Bár a rendszerváltás óta a második legnagyobb részvétellel megrendezett választás volt a 2018. áprilisi 70,2 százalékos aránnyal, még így is nagyjából 2,4 millió olyan választásra jogosult magyar van, aki nem ment el szavazni. Minden második közülük – 1,2 millió ember tehát – következetesen sohasem szavaz, a többiek úgymond cserélődnek, azaz csak az adott választástól maradtak távol, de korábban már volt, hogy szavaztak.
A Policy Solutions és a Friedrich Ebert Stiftung (FES) azt vizsgálta meg, hogy azok, akik soha nem kívánnak élni a választójogukkal, mit gondolnak a demokráciáról és hogyan érzik magukat Magyarországon.
Ha nem dolgozik, nem érdekli a politika
Az, hogy az egyetemisták és a fiatal felnőttek körében fokozatosan nő a politikai passzivitás, nem újdonság, ráadásul ez több országban is megfigyelhető trend. Az Akik mindenkiben csalódtak – Nem-szavazók Magyarországon, 2018 című kutatásból pedig az is kiderül, hogy azok közül, akiket nem érdekel a politika, 12 százaléknak még soha nem volt állása, holott a teljes lakosságban ez az arány csak 6 százalék.
Ami árnyalja a képet, hogy a nemszavazók körében 2-2 százalékponttal magasabb a GYES-en vagy GYED-en lévők, a rokkant és öregségi, valamint az özvegyi nyugdíjasok aránya is. Azaz, állapítja meg a kutatás,
További adalék, hogy a passzívok körében jelentősen felülreprezentáltak a betanított munkások és a háztartási alkalmazottak, illetve a mezőgazdasági és erdőgazdálkodási szektorban dolgozók. Ezzel ellentétben a kulturális és oktatási szférában foglalkoztatottak között sokkal jellemzőbb, hogy elmennek szavazni.
A nemszavazók jellemzően alacsonyabb képzettséggel rendelkeznek, mint azok, akiket érdekel a politika.
A kutatás rávilágít arra is, hogy az aktív állampolgárokhoz képest a nemszavazók között feltűnően alacsony a házasságban élők aránya: alig minden harmadik nemszavazó él házastársi viszonyban.
A társas kapcsolatok hiánya vagy alacsonyabb szintje összefüggést mutat a politikai inaktivitással:
Az anyagi helyzetet tekintve a nemszavazók 40 százalékának nincs számítógépe (a szavazóknál ez az arány csak 30 százalék), ugyanakkor mivel a politikától elzárkózók között sok a fiatal, a passzívok 71 százaléka naponta internetezik, 15 százalék pedig többször egy héten. Az aktív választóknak csak a 66 százaléka online napi szinten.
A passzívok Közép-Magyarországon jelentősen alulreprezentáltak, a gazdaságilag kevésbé jó helyzetben lévő kisvárosokkal és falvakkal teli Dél-Dunántúlon és a Dél-Alföldön jóval kevesebben mennek el szavazni. Ez nem volt mindig így: Baranya megye a szavazás szempontjából negyedik legaktívabb megyéből vált a legpasszívabbá 16 év alatt. Máshol (Bács-Kiskun, Csongrád, Szabolcs-Szatmár-Bereg) viszont csökkent a nemszavazók aránya.
Aki nem szavaz, az jobban érzi magát
A kutatás készítői arra is kíváncsiak voltak, hogy mire vágynak és mitől félnek a nemszavazók – ennek alapja két korábbi felmérés, a Magyar Álom és a Magyar Rémálom volt.
Mint kiderült, jelentős különbség van a két csoport érzelmei között:
Az adatokból az is látszik, hogy az, aki nem engedi, hogy a magyar politikai élet negatív hangulata rányomja a bélyegét a hétköznapjaira, az sokkal kevésbé fog gyűlöletet érezni valaki vagy valami iránt, és nem is fog annyira félni a mindennapokban.
Ez akkor is igaz, ha a személyes dolgokról van szó, például arról, hogy kórházba kerül-e vagy hogy eladósodik.
Ugyanígy a politikailag aktívaknál jobban aggasztja a nemszavazókat az oktatás és az egészségügy helyzete, viszont az ország gazdasági problémái kevésbé, és a bevándorlóktól sem félnek annyira.
Ha az álmokat nézzük, a nemszavazók biztos megélhetésre, biztos munkahelyre és szép, tágas lakásra vágynak leginkább, továbbá 300 ezer forint fölötti fizetésre – ez összefüggésben lehet azzal, hogy a nemszavazók között sok a fiatal.
Egy pofon belefér, de nehogy meleg legyen a gyerek
A Policy Solutions és a FES arra jutott, hogy a közéletet iránt kevésbé érdeklődők körében kétféle tendencia figyelhető meg:
- nagyobb arányban támogatták a többkulcsos adózást és
- a gazdagok és szegények között társadalmi különbségek eltüntetését,
- nagyobb arányban gondolják úgy, hogy a fizetések közötti nagy különbség nem ösztönzi nagyobb teljesítményre a dolgozókat.
Volt azonban olyan gazdaságpolitikai téma, amelyben a nemszavazók piacpártibb állásponton voltak. Többen gondolják azt, hogy
- a munkaerőpiacon mindenki olyan bért kap, amennyit az általa elvégzett munka értékét tekintve megérdemel,
- hogy a dolgozóknak nincs joga sztrájkolni akkor, ha ezzel a lakosság többségének kényelmetlenséget okoznak,
- illetve hogy a magáncégek többet tesznek az emberekért, mint az állam.
A női-férfi szerepeket tekintve a nemszavazók liberálisabb elveket vallanak a szavazóknál: az előző csoport 49 százaléka gondolja úgy, hogy nincs szükség arra, hogy a férfi legyen a család feje. A másik csoportnál ez az arány 40 százalék.
A nemszavazók 44 százaléka visszaállítaná a halálbüntetést, ez 11 százalékponttal kevesebb, mint a politikailag aktívak körében. Más kérdésben azonban a közélettől távolságot tartók a konzervatívabbak:
Éljen soká Kádár János
A Policy Solutions szeptember közepén nyilvánosságra hozott kutatásából nyilvánvalóvá vált, hogy a magyarok jó része kiábrándult a demokráciából, természetesen ez a nemszavazók körében még egyértelműbb.
Míg a politika iránt érdeklődőknek az 57 százaléka érzi úgy, hogy a kormány csak azokkal törődik, aki rájuk szavaz, a nemszavazók között ez az arány már 73 százalékos. Csak alig egyharmaduk gondolja úgy, hogy a politikusokra ugyanazok a törvények vonatkoznak, mint az átlagemberekre, és csak 32 százalékuk, hogy Magyarországon van következménye a tetteknek a politikában.
A nemszavazók 21 százaléka egyik, a rendszerváltás óta regnáló kormánnyal sem elégedett, szerintük egyik ciklusban sem volt jó a demokrácia állapota. (Az aktív szavazók között ez az arány 15 százalék.)
A különböző MSZP-kormányokról az egyötödüknek voltak pozitív emlékeik, és csak a 8 százalékuk volt jó véleménnyel a Fidesz-kormányok valamelyikéről. Ebből az következik, hogy
A demokráciából való kiábrándultságot jelzi az is, hogy amikor a nemszavazókat arról kérdezték, hogy mikor volt a legjobb a magyaroknak, a 38 százalékuk nem akart vagy nem tudott válaszolni, és csak 11 százalékuk választotta a rendszerváltás utáni időszakot. Ezzel szemben 45 százalékuk azt mondta, hogy Kádár János idejében jobb volt. Ez az eredmény a teljes népesség körében is így alakult, azzal a különbséggel, hogy
A teljes kutatás PDF-ben itt olvasható, a kiemelt kép Besenyei Violetta munkája.