Az angolul a gunyoros goose-step, azaz „libalépés” nevet viselő díszlépés-változat látványos, ám igen fárasztó, bármilyen éles helyzetben természetesen teljesen hatástalan, mégis rengeteg ország hadseregében létezik, főként ott, ahol egykor erős szovjet befolyás volt jelen.
A díszlépés eredete a 18. század elejére nyúlik vissza, amikor a gyalogsági puskák fejlődése nyomán fontos igény lett, hogy a katonák szoros formációban tudjanak vonulni a csatatéren, hogy aztán kavarodás nélkül, minél gyorsabban tudjanak váltott sorokban sortüzeket zúdítani az ellenfélre. A hatékony végrehajtásához szükséges rigorózus kiképzés egyik úttörője I. Lipót anhalt–dessaui herceg volt, akinek jelentős szerepe volt abban, hogy az általa megreformált porosz hadsereg a következő évszázadokban Európa egyik jelentős haderejévé nőtte ki magát.
A hagyomány úgy tartja, Lipót volt az, aki a masírozás gyakoroltatásához kitalálta a „libalépés” első változatát, ami ugyan már akkor sem volt harctéren alkalmazható, ám segített fegyelmet verni a katonákba, illetve jól gyakoroltatta velük a szoros formációban való együtt mozgást.
különösen Oroszországba kerültek sokan, ahol a cári hadsereg modernizálásában vettek részt. Velük tartott a díszlépés is, ami így először a porosz modellt másoló országokban terjedt el, a 20. században pedig a szovjet befolyási övezetben, és a hadseregekben, ahol szovjet tanácsadók dolgoztak.
Több helyi változata is kialakult, a hitleri Wehrmachtban egy dinamikus Stechschritt, azaz „szúrólépés” nevű variációt vertek a katonákba, a szovjetek egy lassabb változatot alkalmaztak, de a lényeg mindig az volt, hogy megfelelő kivitelezéssel a katonák egy tökéletes, a parancsnok utasításait olajozottan végrehajtó hadigépezetté változzanak át.
Az angolszász, vagy az ottani modellt átvevő hadseregekben kevésbé látványos, a sima masírozáshoz közelebb álló díszlépéseket használnak, így számukra a „libalépés” inkább a könyörtelenül kikényszerített, túlzott fegyelemhez szükséges kiképzés egyszerre rémisztő és mulatságos eszközének tűnik.
