Kultúra

Az intim szőrzet Ceaușescu alatt

Miért foglalkoztak a romániai nők Ceaușescu idején az intim szőrzet legújabb frizőrtrendjeivel, és mi volt olyan nevetséges a Securitate szorításában? Könyvbemutatós színházban jártunk.

Hogyan lehetett a Ceaușescu alatti fullasztó elnyomásban mégis boldognak lenni, és mit segített, ha az ember vett egy színes tévét vagy ha a nők borotvával estek neki intim testrészeiknek? Papp Sándor Zsigmond új regényében több szereplő életén keresztül mutatja be egy boldogtalan korszak boldog pillanatait és azt az időszakot, amikor minden nevetséges helyzet egyben véresen komoly volt. A könyvbemutatón Szabó Győző és a TÁP Színház adott ízelítőt a regény hangulatából improvizációt sem nélkülöző performanszokkal.

1989 telén a második világháború utáni időszak egyik legkeményebb elnyomó diktatúrájának vetett véget a romániai forradalom. Az évtizedeken át tartó személyi kultusz, a hihetetlen szegénység és a mindent átfonó titkosszolgálati rendszer által mérgezett társadalom hétköznapjait és apró boldogságait mutatja be a Semmi kis életek.

A könyvet ugyan még nem olvastuk, de az Instant zegzugos, kocsmaszagú, tapétázatlan falai között még díszletek nélkül is pillanatok alatt életre kel bármilyen elnyomó rendszer, ahol a nép egyszerű és kisszerű emberei omló vakolatú, kopott lakásokban tengetik nyomorúságos életüket. Persze csak ha eltekintünk attól a kellemes körülménytől, hogy az épület jelenleg egy yuppie-gyűjtő romkocsmaként üzemel és az egyetlen, ami elnyom, az a sörszag. A könyvbemutató a szó szoros értelmében a könyv bemutatását célozta meg az előadásokkal, melyek az egyes fejezetek hangulatát adták át, helyenként remek érzékkel adagolt színészi játékkal, máshol inkább diszkont megoldásnak tűnő felolvasással.

A performanszok szobánként váltakoztak. Az elsőben maga Nicolae Ceaușescu olvasott fel a falra projektálva, a háttérben pedig a személyi kultusz legbizarabb zenei emlékei szóltak egy úttörő kórussal tolmácsolásában, felvételről. A következő szobában egy meglehetősen frusztrált karakter olvasott fel részleteket a könyvből a szereplők szerelmi életének kuszaságát taglalva egy ablak mogul, melyen olykor kidörömbölt a közönségnek, mondanivalóját nyomatékosítva. A harmadik állomáson egy felháborodott figura egymásra hordott székekkel körülvéve ordítozott/káromkodott románul, valahányszor valaki elhaladt előtte.

A legizgalmasabb élő könyvrészlet a vallatási szín volt, ahol egy Securitate-tiszt vallatott egy a fiát vélhetően éppen elveszített és annak holttestét visszaszerezni akaró fickót. A jelenet egy apró szobában folyt, ami egyébként tökéletesen alkalmas volna ehhez hasonló tevékenység lebonyolítására, amikor épp nem színdarabolnak benne. A színészek előadása nyomán szinte éreztük, hogyan tapogatja le a vallató páciensének minden egyes gondolatát és irányítja a következő mondatait jutalommal vagy erőszakkal.

Szabó Győző egy lehullott őszi levelekkel felszórt teremben olvasta fel azt a részletet a könyvből, amikor a veszekedést megunva a családfő egyszercsak fogja magát és hazaállít egy színes tévével. A terebélyes szakállat növesztő színész orosz prémsapkában ecsetelte, hogy mennyivel vidámabbak a fociközvetítések, mióta látni, hogy ki az aki támad és ki véd éppen.

Az utolsó felvonásban gyári munkásnők meséltek a kisvárosban elterjedt szőrtelenítési divatról, ami állítólag a diktatúra okozta depresszió enyhítésére szolgált. Amelyik családban pedig nem volt tökéletes egyetértés a nemek között az intimfodrászat legújabb trendjével kapcsolatban, ott az előadás szerint a férfi maga látta el a vágy tárgyának átszabását.

Az előadás utáni beszélgetésen az 1972-ben a romániai Radócon született Papp Sándor Zsigmond elmondta, 1989 után Románia kicsit olyan volt, mint börtönajtón át az utcára kilökött exrab, akinek hirtelen fogalma sem volt arról, mit kezdjen és mit kezdhet magával. Nem kellett már félni, ha valaki a rossz hallgatóság előtt sütött el egy poént Ceaușescuról, igazából bárkinek bármit el lehetett már mondani. A regény ezt a két végletet, a teljes bezártságban és elnyomásban töltött mindennapokat és az égből leszakadt szabadságot írja le, amelyik szintén majdnem összenyomja a döntés szabadságától bódult népet. „Ha egy tónak képzeljük el a boldogságot, akkor miként lehet, hogy utólag mégis elfér egy pálinkáspohárban?”

Ajánlott videó

Olvasói sztorik