Két magyar arany a Bocskai emlékversenyen

Rögtön hazai érdekeltségű fináléval kezdődött a torna szombati, utolsó napja, az ünnepélyes bevonulás, és köszöntők után ugyanis a hajdúsámsoni Ungvári István a dél-koreai Sin Dzsong Hun ellen lépett szorítóba. Noha a magyarok 2008-as Eb-harmadikját az Oláh Gábor utcai csarnokot megtöltő szurkolók lelkesen biztatták, ez sem volt elég az ázsiai bokszoló ellen, aki pontosabban és többször talált az elsősorban bal kézzel eredményes magyarnál, s végül 12-6-os pontozással nyert.

“Shin Dzsong Hun végig nagyon keményen harcolt, sokszor megelőzött, jogosan nyerte a tornát. Nagyon bízom abban, hogy ezzel az ezüstéremmel lépéselőnybe kerültem a londoni kvalifikációért folyó versenyfutásban” – árulta el Ungvári.

A 69 kilósok fináléjáig kellett várni a következő magyarra, aki nem más volt, mint a 2010-es Európa-bajnok Bacskai Balázs. A pénteken török riválisával szemben döntő fölénnyel győztes öklözőre ezúttal a vb-negyeddöntős – és vele ellentétben már biztos olimpiai induló – moldáv Vasili Belous várt. A meccsen Bacskai beváltotta a hozzá fűzött reményeket, az első pillanattól irányította a találkozót, szépen, könnyedén ütött, s fokozatosan lépett el riválisától. Az utolsó menetben Bacskai biztos vezetése tudatában sem vett vissza tempójából, így élvezetes mérkőzésen nyert 18-8-ra, így negyedszerre is megnyerte a Bocskai István Emlékversenyt.

Bacskai joggal lehet boldog (Fotó:MÖSZ)

“Úgy érzem, végig én voltam a jobb, és sikerült egy-két kivétel ellenére a hátsó kezét kizárnom, így nem tudott igazán megütni. A debreceni teljesítményemmel remélhetőleg végleg kimásztam abból a hullámvölgyből, amibe tavaly belekerültem, és ez a tornagyőzelem jó alapot ad számomra a folytatásra. Most jön két Bundesliga meccsem, majd utána kizárólag a trabzoni kvalifikációs verseny lebeg a szemem előtt. Mindenképpen ki akarok jutni az olimpiára” – jelentette ki Bacskai.

“Ez a mai nagyon tetszett, persze voltak még hibák, de okosan, türelmesen bokszolt” – mondta róla edzője és egyben édesapja, Bacskai Imre.

Kövess minket a Facebookon is!

A következő fináléban a londoni induló Harcsa Zoltánon volt a sor, aki csütörtökön a kétszeres világbajnok üzbég Atojevet is legyőzte, az elődöntőből pedig könnyedén jutott tovább. A döntőben gyorsan kiderült, hogy nagyon kemény csatát kell vívnia az orosz Dmitrij Bivollal. Az első menet kiegyenlített küzdelmet hozott, türelmesen öklöztek a felek, az ütésváltásokból pedig az orosz jött ki valamivel jobban, így minimális előnnyel mehetett pihenni. A folytatásban Bivol csalogatta a mindössze 19 éves kispesti sportolót, aki mindent megpróbált, de riválisa rendre megelőzte, s ugyan Harcsa is többször tisztán talált, hátránya három pontra nőtt. Az utolsó szakaszban nem sikerült a fordítás, Bivol tökéletesen használta ki helyzeti előnyét, s 14-7-re verte Szántó Imre végig nagyon keményen küzdő tanítványát.

“Sajnos sima vereséget szenvedtem, sőt, az is fedi az igazságot, ha azt mondom, Bivolnak meg sem kellett magát erőltetnie. A saját stílusommal győzött le, főleg akkor volt jobb nálam, amikor begörcsölve nekiugrottam. Ami eddig ment a szorítóban, az most nem sikerült, de a tavalyi harmadik helyem után azért sikerült előre lépnem. Persze a szívem sajog, hiszen mindenképpen a dobogó legfelső fokára szerettem volna állni, és Öcsi bácsi vigasztalt, és azt mondta, mi még az út elején állunk, rengeteg munka vár még ránk, hogy Londonban ott végezzek, ahol szeretnék. A dobogón” – fogalmazott Harcsa Zoltán.

A nap utolsó hazai érdekeltségű csatáját a 91 kg kétszeres Eb-harmadikja, Darmos József vívta az üzbég Rusztam Tulaganovval. A Konkoly Istvánnal készülő nehézsúlyú az első két menetben nem talált ellenszert az állandóan ugráló, elmozgó riválissal szemben, kereste a megfelelő távolságot, de csak ritkán tudott pontos lenni, így hat perc után két ponttal ellenfelénél volt az előny. Az utolsóban elkeseredett küzdelem folyt a ringben, Darmos ment előre, Tulaganov próbált elmozogni, de lábai már nem voltak annyira könnyedek, mint korábban, rengeteget szabálytalankodott, amiért meg is intették, s ez végül a meccsébe került, ugyanis Darmos 12-11-re nyerte a nem túl szép, de annál izgalmasabb csatát.

“Nagyon örülök a tornagyőzelemnek, ami egyértelműen bizonyítja, hogy jó úton járok. Jót tett az önbizalmamnak a siker, és úgy vélem, jó eséllyel pályázok a londoni részvételre. A súlycsoportomban a legjobbak már ott vannak a londoni mezőnyben, de nélkülük is erős lesz a mezőny, és ha így bokszolok Trabzonban is, akkor megnyerhetem a kvalifikációs tornát, és ott lehetek az olimpián. Most nekem is két Bundesliga bajnokim következik, majd elkezdődik a nagy menetelés” – jelentette ki Darmos.

Darmos kőkemény csatában nyert (Fotó:MTI)

A szövetségi kapitány egyértelműen elégedett volt azzal, hogy a válogatott hat érmet – 2 arany, 2 ezüst, 2 bronz – szerzett a világ legerősebb amatőr ökölvívó versenyén. Elárulta, a londoni olimpiával kapcsolatosan tovább tisztult a kép, a két legalsó súlycsoport kivételével megvannak a tavasz, majd a nyár magyar főszereplői.

“Ilyen erős mezőnyben, mint amilyen az olimpiai, világ-, és kontinensbajnokokat felvonultató Bocskain hat érmet, köztük két aranyat szerezni biztató jó teljesítmény, főleg a nyári olimpia tükrében. Ungvári megint bebizonyította, hogy megtanult küzdeni, látszott rajta, le akarja győzni a világelsőt. Harcsa is jól bokszolt, ő egyértelműen a rutintalansága miatt kapott ki a döntőben. Bacskai fantasztikus volt, leiskolázta azt a moldávot, aki már londoni résztvevő. De nem nyugodhat meg, mert ha Balázs ilyen formában lesz, az olimpián találkozhatnak. Darmos is bebizonyította, mekkora harcos, hisz az utolsó másodpercben nyerte meg a döntőjét. A Debrecenben látottak alapján kezd tisztulni a kép a trabzoni kvalifikációs tornával kapcsolatban, a két alsó súlycsoportban maradtak kérdőjelek” – értékelt Kovács László.

“Nagyon elégedett vagyok, nem is lehetek más – nyilatkozta az MTI-nek a versenyről Csötönyi Sándor, a magyar szövetség elnöke. – Nem szabad elfelejteni, hogy komoly hiányzóink voltak, nem bokszolhatott többek között Káté Gyula, Varga Miklós és Szellő Imre sem, de így is két arany- és két ezüstéremmel zártunk, ami óriási dolog egy ilyen hihetetlenül erős mezőnyben.”

Az 56. Bocskain az orosz csapat volt a legeredményesebb négy aranyéremmel.