? Mert mindenki Real Madridban meg Barcelonában nyomja, de ez ezerrel menőbb… És melósabb is, iszonyat hálátlan végigtúrni ötezer Bayern Münchent, mire ráakadsz valami olyanra, ami igazán hülye… Álmom egy szudáni válogatott mez. Meg egy Dinamo Szkopje! Uh, macedónban lenni!

Marketingesként dolgozom egy webáruházban. Amúgy zenélek a Csoki és Hipóban, a haverom ukulelézik és énekel, én egy indokolatlan rózsaszín gumimalacon játszom, vicces, fesztiválokon nagyszínpadosok vagyunk. Bringával járok mindenhova, ahhoz is van öt-hat mezem, kizárólag végtelenül csúnya darabokat vásárolok.

*

Kátai Tamás, mint a Vasedény, csak nem ipszilon, hanem i, én vagyok itt az egyik szervező.

Fotó: Bielik István / 24.hu

Kosaraztam, először a Kőbányai Darazsakban, aztán a Malévban, aztán még itt-ott. Már tinédzserként gyűjtöttem az NBA-mezeket, öt éve csináltam rá egy csoportot a Facebookon, egyre csak jöttek bele az emberek. Kialakult az online börze, cserélgettek egymással a tagok, elkezdtünk háromhavonta összejárni. Aztán tavaly év elején egy barátommal, övé a mezek.hu, az enyém meg a throw us back, összehoztuk az első magyar mezvásárt. Ez már a hetedik, van itt NBA, vannak más ligák, sőt, más sportágak is, amerikai foci, labdarúgás.

Blogolok a YouTube-on NBA tematikában, találsz tőlem kontentet, minden héten kidobok egy videót, négyezren követnek, mez-összehasonlítással kezdtem, de az csak a die hard közeget érintette meg, szélesíteni kellett, ma már megyek meccsre, leblogolom, megnéztem az Arénában a Harlem Globetrotterst, megírtam a véleményemet, tolok NBA-beharangozót, bemutatom mások mezgyűjteményeit. Van webshopom, elég aktív vagyok Instán, és nyitottam egy kis zarándokhelyet a Vörösmarty utcában, ahol a komplett készletem megtalálható.

Fotó: Bielik István / 24.hu

Kispesten érettségiztem, aztán elmentem dolgozni mindenféle hülyeségeket, például évekig krupiéskedtem kaszinókban. Közben elvitt az élet, zenélek, dobolok, gitározom különböző formációkban, a Patikadomb a legaktívabb mind közül. Pár éve ruhagyártásba kezdtem, kreatív elme vagyok, és amikor fölpörgött a handmade, kitaláltam egy saját márkát. De közben beérett ez az NBA-dolog, kialakult a személyes brand, és azt vettem észre, hogy többen keresnek mezben, mint ruhában, s teljes egészében erre álltam rá.

Magyar mezt nem tartok, az amerikai major ligákra vagyok rácsúszva, ezekre rezonálok, ezeket tolom. A saját kollekcióm bő száz darabból áll, pár a falamon bekeretezve, a zöm szekrényben. Amit megunok, elcserélem, eladom. Halászok, vadászok, nézem a külföldi aukciós oldalakat, Insta, eBay, apróhirdetési oldalak, Facebook-csoportok, egyenként szedem le a holmit. Az ár két-háromezer forinttól indul, a vége úgy ötvenezer, de azért már aláírt mezt kapsz.

Fotó: Bielik István / 24.hu

Van új is, de több a használt. Itt egy teljes állványon kizárólag a kilencvenes évek NBA bajnoki mezei lógnak, régi dizájn új replikái. Ez itt Luc Longley-é a legendás Chicago Bulls-ból. Longley egy ausztrál fehér debella állat, center, s mivel nem olyan híres, mint a csapattársai közül Scottie Pippen, Michael Jordan vagy Dennis Rodman, így az ő mezéből jóval kevesebbet találni a piacon. Príma fogás, grálkategória. Használt, de nyilván nem ő viselte, hanem egy rajongó, sima szurkolói változat, az eredeti nem ilyen poliészter és nyomott, hanem könnyebb, varrott, hímzett, sokkal szebb.

Személyesen Grant Hillt gyűjtök, a Detroit Pistonsban játszott, gyerekkorom kedvence, valahogy ő ragadt be nekem, Jordan utódjának számított, intelligens all player, védekezésben és támadásban is kiemelkedő, jó családból jött fekasrác, végtelenül kulturált volt a gettónégerekhez képest.

Fotó: Bielik István / 24.hu

Még nem jártam Amerikában, de meg kell ejteni, így nem állapot. Nagy táskákkal készülök, hogy amit zsákmányolok, haza is tudjam hozni. Rá fogok menni a second handokban, ráadásul ott az új sem elérhetetlen, karácsony után hetven-nyolcvan százalékkal offolnak mindent. És ugye a meccsek! A Chicago most szar, de hát pont ezért megéri, hiszen olcsó a jegy, aztán menni kell Los Angelesbe, aztán meg kell nézni a másik oldalt, Washington környékét, San Francisco kihagyhatatlan, a Golden State Warriors öt éve bajnok, nem kéne kihagyni, aztán föl északra, Minnesota, Utah vagy Portland, na, erre az egészre kell egy hónap.

Széles ez a mezes szubkultúra, a tizennyolc éves ecsetfejű elektroarctól az ötvenöt éves Deák Bill-fanig, és csak az bennük a közös, hogy rajonganak az NBA-ért… Na, úgy látom, attól az oklahomás meztől megszabadulunk.

*

Szia, Guber Péter, Székesfehérvár, Vidi-szurkoló, valamint NBA-rajongó, az Oklahoma City a kedvencem, onnan is Russell Westbrook, naná, hogy nem hagyom itt ezt a mezt.

Fotó: Bielik István / 24.hu

Sportközvetítések között nőttem fel, anyámék még a biatlont is nézték, és már gyerekként hordtak ki Dávid Kornélék kosármeccseire. Egy Tour de France közvetítésen, amit az ifjabb Knézy meg a Sipos csinált, döntöttem el, hogy sportújságíró szeretnék lenni. Egy sportportálnál kezdtem nagyon kevés pénzért, közben a TF-en megcsináltam a sportmenedzserit. Épp lediplomáztam, amikor hívtak a Vidihez, hogy megüresedett egy állás a csapat honlapjánál. Ennél jobb munka nincs a világon egy Videoton, akarom mondani, Vidi-drukker számára.

Szóval imádom az NBA-t, kábé öt éve minden reggelt az eredményekkel és a statisztikákkal kezdek, éjszaka fennmaradok meccset nézni. NBA-s fantasy játékban is benne vagyok, úgy megy, hogy év elején kialakítasz magadnak egy keretet, aztán az igazi játékosok valós teljesítménye szerint kapsz pontokat év közben. A csapatom nevében természetesen benne van, hogy Fehérvár.

Fotó: Bielik István / 24.hu

*

Figyelj, nevemet ne és fotót se. Hat-hétszáz mez van a birtokomban, és ami pluszba’ van, kiszórom. Kilencvennyolcban, gyerekként kaptam az elsőt, sima Juventus, ja, a kínai piaci műszálas, aztán jött a többi. Épült szép kapcsolati rendszer, összeállok külföldi gyűjtőkkel, sok játékoshoz hozzá tudunk férni, még a Tottihoz is szereztem római lakáscímet, néha levélben kérek tőle aláírást fényképekre, mindig visszaküldi. Del Pieróék idejében a Juve volt a kedvencem, aztán madridista lettem, mert a dédnagymamám spanyol, szóval végül is családi kötődés. Tele vagyok ereklyével, Ronaldóval többször találkoztam, lett közös kép, szállodában, edzésen, jó fej volt velem, jött a biztonsági, hogy hagyjuk a sportoló urat, Ronaldo meg azt mondta, hogy rileksz.

Fotó: Bielik István / 24.hu

*

Heló, itt ismét Kovács Benedek. Azt még el kell mondanom, hogy pécsi vagyok, magyar mezből kizárólag PMFC-t gyűjtök. NB III örökre! Kigolyóztak minket a halálba, a tizenkettedik helyen állunk, sajnos azon kevés magyar csapat közé tartozunk, ami mögött nincs pénz. Járok idegenbe is, naná. Tudod, mi az igazán prémium? Hát egy Iváncsa-PMFC! Képzelj el az iváncsai arénában húsz fanatikusan szurkoló pécsi őrültet, szemben meg a helyi nagypapák söröznek! Legnagyobb dolog, csak ajánlani tudom. Mezben gyere! Zsivááány.

Olvasói sztorik