Tizennégy évesen hogy lehet az alkoholok közelében dolgozni?

Ön nem élt a szocialista érában, én igen. Annak idején három helyen biztos, hogy nem volt ellenőrzés. A Gellért Szállóban, a Royal Orfeumban és a Trocaderóban. Ez a három intézmény volt, amit a nyugati látogatóknak tartottak fent szórakozás és pihenés céljából.

Ilyen fiatalon megkóstolt ezt-azt?

Természetesen, de szigorúan csak kóstolás szintjén.

Szülei hogy engedték el az éjszakába? 

Azt mondták, ha vendéglátós akarok lenni, akkor ezeket tudni kell. Egyszer apám elvitt minket Prágába, ahol egy szállodában megismerkedtünk egy ottani alkalmazottal, aki több nyelven beszélt és minden turistával nagyon kedves és segítőkész volt. Nekem ez a fószer nagyon megtetszett, éreztem, én is egy ilyen „minden lében két kanál” szeretnék lenni.

Csak ismeri vagy szereti is az alkoholt? 

Mindkettő. Mondhatnám azt is, hogy csekély vendéglátói pályafutásom alatt a világ összes italából legalább egyszer pocsolyarészegre ittam magam, és erre büszke vagyok.

Melyik volt a legfinomabb?

Amiből a legtöbbet sikerült eladnom, mert azon van a legtöbb tipp. De a viccet félretéve, whiskys vagyok.

Ezt azért mondja, mert kötelező?

Nem, sőt

nem állítom, hogy a legjobb ital a whisky, de én tényleg ezt szeretem a leginkább.

Otthon is mindig tartok belőle. Nem misztifikálom túl a jelentőségét. A whisky nagyon ügyesen jött be Európába. Amikor a szőlőket filoxéra pusztította, kevesebb konyakot tudtak előállítani. Ebben az időben a whisky gyorsan meghódította Európát, és kiváltotta a világ legjobb italát. Számomra meglepő, hogy a fiatalabbak körében ma sikk whiskyt inni. Régebben apák és nagyapák itták főleg, dédelgetett palackból, amit a szekrény tetején tartottak.

Kommersz whiskyt ciki inni?

Én ilyenekkel nem foglalkozom. Nem lehet azzal versenyezni, hogy a világ leghíresebb whiskyjéből három és fél percenként adnak el egy üveggel a világon. Engem nem a mennyiség érdekel, hanem a kulináris élvezetek.

Minden nap iszik egy pohárral?

Nem, de hetente biztos.

Whiskytől érdemes berúgni? 

Nem, az nem elegáns.

Berúgni vodkától kell.

Melyikből?

Bármelyikből. Arra találták ki, hogy a legjellegtelenebb ital legyen. Se íze, se bűze, csak üssön, mint az állat. Természetesen azért minden vodkának van egy sajátságos íze, és ma már óriási minőségi különbségek vannak.

Kezdem azt érezni, hogy titokban ön vodkanagykövet is.

Nem, nem vagyok. Fiatalkoromban, nem szégyellem, az ABC-ben csak vodkát vásároltam. Mondjuk nem is nagyon volt más.

Milyen volt az élet a hatvanas években bársegédként?

Vendéglátóipari technikumba jártam és nyári gyakorlatra kikérőt kellett hoznom valahonnan. Elmentem a Gellért Szállóba kizárólag azért, hogy papírt szerezzek, de egy ismerősöm mondta, akár dolgozhatnék is ott a nyáron. Azonnal igent mondtam, mert tudtam, hogy kilógó ciciket és neccharisnyát csak a bárpultnál lehet látni.

Nőkön?

Elsősorban. Itt  mutattak be egy kétméteres, golyófejű embernek. Az ő keze alá dolgoztam, ő volt Charlie bácsi, aki arról volt híres, hogy egy teljesen speciális italt talált ki. Állítom, sokan csak ezért szálltak meg nálunk.

Ez volt a Puszta koktél. Borzalom volt.

Tokaji édes szamorodni, mecseki itóka és kecskeméti barackpálinka, mindez jó arányokkal. Négyszáz darabot csináltunk belőle naponta. Akkoriban az ide látogató külföldiek három dolgot tudtak Magyarországról: csikós, gulyás, Puszta koktél. A bárokban csak az adott helyre jellemző koktélokat kell forszírozni, hogy a külföldiek képesek legyenek bárhonnan ezért a konkrét italért idejönni.

Iskola után mi volt az első munkahelye? 

A Hotel Fürdő Szálló Esztergomban. Ott viszont mindent kellett csinálnom, például portásként is tevékenykedtem. Utána a Volán Tourist Hotel igazgatója lettem huszonhárom évesen.

Azt hogy csinálta? 

Annyira jó voltam, pedig se párttag nem voltam, se jó káder. A nagyszüleim rendszerellenesek voltak,  szóval nem is lehettem jó káder. Az eszem miatt vettek fel. De esténként nem bírtam ki és beálltam a bárpult mögé, ráztam a shakert ahelyett, hogy az akkor született fiammal és a feleségemmel töltöttem volna az időt.

Pénz vagy a buli miatt? 

A hetvenes években dübörgött legjobban a vendéglátás. Nem tudtam kihagyni. Jelen pillanatban a negyedik feleségemmel vagyok együtt, aki nagyon bírja az életemet, huszonhárom éve van mellettem. Tőle is van egy gyerekem, pluszban még kettő különböző hölgyektől. A legidősebb negyvenkét éves, a mostani feleségem osztálytársa volt.

Melyik volt a legjobb hely, ahol dolgozott? 

Monte Carlóban a Park Hotel kaszinójában. Nagyon elegáns hely. Ott egy mixernek nagyon fontos feladata van, neki kell bent tartani a vendéget. A másik pedig, hogy olyan borravalókat sehol máshol nem lehetett kapni. Ha egy vendégnek jó napja van, akkor simán ezerdollárnyi zsetont tesz a zsebedbe.

A sok pénzt elbulizta vagy befektette?

Inkább buliztam. Számomra akkor ez volt a legérdekesebb.

Milyen hírességeknek készített koktélokat? 

A napokban hetvenötödik születésnapját ünneplő Robert De Niro, Demi Moore, Bruce Willis.

Mit kért De Niro? 

Old Fashion nevezetű whiskey koktélt. Ezt az italt kilenc percig kell kevergetni, mielőtt a vendég elé teszed. Melós.

Fontos kérdés: melyik whiskybe hajíthatunk jeget?

Az amerikaiba igen, a skótba nem illik. Bezárul az ízvilág a jég és a víz hatására. Ha a skótok régen hidegen akartak whiskyt inni, akkor kivették a hűvös patakból a köveket és arra csurgatták az italt. Innen a mondás: on the rocks. A bourbon kukoricából van, ami szabadabb, nem befolyásolja az ízét annyira az elolvadt jég. Az árpa ennél markánsabb.

Nem is szívesen szolgál ki olyat, aki skótba jeget kér? 

Dehogynem. A pénztárca odaát van.

A nő kezében jól megfér a pohár whisky?

Igen. Minél idősebb az ital, annál aromásabb és annál jobban ajánlott a nőknek.

Én azt hittem, a krémesebb ír whiskeyt jöhet szóba.

Az ír whiskey csak nyolcvan százalékban tartalmaz árpát, míg a singel malt, a skót whisky száz százalékig csíráztatott árpából készül.

Dolgozik még bárban? 

Persze, több szállodában is. Még nagyon bírom az éjszakázást. Ha elmentem volna hatvanévesen nyugdíjba, rég nem élnék.

Kiemelt kép: 24.hu/Fülöp Dániel Mátyás