Donald Trump szerint a kereskedelmi háborúk jók, és könnyű őket megnyerni. A Fehér Házon kívül azonban senki sem látszik egyetérteni vele. Az Európai Unióra, Kanadára és Mexikóra június elsején kivetett tarifák hatásai most kezdenek érződni, és a július hatodikától már Kínát is sújtó rendelkezések kapcsán se lehet sok jóra számítani. A Morgan Stanley becslése szerint az acélra, alumínumra, mosógépekre és napelemekre kivetett díjak a teljes amerikai import 4,1%-át érintik, ami az egész gazdaságra óriási hatással lehet. Az Európai Unió eddig keményen állja a sarat viszonttarifáival, és
Az elnököt viszont nem zavarja, hogy az USA eddig bárhogy próbálkozott, nem nagyon tudta kereskedelmi utakon befenyíteni Kínát: a nyolcvanas években az amerikai kormány azzal próbálta fenyegetni Kínát, hogy felemeli a kereskedelmi tarifákat, ha az ázsiai ország nem teljesít egy sor követelést, köztük az emberi jogok komolyabb tiszteletben tartását, az USA-ra kirótt tarifáik csökkentését és fegyverkereskedelmük lejjebb csavarását. Ezeket a feltételeket Kína teljesen figyelmen kívül hagyta, és csupán néhány szimbolikus gesztust tett Amerika felé, amely nem tudta megengedni magának, hogy korlátozza a kínai kereskedelmet. George H. W. Bush elnök 1990-ben belátta, hogy Kína gazdasági fenyegetése egyszerűen nem működik.
Most még kevésbé válhat be a módszer, hiszen az ország világgazdasági súlya a nyolcvanas évek óta folyamatosan nő, jelenleg Kína teszi ki a globális piac 15%-át. Így több ereje van a visszavágásra is.
Emelett a nyugati fronton is komoly csatározás várható. Holott az EU már feljelentette az amerikai kormányt a Világkereskedelmi Szervezetnél (WTO), mondván, hogy Trump tarifái megszegik az ottani szabályokat, ezért ők is olyan magas exportadókkal vágnak vissza, amelyek szabálysértők lennének a WTO szemében. Ez a Justin Trudeau által bejelentett kanadai vámokkal együtt súlyos érvágás lehet Amerikának: a Kereskedelmi Szövetség becslése szerint csak a nyugati szövetségesekkel való csatározás 470 ezer munkahely megszűnéséhez vezet az országban.
Ikonikus amerikai cégek távozhatnak az országból
Az első veszteséget Amerikában a Harley-Davidson könyvelte el. A legendás motorgyártó cég vezetősége bejelentette, hogy a kereskedelmi háború miatt az európai piacra szánt termékeit ezentúl nem Amerikában fogja gyártani, olyan országot keresnek maguknak, ahonnét olcsóbb az EU-ba exportálni. A cég ugyanis igencsak megérezné az unió viszontvámjait: közleményük szerint ha az USA-ban maradnának, nagyjából évi 100 millió dollárral kellene többet költeniük az európai piacon való jelenlétükre, ez pedig még egy ekkora vállalatnak is túl sok.
Trump persze rögtön be is szólt a Harley-Davidsonnak a Twitteren, csalódását fejezve ki.
Keményen harcoltam értük, és nem kellene vámokat fizetniük az EU-s exportjaikért
– írta az elnök, tévesen.
Meg lehet érteni, miért ennyire keserű Trump: eddig ugyanis valóban büszke volt a cégre, amely sok más vállalattal ellentétben Amerikában gyártotta termékeit, és az évek alatt az amerikai életstílust megtestesítő márka vált belőlük.
De nem a Harley az egyetlen ikonikus amerikai vállalat, amelyre szenvedés várhat: a legendás whiskygyártó, a Jack Daniel’s is meg fogja érezni a vámokat. A cég termékeire az EU 25%-os vámot vetett ki, ami miatt bejelentették, hogy jelentősen drágulni fognak whiskey-jeik Európában. Holott az áremelkedés csak pár hónapon belül várható, és a cég szerint egyelőre nem lehet megmondani, hogyan reagálnak majd az európai vásárlók, a Goldman Sachs szakértői szerint a gyártó bevételeinek 4-5%-ától eshet el jövőre. És ezek a cégek csupán az elsők lehetnek a sorban, ha az amerikai gazdaság egészére kiható intézkedések továbbra is érvényben maradnak.
Ingadozik a tőzsde
Meglepő módon a június elsején életbe lépett tarifák először jót tettek a dollárnak, ami csak mostanra csapott át egy nagyobb leszállóágba. Úgy nézett ki, hogy az euró és a kínai jüan jobban meg fogja érezni a kereskedelmi háborút, mivel ezeknek az árfolyama észrevehetően esett a tarifáknak köszönhetően, június közepe óta kezedenek csak magukra találni, a dollár esésével párhuzamosan. Kínával a fent említett okok mellett azért sem érdemes háborúzni, mert a pénznemüket a kormányuk tudatosan szabályozza, és ingadozásait is sokkal jobban kontroll alatt tudja tartani, egyesek szerint még az is lehetséges, hogy a jüan alacsonyan tartásával az ország képes lenne jolcsóbban eladni termékeit, ami élénkítené kereskedelmüket.
mivel gyenge dollár esetén a nemzetközi szinten működő vállalatok versenyképesebb árakat kínálhatnának. Kérdéses azonban az, hogy ez mennyire tudná kárpótolni az ország gazdaságát a most kieső bevételek, csökkenő munkahelyek és a befektetők félelmei mellett, illetve hogy a világpiacon most szabadabban mozgó Kína ellen mennyire érdemes efféle módszereket bevetni.
Ennek következményeként a befektetők eléggé félnek a kereskedelmi háborútól. A dollár ingadozása annak is betudható, hogy veszélyes világpiaci helyzetekben a tőzsdézők inkább szeretnek biztonságos tartalékpénznemekbe fektetni (mint az ausztrál dollár vagy a japán yen), de az olyan nagy jelentősségel bíró kötvények, mint a Dow Jones számai is aggodalomra utalnak: ez a tőzsdeindex ugyanis a vámok hatására most esett kétszáz napos mozgóátlaga alá, ami a brexit óta nem történt meg.
Egyedül a világ ellen
A kereskedelem drágulása mellett az is árt a tőzsdének és a dollárnak, amikor érvénybe lépnek a Kínával szembeni intézkedések, amelyek 34 milliárd dollárnyi kínai import megadóztatásán felül az onnan érkező befektetések feltételeit is megszigorítanák. Ennek értelmében azok a vállalatok, amelyek legalább 25%-ban kínai tulajdonrésszel rendelkeznek, nem vásárolhatnának meg olyan cégeket, amik fontos ipari technológiákkal foglalkoznak. Holott Trump és Steve Mnuchin pénzügyminiszter szerint a korlátozások nem külön Kínára vonatkoznak, hanem „minden olyan országra, ami megpróbálja ellopni a technológiánkat”, az intézkedések mögött egyértelműen az húzódik, hogy Kína technológiai fejlődését és terjeszkedését próbálják gátolni. Ez azonban úgy, hogy az USA folyamatosan vágja el magát szövetségeseitől a kereskedelmi háborúval, teret adhat Kínának, hogy
Habár az EU eddig idenkedett attól, hogy beszálljon Kína modern selyemút (One Belt One Road) programjába, most úgy tűnik, hogy a két gazdasági övezet közelebb kerülésével még ez is lehetséges. Liu He, Hszi Csin-ping fő gazdasági tanácsadója és az Európai Bizottság részéről Jyrki Katainen uniós biztos is megerősítette, hogy együttesen fognak fellépni Trump intézkedései ellen, és megvédik a többoldalú kereskedelmet támogató intézkedéseiket. Ezeken a nyilatkozatokon kívül már egy konkrét találkozó is történt Wang Yi kínai külügyminiszter és Federica Mogherini, az unió külügyi főképviselője között, amelynek során hasonló irányelveket fektettek le.
Azzal, hogy Trump egymás mellé állította Kínt és az Európai Uniót, azt a mozdulatot fejezte be, amit a Transzatlanti Kereskedelmi és Befektetési Partnerségből való kilépéssel kezdett el: ilyen környezetben egyre nehezebb a transzatlanti nemzeteknek közös politikát csinálniuk az eurázsiai nagyhatalmakkal szemben, így elméletben, nemcsak Kínához, de Oroszországhoz is közelebb hozhatja Trump az EU-t. E két nagyhatalom térnyerése pedig semmilyen módon nem lehet jó Amerikának,
Kiemelt kép: Nicholas Klamm / AFP
