Az utóbbi idők legizgalmasabb köztéri kampánya volt az HBO Westworld-promociója, mely során az emberek Budapest három forgalmas villamosmegállójában egy interaktív táblán szavazhattak a sci-fi sorozat által is feszegetett kérdésekre.
„Azt akartuk érzékeltetni, hogy miről szól a Westworld, a mesterséges intelligencia evolúciója milyen új döntési helyzeteket hoz majd az átlagember hétköznapjaiba” – mondta Pinczés-Pressing Ádám, az HBO Magyarország sajtófőnöke a kampányról, amit egyedül Magyarországon csináltak meg ilyen szavazós változatban.
Noha a 15 napon át tartó szavazás statisztikai szempontból nem mérvadó, hiszen egy ember bármennyiszer megnyomhatta bármelyik gombot, és a válaszadók őszinteségéről sem tudhatunk semmit (sokan kíváncsiságból válaszolhattak, mások csak trollkodhattak vagy próbálhattak helyesnek vélt választ adni, stb.), az eredmény mégis elgondolkodtató.
A négyes-hatos villamos Blaha Lujza téri megállójában feltett kérdésre, miszerint
Ölnél egy következmények nélküli világban?
a válaszok többsége (3739) igen volt, igaz, éppen csak megelőzve a nem válaszokat (3722).
Még ha a „felmérés” nem is reprezentatív, felvetődik a kérdés, valóban ennyire a lényünkhöz tartozik a gyilkolásra való hajlam, és csak a várható következmények akadályoznak meg benne, hogy kiéljük vérszomjas ösztöneinket?
Megkérdeztük erről Bitter Dávid pszichológust és elmefilozófust, aki szerint ha az emberek közel fele (tudtán kívül) az úgynevezett következményetika felé hajlik, az nem rosszabb arány, mint amit szakfilozófusok között találunk, a következmények és az etika szoros kapcsolatába vetett hit pedig nem feltétlenül cinizmusban gyökerezik.
„Egy hétköznapi helyzetben az sem egyértelmű, hogy mit értünk következmény alatt. Következménynek számít, ha jogilag semmi bajom nem eshet, de például lelki szenvedést okozok a hozzátartozóknak (gyász) és/vagy saját magamnak (bűntudat, lelkiismeret-furdalás)? Vagy minden pszichológiai kártól is mentes lesz a gyilkosság? És mi a helyzet a túlvilággal? Feltételezhetem, hogy ott sem lesz semmilyen negatív következménye a cselekedetemnek? Utóbbi esetben még mindig sok érdekes kérdés merülhet fel, például hogy a feltételezett világban metafizikai szinten is mások-e az erkölcsi törvények és elvek, illetve isten is másképp vélekedne-e jóról és rosszról, vagy egyszerűen sokkal elnézőbb, illetve megbocsátóbb lenne ugyanazon erkölcsi normák kapcsán. Eleve régi filozófiai kérdés, hogy isten mindenhatósága vajon kiterjed valamennyi erkölcsi törvényre, esetleg határozhatna úgy, hogy holnaptól a gyilkosság legyen helyes vagy jó cselekedet minden körülmények között?”
Attól sem lesz igazán egyszerűbb a képlet, ha kivesszük belőle istent és a túlvilágot.
„Ha a következménymentességet úgy értelmezzük, hogy adott cselekedetnek nem lenne negatív morális következménye sem, úgy valóban kérdéses, hogy a következménymentes gyilkosság milyen alapon minősülhetne morálisan rossznak vagy helytelennek. Ugyanakkor ha valaki így is érvelne, attól még hihetne például gyilkossággal kapcsolatos abszolút erkölcsi törvényekben; attól még, hogy eső esetén használnék esernyőt, nem következik, hogy esik. Persze adott egyén viszolyoghat a gyilkosságtól más okokból is, például taszítja a vér látványa, pszichológiai distresszt okoz a másik fájdalmának tudata, vagy egyszerűen nem olyan a habitusa, hogy ölni kívánna, stb.” – mondta a pszichológia filozófiájával foglalkozó szakember.
Az HBO-kampány másik kérdésére –
Megcsalásnak számít lefeküdni egy humanoid robottal?
– két másik megállóban lehetett felelni, a Corvin téren 1525 igen és 1157 nem, a Nyugatinál pedig 3923 igen és 2366 nem választ érkezett. Úgy tűnik tehát, a hűtlenség tekintetében erősebben kötnek minket az erkölcsi béklyók, mint a következmények nélküli gyilkosság esetében.
„Ez annyiban még izgalmasabb kérdés, hogy a morálfilozófiai megfontolások elmefilozófiai szempontokkal keverednek. Mit értünk ugyanis humanoid roboton? Ha egy ilyen robot minden lényegi pszichológiai tekintetben hasonlítana az emberre, csupán az ő tudatos élményeinek, gondolatainak, érzéseinek egyik szükséges anyagi feltétele a szilikon lenne, úgy a kérdés leginkább ahhoz a kérdéshez hasonlít, hogy vajon megcsalásnak számít-e, ha azonos feltételek mellett egy fehér bőrszínű és egy fekete bőrszínű ember létesít szexuális kapcsolatot. A kérdésre adott válasz így árulkodhat a mesterséges intelligenciáról alkotott elképzelésekről és a rasszista/fajelméleti beállítódásokról is” – mondja a pszichológus-filozófus.
„Persze a kérdés akkor is érdekes lehet, ha a humanoid robotot nem tudatos gépként képzeljük el. Sejtésem szerint sokakat akkor is jobban zavarna például, ha a partnerük egy humanoid robottal maszturbálna, mintha mondjuk ugyanezt online pornográfia nézése közben tenné, vagy ha gumibabával szexelne. Amiből persze önmagában nem következik, hogy ezen cselekedetek között bármilyen erkölcsi különbség lenne, de hasonlóan a következménymentes gyilkosság kérdéséhez, itt is közrejátszhatnak pszichológia szempontok.
Amúgy a legtöbb pszichológus szerint a megcsalás lényege nem a szexuális és/vagy romantikus kapcsolat létesítése, hanem a titkolózás, a megtévesztés és – ha kiderül a dolog – a bizalom megrendülése-elvesztése a megcsalt partner részéről. E tekintetben akár a gumibabával folytatott maszturbáció is minősülhet megcsalásnak, ha erről a másik partner akarna tudni, de nem tudhat.
Bitter Dávid felhívta a figyelmet arra is, hogy míg a gyilkossággal szemben erkölcsi megítélés tekintetében jelentősen szigorodtak az elmúlt időkben a nyugati sztenderdek (például az EU-ban és a legtöbb amerikai államban már nincs halálbüntetés), úgy a partnerkapcsolati hűség kérdésében a szexuális forradalom óta sok tekintetben lazultak a nézetek.
„Ennek kontextusán belül érdekes, hogy a válaszadók többsége a humanoid robottal való lefekvést megcsalásnak tartaná. Különösen érdekes lenne tudni, hogy van-e különbség, és ha igen, milyen irányban férfi és női válaszadók között. Például különbözőképp gondolkodnak-e férfiak és nők annak eshetőségéről, hogy adott esetben érzelmek is felkorbácsolódnának a robot irányába? És vajon eltérően gondolkodnak-e annak a jelentőségéről, ha egy tudatos robot ezen érzelmeket viszonozná?”
