Jó kérdés, hogy mit lehet elmondani még a Balaton Soundról? A nők jók, a pasik izmosak, a zene legalább három helyről szól egyszerre, a vödör alap, de a mojito már a múlté, az Aperol kiütéssel győzött. Az a helyzet, hogy a fesztivál annyira próbálkozott, hogy prémium bulit hozzon össze a Pumped Gabók helyett, hogy majdnem sikerült. Csütörtökön még főleg a külföldiek és a visszafogottabb soundosok gyúrtak, de ennek ellenére érezhetően jobb a helyzet az elmúlt évekhez képest, az árakon kívül olyan sok rosszat nem lehet elmondani a fesztiválról. A VIP persze estére megtelt a Hajdú Péterekkel és Zimány Lindákkal, csak onnantól bújt elő a jó öreg Sound.
Akinek fontos, hogy megmutassa magát, és az, hogy az este előtt mindenképp hazamenjen egy teljes átalakulásra, annak még mindig tökéletes a Sound. Tavaly óta Zamárdit is átfazonírozták, csirkerizsen élt, és kipattintotta magát, hogy hamvaiból támadhasson fel. Megnéztük, hogy mi változott, és azt, hogy a kötelező és túl finom Aperol Spritzet hogy alázzák meg, és keverik össze folyó borral a fesztivál félreesőbb sarkaiban.
Mióta a Sound az eszét tudja, a szép emberek fesztiváljaként emlegetik, ahol az EDM és a haknizó hiphop-fellépők (milyen jó is volt, amikor két éve Chris Brown elhozta kb. a saját dj-szettjét, és arra táncolt) szinte csak másodlagosak és a fekvenyomás a lényeg. Itt senki sem takargatja magát, a többség büszke a fehérjére, és arra, hogy júliusra tudatosan készül plusz lábnapokkal. Nem véletlenül nevelt ki a Sound egy Pumped Gabót, aki félkézzel írta át a magyar realityk unalmas egyhangúságát: vállalta a suttyó stílusát és a Sound-életstílust, de aztán mintha a fesztivál már nem lett volna büszke Gabó táncára, és egy másik prémiumabb közönséget szólított volna meg inkább a NER-kompatibilisebb réteggel, a celebekkel, külföldiekkel és tinikkel együtt. Azt nem tudom, hogy ez hogy esik az őssoundosaknak, de az tuti, hogy a gyúrós tempóból visszavettek a szervezők. A Jersey Shore-os, kondis sarok már nem fért el a parton, a kajasor mellé dugták, hátrébb került, és nem az eredeti társaság edz rá az estére. A klasszikus súlyzókat leváltották a kettlebellek, és az erőemberek, illetve a street workoutosok emelik ki magukat.
A dekor pedig képes volt túllépni a színes virágokon, lekoppintották a Tomorrowland Mad Maxes hangulatát, és a nagyszínpadból egy túlvilági dzsungelt raktak össze. Ezerszer jobb, mint korábban volt: ha nem is saját, de valamilyen hangja kezd lenne a fesztiválnak, a színpadokat nem óriás molinók hirdetik, a dizájn tarol, és csak egy kis felirat mutatja, hogy akkor ez a jó lakossági Music Fm sátor. A Sound-amatőrök/szüzek viszont csak úgy tudtak nyilatkozni az egészről, hogy
tudnám élvezni, ha berúgnék!
De mennyi az annyi? Hát elég drága. Azt majd az Origo megmondja, hogy olyan drága-e az Aperol Spritz a Soundon, mint Vona Gábor olaszországi luxusutazásán és milyen Hugo Boss (segítek, itt az labdába se rúg) pólókban veret az elit, de az tény, hogy a Paks II. lakókocsitól egy köpésre az Aperol 1950 forint, és simán lenyomja az aranykorát már temető vodkaszódát és mojitót egyszerre. Saját vödröt kapott a koktél, és a legkeményebbek sem szégyellik, hogy extra naranccsal szeretik, boldogan feszítenek a koktéllal. Ha tavaly volt a segg az új hát, akkor most az Aperol az új vodkaszóda. Az viszont egyáltalán nem mindegy, hogy hol és miből isszuk, a klasszikus recept a következő:
- három rész prosecco (habzó bor)
- két rész Aperol
- egy rész szóda, plusz narancs
A legtöbb helyen bevallottan pezsgőből keverik, de mi nyilván a gépi boros szekciót fogtuk ki. Egyszer akar az ember egy soundos vödröt emlékbe, és akkor is csak valami alsó polcos Aperol Spritz jut neki! A fesztivál sarkában ugyanis ugyanúgy 6500 forint egy homokozó vödör 1,4 liternyi Aperollal, de az íze azért inkább emlékeztet valami akácfás macifröccsre, mint a narancssárga italra. Nem jó, de legalább drága. Egyedül a nagyszínpaddal szemben mondták azt, hogy proseccóból adják az egységáron. Itt a két és félszeres vödör 6350 forint, ami még mindig jobb a folyóboros verziónál, akkor is, ha amúgy otthon bőven ezer forint alatt lehet kihozni egy pohárral. A Soundon ezer alatt maximum sört vehetünk, de az Aperoloknál sem érdemes kísérletezni, és az olcsóbbra menni, különben úgy járhatunk, hogy a mienk a világ legszomorúbb vödre, amibe már óriási szívószálak sem járnak. Annak az érának vége, nem lepődnék meg, ha a fesztivál lassan a vödröket is kiirtaná, az már nem prémium.
A borosok helyzete idén sem javult, az emlékeimben még valahol ott él az 1100 forint körüli túlárazott viceházmester, de ez már múlt, 1490 mérik a négydecis pohárba (legalábbis az öko, cserébe ormótlan repohárba ennyi fér) a három-kettes fröccsöt. A sör 790, de egyértelműen a koktélokon lehet megcsúszni: a legdrágább variációk majdnem húszezer forintba kerülnek.
A kaják terén pedig nem a Soundon fogjuk megtalálni a legjobbakat, a kisfesztiválok métereket vernek a nagyokra, ahol a karácsonyi vásáros, óriásbucis vonal még mindig tarol, és mintha a szigetesek is elfelejtenék a nyárra, hogy amúgy ők szervezik a Gourmet fesztivált. Az 1500 forintos gyroson és baráti 700 forintos sajtos-tejfölös lángoson túl a megszokott, Budapesten már jól ismert helyeket találjuk. Az igazi olasz pizzázó, az Erzsébet téri Digó Soundhoz igazítva 1790-ért méri az amúgy 1590-ba kerülő margheritát, de még mindig őket vagy a Zinget lehetne ajánlani Zamárdiban jó szívvel, ami azért édeskevés.
Minden hibája ellenére a Sound jó úton halad, hogy fenntartsa a magyar elitben a reményt, és egy normális opció legyen azoknak a külföldieknek, akiknek a Tomorrowland túl drága, az Aperol-vödör viszont aprópénz. És az idei fesztiváldivat? Nem olyan egyértelmű, mint a tavalyi hajfonat, de a lányokon a strassz matrica nagyon megy, ráadásul az unikornisszarv szintén kötelező. Ja, és a Soundra is bekúszott az univerzum legrondább cipője, a Balenciaga. Abszolút várható volt, a gumicsizma vagy a szakadt Vans itt nagyon gagyi lenne a VIP-ben, minimum egy 695 eurós, azaz 225 ezres cipőben illik megjelenni a műfüvön.
