A Duna üthet egyet az atomerőművön

Az utóbbi hetekben a Duna vízállása sorozatosan negatív rekordokat döntögetett, a hétvégi hidegfronttal érkező csapadék sem hozta a várt emelkedést, bár némileg javított a helyzeten. Először az élővilágért aggódtunk, majd az ivóvizünket kezdtük félteni, és miközben már annyira alacsony a vízszint, hogy Tökölnél egy világháborús bombázó bukkant ki a mederből, az emberbe az is belehasít: Paks.

Főleg, hogy a hírek is a Paksi Atomerőmű biztonságáról, illetve a kibocsátott víz hőmérsékletéról szólnak, például itt. Közismert, hogy az erőművet a Duna vize hűti, így kívülállóként is logikus, hogy a folyó vízszintje és hőmérséklete befolyásolja a működését.

De hogyan? Mikor lehet belőle baj, és miért gond, ha „túl meleg” vizet juttatnak vissza a Dunába?

A részletekről Fichtinger Gyulát, az Országos Atomenergia Hivatal (OAH) főigazgatóját kérdeztük.

A mennyiség megvan

Kezdjük azzal, hogy bármilyen gőzturbinával működő erőmű esetén szükséges a fáradt gőz hűtése, amihez esetünkben a Duna vizét használják. Nem érintkezik sugárzó anyaggal, hűtőfunkcióját ellátva felmelegszik és visszakerül a folyóba. Atomerőműnél szükséges a reaktorokban lévő fűtőelemek, illetve a pihentető medencében tárolt, elhasználódott kazetták hűtése is, tehát a Paksi Atomerőműnek nem kevés vízre van szüksége, részben ezért is telepítették legnagyobb vízfolyásunk mellé.

A nukleáris biztonsági követelmények és a zavartalan termelés érdekében a négy blokk hűtéséhez 100, leállított blokkok esetén legalább 10 köbméternyi biztonsági hűtővízre van szüksége másodpercenként. A Duna átlagos vízhozama Paksnál 2300 m3/mp, aszály idején átlag 650-660 m3/mp

– magyarázza Fichtinger Gyula a 24.hu-nak.

A mennyiséggel tehát gyakorlatilag nem lehet probléma, a víz szintjével és hőmérsékletével viszont annál inkább, ilyenkor a teljesítmény csökkentésére, végső esetben leállásra lehet szükség. Haladjunk sorban.

85 és 83,5 méter között

A víz az úgynevezett hidegvízcsatornán keresztül jut a folyóból az erőműbe, ennek fenékszintjét eleve úgy alakították ki, hogy még alacsony vízállás esetén is elegendő mennyiség folyjon át rajta. A számok nyelvén ez azt jelenti, hogy tengerszint feletti 85 méteres vízállásig – Pakson a Balti-tenger szintjéhez mérve számolnak – minden rendben van, 83,5 méterig pedig még a biztonsági szivattyúk képesek még elegendő vizet biztosítani.

A főigazgató itt érdekes kitérőt tesz. Az erőmű tervezésekor az elmúlt száz év vízállásait átnézve a legalacsonyabb szinthez méretezték a hidevízcsatorna fenekét, de ember tervez, a természet pedig végez.

Rögtön 1983-ban, az 1-es blokk üzembe helyezése utáni első évben olyan aszály volt, hogy a Duna két centivel alatta maradt az addigi rekordnak.

Ekkor a csatornát egy méterrel kimélyítették, átalakították a szivattyúkat és kotrási tilalmat rendeltek el a mederben.

A legkritikusabb helyzet

Ha tehát a vízszint alacsony, biztonsági intézkedések lépnek életbe. Július 30. környékén vált olyan kritikussá a helyzet, hogy elrendelték az első intézkedési szintet, ami a vízkivételi berendezések fokozott ellenőrzését jelenti – jelenleg is ez van érvényben. Augusztus közepén néhány napra kettes fokozatú készültségre váltottak, ami fenti intézkedések szigorítását tartalmazza.

A legmagasabb szint egyébként a négyes, az elképzelhető legrosszabb szituáció pedig, hogy az alacsony vízállás miatt az erőmű a biztonsági szivattyúk segítségével sem tud kellő vizet felvenni.

Ilyenkor csökkentik, végső esetben teljesen leállítják a termelést, a legszigorúbb biztonsági intézkedések lépnek életbe. A hidegvízcsatornát lezárják, a vizet szivattyúkkal emelik bele, majd a biztonsági szivattyúkkal pumpálják az erőműbe, mint egy mesterséges tóból. Ez történt 1983-ban is

– mondja a szakember, és hozzáteszi: a négyes szintet 83,5 méternél kell elrendelni, a Duna vízállása jelenleg ennél több mint egy méterrel magasabb.

Egy szó mint száz, a folyó szintjét csökkentő aszály kockázat az atomerőmű termelése szempontjából, hiszen leállást is okozhat. A nukleáris biztonság érdekében szükséges hűtővizet viszont szivattyúk segítségével minden esetben képesek biztosítani.

Nem érheti el a 30 fokot

Nézzük most a hőmérsékletet. Langyos vízzel egyértelműen kevésbé hatékony a gőz hűtése, ezért csökken a villamosenergia-termelés hatásfoka. Vagy inkább mondjuk úgy ingadozik, a nyári Duna vízhőmérsékletének függvényében körülbelül 1700-1800 Megawatt között. Nem is ez az igazi probléma, hanem a kimeneti víz hőfoka, ami pedig már környezetvédelmi kérdés. Ahogy a főigazgató fogalmaz: a környezet, a termelés biztonsága és a nukleáris biztonság együtt jár.

Az atomerőmű kifolyócsatornából távozó víz nem lehet a Duna hőmérsékletétől 11 Celsius-fokkal, a melegvíz visszavezetésétől 500 méterre 30 Celsiusnál melegebb.

Azért nem, mert a hazánkban őshonos növények és állatok ezt még károsodás nélkül képesek elviselni. E fölött azonban eltűnhetnek a környékről, helyüket káros inváziós fajok vehetik át. Magyarán a túl meleg víz trópusi mikroklímát teremtve súlyos csapást mérhet a Duna élővilágára.

Hétfőn jelent meg a hír, miszerint pénteken, az utolsó kánikulai napon az Átlátszó és az Energiaklub több ponton is 30 fok feletti vízhőmérsékletet mért az erőmű kifolyócsatornája alatt. Egy másik beszámoló szerint a Vízügyi Főigazgatóság paksi mérőegysége éppen augusztus elején hibásodott meg, a hatóságnál átálltak a kézi mérésre, de csak napi egyszer, ráadásul reggel hétkor, amikor a leghidegebb a Duna.

Hogyan mérnek?

Szigorú szabályok rögzítik mikor, hol és hogyan kell méréseket végezni, ezekből pedig miként számolják ki a „végeredményt”.

Két alapszabály van, amint fent is említettük: a kifolyó hűtővíz  11 fokkal lehet melegebb, mint a hidegvizes csatornánál mért érték, illetve a Duna hőmérséklete nem érheti el a 30 Celsius-fokot a kiömlő nyílás alatt 500 méterrel.

Ha bármelyik megtörténik, teljesítménycsökkentést kell elrendelni.

A jelenleg érvényes előírások szerint ennek érdekében az atomerőműnek naponta 11 és 14 óra között kell méréseket végeznie az úgynevezett melegvízcsóvában 50 és 150 centiméteres mélységben az említett 500 méteres szelvényben.

A hiteles, mértékadó mérések szerint a legmagasabb hőmérséklet 29,8 fok volt

– emeli ki Fichtinger Gyula.

Paks II. és a felmelegedés

Ami a jövőt illeti, a most üzemelő négy blokk hátralévő élettartamára maradnak jelen szabályok, ám Paks II. már másfajta tervezést igényel. A klímaváltozás valóságát a szakemberek is komolyan veszik, vagyis a mostanihoz hasonló vagy még durvább forró, aszályos periódusokkal számolnak.

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy nem múltbéli vízállásokat vesznek alapul a hűtés megtervezése során, mint korábban, hanem valószínűségi alapon tekintenek előre, a környezeti paramétereket 2100-ig modellezik.

Az éghajlatváltozás Paks térségére jósolt legpesszimistább forgatókönyveivel számolnak, ami az évszázad végéig a hőmérséklet három fokos emelkedését, az extrém időjárási jellemzők radikális ingadozásait vetíti előre.

Kiemelt kép:Máthé Zoltán / MTI