Björn Pétursson, ragadványnevén Axlar-Björn, vagyis az Öxl farmról való Björn Izland eddig ismert első sorozatgyilkosa a XVI. század második felében élt, történetét az izlandi folklórgyűjtemények atyja, Jón Árnason jegyezte fel a XIX. században. Attól függetlenül, hogy régmúlt eseményekhez hasonlóan Björn históriáját is legendák és motívumok szövik tele, a történet igaz.
Odintól kapott baltát
E szerint pedig Axlar-Björn 15 esztendős korában a szomszéd földesúrnál, bizonyos Ormurnál végzett szolgálatot, amikor álmot látott. Egy ember szeletekre vágott húst nyújtott át neki, amelyek annyira ízletesek voltak, hogy a fiú nem bírta abbahagyni az evést, csak tömte és tömte. Tizennyolc szeletet tudott legyűrni, a 19-nél rosszul lett és leállt.
Ezek után az ember, aki egyesek szerint Odin isten lehetett, azt mondta neki menjen fel a közeli hegyre, ott találni fog egy tárgyat, ami híressé teszi őt. Másnap fel is kapaszkodott és egy baltával tért vissza – írja a Múlt-kor.hu.
Kilencet bevallott
A valóságban a fiú valóban 15 évesen végezhetett első áldozatával, egy vele egykorú fiatallal, akinek holttestét Ormur farmján trágyadombba rejtette. A gazda halála után fia lépett örökébe, és olyan jó barátságba került Björnnel, hogy neki ajándékozta Öxl nevű farmját. Itt kezdett önálló életet Þórdísz nevű feleségével.
Az évek során a helyieknek feltűnt, hogy a párnak egyre több a lova, illetve Björn olyan ruhákat hord, amit mintha valaki máson már láttak volna, de senki nem fogott gyanút. Egészen addig, míg hibázott: 19. áldozatának sikerült megmenekülnie és feljelentette a férfit. Egyesek szerint egy fiatal emberről van szó, más verziókban egy anya, akinek három gyerekét megölte, de a nő kicsúszott a kezei közül.
Björn kilenc gyilkosságot vallott be, ám tanyája átkutatása során további maradványokat találtak, így lett a végső szám hivatalosan 18. Azzal védekezett, hogy a holttesteket földművelés közben találta és azért vitte haza, hogy később tisztességgel eltemesse őket. Tizennyolc halállal nem büntethették, de bírái és a hóhér gondoskodott róla, hogy az akkor 41 éves férfi meglakoljon. Ne feledjük, 1596-ban járunk.
Összetörték a csontjait
Először is kerékbe törték, erre két módszer ismert:
- Az embert kifeszített végtagokkal egy nagy kerékhez kötözték, majd a küllők mentén nagy doronggal ütlegelve módszeresen darabokra törték a csontjait. Kiemelt képünk a cikk elején ezt illusztrálja.
- Az elítéltet a földre fektették, kifeszített végtagokkal karókhoz rögzítették. A meggyötörni kívánt ízületek, csontok alá ékeket helyeztek, majd nehéz fa vagy vas kerékkel tördelték. Íme:
Mindkét technika hátborzongató, az ember szenvedéseinek mértéke és ideje kizárólag az ítéletvégrehajtó szándékán múlt. Ha akarta lassan és módszeresen dolgozott, amikor az illető elájult kis szünet következett, amíg fellocsolták, magához térítették. Ha viszont a hóhér úgy akarta, hamar véget tudott vetni a szenvedésnek.
A vér átka?
Björn Pétursson esetén nem akarta, sőt nyilván igyekezett életben tartani. A kerékbetörés után ugyanis egyenként kiszakították a végtagjait, végül ennek elviselhetetlen fájdalmába – és nyilván a vérveszteségbe – halt bele. Péniszét levágták és a tortúra végnézésére kényszerített felesége ölébe dobták. Nem véletlenül, hiszen a nőt is halálra ítélték mert többgyilkosságnál is segédkezett férjének, de az ítélet végrehajtását áldott állapota miatt elhalasztották.
Björn testét három darabba vágva különböző helyeken temették el, nehogy élőhalottként visszatérjen. Ez nem is történt meg, de brutalitása mégsem szállt vele sírba. Fiát, Sveinn „Skotti” Björnssont 1648-ban felakasztották egy nő megerőszakolásának kísérlete miatt, és unokája, Gísli „Hrokur” Sveinnsson is a bitón végezte.
(Cikkünk a Múlt-kor.hu cikke alapján született. Illusztráció: Wikipedia)
