A svéd autógyártás mindig is különbözött a többitől. Ezeken az autókon mindig érezni lehetett, hogy egészen más koncepció szerint készülnek, és ezek az értékek mára csak tovább erősödtek. Az anno S80-assal nyitott Volvo design-sorozat kétségkívül legszebb darabja a közepes méretű S60-as. Az idei évre apróbb ráncfelvarráson átesett modell csak nagyon finom részleteiben változott, és ha lehet, még elegánsabb lett. Kissé dinamikusabb orrot és formásabb lökhárítót kapott, de a változások annyira minimálisak, hogy csak azt lehet észrevenni: kicsit más, kicsit szebb.
Elegáns beltér
Az utastérben még kevésbé észlelhető a facelift, hiszen az enteriőr eddig is az S60 egyik legszebb része volt. A helykínálat még éppen elegendő, de érzetre sokkal kisebb, mint amit az autó méretei sugallnak. A gyakorlatban négy személy kényelemesen utazhat, bár hátul a fejtér kissé szűkös. Az utasteret a vezetőt körülölelő hatalmas műszerfal uralja. A sok gomb dacára is jól áttekinthető kapcsolóhalmaz könnyen kezelhető, logikus felépítésű. Szám szerint 4 digitális kijelzőn kontrollálhatjuk a beállításokat, melyek közül a fedélzeti számítógép adatait magyarul olvashatjuk.
Az utastér kidolgozása elsőrangú, minden illesztés pontos, nem hallható semmiféle zörgés, nyikorgás. A felhasznált anyagok igényesek, kifogástalan minőségűek, a műanyagok finom tapintásúak, a világos bőr pedig elsőosztályú.
Rakodórekeszek tekintetében az S60 lényegesen jobban áll, mint kisöccse, a 40-es. A kesztyűtartó itt sem nagy, de az ajtókon használható méretű zsebek vannak. Ráadásul a középkonzolban kifejezetten nagy a hely, nem is beszélve a hátsó rekeszekről, sőt még egy praktikus szemetes is befért. A nagyobb holmik szállítása sajnos nem a legkönnyebb feladat, mert a 424 literes csomagtartó egyébként sem túl nagy, a nyílása pedig kifejezetten kicsi.
Butított motor
|
Az egyszerűen csak 2,4D-re keresztelt modell a D5 gyengített verziója, melynek teljesítménye 130 lóerő, nyomatéka pedig 280 Nm. Ezek a paraméterek a mai, lóerőktől hemzsegő dízelek mellett igen szerények, de figyelembe véve az egyenletes nyomatékleadást és a férfiasan morgó öthengeres technikát, a gyakorlatban mégis jól használható. Ráadásul az S60 stílusa éppen ennyit kíván. Városban nem igazán jön ki a 33 lóerő és 60 Nm különbség, mivel a 2.4D közvetlenül reagál, nyomatéka pedig bőven elég a lendületes haladáshoz. Országúton már tetten érhető a lóerőhiány, de az autó itt sem erőtlen, sőt 200 km/órás végsebességét is viszonylag könnyen eléri (ilyenkor érződik, hogy mind a futóművet, mind a fékeket mennyire túlméretezték).
Az alapvetően komfortosra hangolt futómű remekül nyeli el a kisebb-nagyobb úthibákat, és emellett kellően precíz is. Ezt az amúgy szinte tökéletes beállítást lehet kissé sportosabbra váltani a feláras Four-C rendszerrel: ha bekapcsoljuk, a rugózás érezhetően feszesebb lesz, és az autó még magabiztosabban viselkedik. Ilyenkor a sofőr is bátrabban támadhatja a kanyarokat, és sportosabbra veheti a figurát. Az S60 ilyen esetekben is jó partner, hiszen határhelyzetben is meglepően stabil marad, de ha gond van, azonnal közbelép a DSTC-nek keresztelt menetstabilizáló.
|
A nálunk járt S60 130 lóerős verziója jelenleg a legolcsóbb modell a 60-as sorozatból. A 2,4D közel egymillió forinttal olcsóbb, mint erősebb testvére, a D5-ös. Ez komoly különbség, különösen úgy, hogy az autó használati értéke számottevően nem csökken. A megújult S60-asok alapfelszereltsége is jó, de ahhoz, hogy a tesztautó szinte full-extrás felszereltségét elérjük, mélyen a zsebbe kell nyúlni.
