Aki végignézte a lassan kultsorozattá váló Black Mirrort, annak erről a cikkről azonnal beugrik majd a Nosedive című rész, aki viszont nem látta még, annak erősen ajánljuk: minden, ami ebben a kicsit több, mint egyórás történetben szerepel, Kínában valóság lesz 2020 után. A sorozatban láthatjuk, ahogy az emberek próbálnak navigálni egy olyan társadalomban, ahol az egymásra adott pontszámok mondják meg, valaki mennyire értékes része a társadalomnak, és egyúttal azt is, hogy milyen élete lehet. Ha ugyanis valakit nagyon lepontoznak, az elveszít egy rakás olyan lehetőséget és jogot, amelyek hiányában az életminősége drámaian lecsökken.
Már több városban zajlik a megfigyelés
A sorozatrészt nézni nagyon jó, de benne élni már maga a pokol lenne – a kínai embereknek azonban hamarosan nem lesz más választásuk, mint megtapasztalni, milyen is az, amikor minden lépésüket kamerák figyelik, és minden döntésüknek súlyos következményei lehetnek. Korábban is írtunk már a kialakulófélben lévő kreditrendszerről, aminek 2014-ben több városban indult el a kötelező próbaprogramja, és ami tényleg nagyjából úgy fog működni, mint a Nosedive disztopikus társadalma:
Ha valaki ügyes, rengeteg előnyhöz juthat, ha viszont a kötél rosszabb végét fogja meg, komoly szankciókra számíthat.
Kínában már most 200 millió megfigyelőkamera biztosítja a rendet az utcákon, ezeket 2014 óta a kormányzat arra is használja, hogy a saját polgárai után kémkedjen: megfigyelik, hogy ki hová tart, betartja-e a KRESZ szabályait, hol és mit vásárol, kivel beszélget. Minden beleszámít a pontszámába, ami alapján végül eldől, hogy a társadalom melyik szegmensében kap helyet. A rendszer integrálja a korábbi tanulmányokat, az orvosi adatokat, a bűnügyi feljegyzéseket, az állambiztonsági értékeléseket, a szociális kapcsolatokat, sőt, még a vásárlási szokásokat is. Szürreálisnak tűnik, de ha valaki vásárol például egy üveg bort, azzal ront a pontszámán, mert ez egy függőségre utaló magatartás, míg ha pelenkát vesz, az feljebb tornázza a kreditjét, mert felelősségteljes magatartást sugároz.
Az ausztrál ABC készített igencsak tanulságos (és kicsit ijesztő) online riportot arról, hogy hol tart most Kínában a kreditrendszer próbaverziója. Gyakorlatilag már olyan, mintha tényleg minden élesben működne: több városban az embereknek már most kiutalnak pontszámokat, amelyek akár valós időben is változhatnak aszerint, hogy valaki éppen jót tesz-e, vagy hibázik valamit.
Az olyan techóriások, mint az alibaba.com, ami a világ legnagyobb online viszonteladói oldala, vagy az Alipay mobilfizető app már be is épültek a rendszerbe. A videóból kiderül, hogy van, aki a rendszernek nagyon is a jó oldalát látja csak, és van, aki annak ellenére húzta a rövidebbet, hogy semmi rosszat nem tett.
Biztonságot és kényelmet remélnek a kreditrendszertől
A 36 éves Dandan Fan például csak az előnyét ismeri fel a pontszámozásnak. A videóból kiderül, hogy kényelmesnek és hatékonynak tartja a rendszert, amibe ő például tökéletesen beleillik: fiatal, városi nő, aki marketingmenedzserként dolgozik, és igyekszik, hogy minél jobban megfeleljen az elvárásoknak. A 800 pontos skálán 773 pontja van, ami olyan előnyökhöz juttatja őt, hogy nem kell például foglalót fizetnie hotelekért, jegyekért vagy albérletért.
Így fiuk szép esélyekkel indul neki az életnek: a legjobb oktatást fogja kapni, amit csak a kínai állam nyújtani tud. Dandan tehát abszolút meg van elégedve a kreditrendszerrel, és sokkal nagyobb biztonságban érzi magát tőle, bár a videót látva felmerül az emberben a kérdés: nem azért dicséri-e ennyire, hogy újabb pontokat kaphasson, és ne pontozzák le őt azért, mert kritizálja a kormánya döntéseit.
Feketelista kormánykritikus újságírásért
Persze alapvetően jól hangzik, hogy a folyamatos megfigyeléstől biztonságosabb lesz az ország, a rosszfiúkat elfogják, a törvényen kívülieket megbüntetik, és a jó cselekedetekért tényleg jutalom jár. Elméletben nagyon szépen tudna működni a dolog, aki jót tesz, az előnyökhöz jut, aki pedig rosszat, azt megbüntetik – csakhogy ez nem ennyire fekete fehér.
Tudja ezt például a videó másik szereplője, Liu Hu, aki Csungking városában él oknyomozó újságíróként, és korábban a Kommunista Párt kétes ügyeit leplezte le. Ez persze a kormánynak nem tetszett túlságosan, ezért feketelistára tették, ami egyelőre abban nyilvánul meg, hogy
– így gyakorlatilag egy kényszeredett házi őrizetben van a kreditrendszer miatt. Azt mondja, hogy semmi illegálisat nem követett el, csak a munkáját végezte, ami miatt ő is, és családja is viseli a következményeket.
Koncentrációs táborok a szabályszegőknek
A rendszer ugyanis nemcsak a szabályszegőt, hanem a közeli családtagjait és barátait is érinti. A helyzet igazán Hszincsiang régióban szörnyű, ahol a pontszámok egyáltalán nem is léteznek: a nagyrészt ujgur kisebbség lakta területen háromféle ember létezik: a megbízható, az átlagos, és a megbízhatatlan. Itt nagyon könnyű a rendszer rossz végére kerülni, és akit a harmadik kategóriába sorolnak, az bizony oktatótáborba kerül, ami sokkal inkább tűnik koncentrációs tábornak.
Az ABC videójából kiderül, hogy a helyiek úgy tudják, a táborlakók megbetegszenek, és sokszor meg is halnak az elzártságban. A nyilatkozó Tahir Hamut, aki most már az Egyesült Államokban él, elmondta az ABC-nek, hogy miután elmenekült családjával az országból, bátyját, és felesége két testvérét valószínűleg ilyen táborokba vitték, mert nem tudják őket elérni. Az ENSZ korábban már írt ezekről a táborokról egy jelentést, de a kínai kormány persze mindent tagad.
Sok sebből vérzik a rendszer
De nemcsak az igazságtalan pontosztás lehet a kreditrendszer problémája. Mivel egy online algoritmusról van szó, meg is lehet hackelni, ez pedig, ha az ország teljesen berendezkedik a használatára, katasztrofális következményekkel járhat.
Ráadásul a kínai kormány nemcsak azokat fogja fokozottabban megfigyelni, akik már megszegték a törvényt: ahogy korábban beszámoltunk róla, az arcfelismeréses technológiát fejlesztő CloudWalk nevű helyi cég egy olyan programot is tesztel, amely adott személy mozdulatait és viselkedését elemezve határozza meg, mekkora eséllyel követ el valamilyen bűncselekményt az illető, legyen az merénylet, robbantás, vagy gyilkosság.
Ezeket a rendszereket bűnmegelőzési célokra hivatkozva állítja fel a kínai rezsim. Az indoklás szerint azért, hogy a hatóságok kiszűrhessék azokat a személyeket, akiket bűnözői adatbázisban tartanak számon, vagy antiszociálisnak találnak.
De ebbe a csoportba beleértik a kormányellenes, kritikus hangokat, a politikai aktivistákat, a kisebbségeket is. Gyakorlatilag bárki életét ellehetetlenítik, aki nem hódol be száz százalékosan a kormánynak. Már a rendszer jelmondata is ijesztő: a hatóságok szerint a célja az, hogy “a megbízhatók szabadon mozoghassanak bárhová, a megbízhatatlanoknak nehéz legyen egy lépést is megtenniük”. Kína nagyon jó úton halad afelé, hogy a világ első hightech társadalommérnöki projektjét hajtsa végre – a kreditrendszer következményei pedig beláthatatlanul tragikusak lehetnek.
