Az 1998-as választási győzelem után a Fidesz nagy lendülettel vágott bele elképzelései megvalósításába. A társadalompolitikai döntések bőven elégségesnek bizonyultak a jobboldali közönség megnyeréséhez, megtartásához, de őket leszámítva a Fidesznek szinte mindenkivel súlyos konfliktusai voltak. Koalíciós partnerével, a Független Kisgazdapárttal is, amelynek támogatása nélkül Orbán Viktor nem lehetett volna miniszterelnök, és amelyet a Fidesz – nem függetlenül a kisgazda politikusok botrányos ügyeitől, a kormányzati politikában megmutatkozó inkompetenciájától – a ciklus utolsó évére teljesen leszalámizott. Az FKGP helyét 2002-re mind inkább a MIÉP vette át, kívülről nyújtva támogatást a kormánynak, ami idehaza is sokakban ellenérzéseket keltett, és a külkapcsolatokban is még inkább elszigetelte a Fidesz-kormányt.
A választás közeledtével olyan ügyek kerültek reflektorfénybe, amelyek azt mutatták, hogy a kormány saját kedvezményezettjeit hozta helyzetbe jelentős megbízásokkal – elég az Ezüsthajó Kft.-re, illetve az Országimázs Központ pénzköltéseire gondolni. A miniszterelnök is gyanúba keveredett, hogy politikai hátszél segítette családi vállalkozásuk sikerét, ami ekkor még nem a veje lámpabizniszét, hanem apja bányáit jelentette.
Mindezek ellenére a Fidesz magabiztosan készült a 2002-es választásra. A politikai hadszíntér már egyértelműen kétszereplős volt, az MSZP megítélését azonban még mindig nagyban befolyásolta a Bokros-csomag és az 1998-as választási vereség, ráadásul 2001 nyaráig a miniszterelnök-jelölt személyét illetően is bizonytalanság uralkodott a párton belül. A szocialisták végül Medgyessy Pétert indították, aki azonban retorikai képességeit tekintve messze elmaradt Orbántól.
Újrázás, aztán 2015-re beérjük Európát!
Érthető volt a bizakodás kormányoldalon. A Fidesz 2002. februári rendkívüli kongresszusán Pokorni Zoltán, a párt akkori elnöke kijelentette, hogy
a rendszerváltás óta először van reális esélye arra egy pártnak, hogy több cikluson keresztül is kormányozhassa az országot.
A polgárok jobban élnek, mint 1998-ban, jobban bízhatnak önmagukban és a jövőben – mondta a korábbi oktatási miniszter, majd arra buzdított, hogy az emberek ne az ígéretek, hanem a tettek alapján válasszanak.
Nagyon hasonlóan nyilatkozott Pokorni a Fidesz februári választmányi ülése után is, amikor kijelentette: a legutóbbi közvélemény-kutatási adatok szerint a biztos szavazó pártválasztók 47 százaléka adná a voksát a Fidesz-MDF összefogásra, míg az MSZP-re csupán 36 százalék szavazna. A felmérés szerint a megkérdezettek 27 százaléka Orbán Viktort látná szívesen miniszterelnöknek a következő négy évben is, míg Medgyessy Pétert csak 12 százalék.
Ez a különbség magáért beszél, és csattanós válasz arra a negatív kampányra, riogatásra, félelemkeltésre, amelyet az utóbbi hetekben a szocialisták folytattak. Az emberek tudják, minek higgyenek, a szemüknek vagy a fülüknek
– mondta Pokorni Zoltán.
Azt, hogy a kormány meg volt elégedve a maga tevékenységével, a miniszterelnök is érzékeltette még 2001 októberében, amikor kijelentette:
A Fidesz magabiztosságát a közvélemény-kutatások is alátámasztották. Bár a különböző intézetek mérései olykor nagy eltéréseket mutattak, a lényegben nem különböztek.
Az egyik legérdekesebb kutatást a Medián publikálta 2001 decemberében. Nemcsak a pártpreferenciára kérdeztek rá (egyébként akkor 44-44 százalékot mértek a két nagy pártnak), de megkérdezték azt is, hogy a válaszadók szerint ki fogja nyerni a választásokat.
És valami hasonlót jósoltak a közvélemény-kutatók is. Nem véletlen, hogy a Magyar Nemzet vidéki kiadása az alábbi, a korai feldolgozottsági adatoknál még valós, végül azonban tévesnek bizonyuló címmel jelent meg hétfő reggel:
A kutatóintézetek közül a Gallup a kampányban végig a Fidesz magabiztos sikerét vetítette előre. A kormánypárt támogatottságát az utolsó időszakban 44 és 47 százalék közé mérte, ezzel szemben az MSZP-t mindössze egyszer jósolta 40 százalék fölé, a választás előtti utolsó becslésben 38 százalékos eredményt várt a szocialistáktól. A Tárki-Századvég utolsó mérése szerint a Fidesz-MDF közös lista a szavazatok 45,8 százalékát kapja meg, míg az MSZP 37,8 százalékot.
A Szonda Ipsos 15 ezer ember megkérdezésével – a Népszabadság és a TV2 megbízásából – készített prognózisa szintén azt jelezte, hogy a Fidesz-MDF nyeri a választások első fordulóját 45 százalékos eredménnyel, míg az MSZP-re 40 százalék szavazott. Ehhez képest az MSZP győzött 42:41 arányban a listás választáson.
Egyedül a Medián találta el azt, hogy az ellenzéki pártok jobb pozícióba kerülnek az első fordulóban, bár az intézet is arra számított, hogy a Fidesz 44:42 arányban felülmúlja a szocialista pártot, az SZDSZ feltételezett bejutása és a MIÉP kieséses miatt a Medián mandátumbecslése összességében a kormányoldal vereségét vetítette előre.
Fotó:Wikimedia Commons/Beroesz
Závecz Tibor, a Szonda Ipsos kutatási igazgatója másnap azzal magyarázta a szakma szinte egységes tévedését, hogy az érzelmileg túlfűtött politikai légkör rendkívül megnehezítette a munkájukat, és rendkívül sokan tagadták meg a válaszadást a kérdezőbiztosoknak. Kolosi Tamás, a Tárki elnöke pedig azzal magyarázta a hibás prognózist, hogy 500 ezerrel többen járultak az urnákhoz, mint ahogyan feltételezték, és a többségük rejtőzködő MSZP-szavazó volt.
Félelem, reszketés, negatív kampány
Április 7-én, a választás első fordulójának napján nagy tömeg verődött össze az alkalmi Fidesz-bázissá alakuló Millenárison, ahol a résztvevők lelkesen várták a kormány újrázását. Az első, kedvező részeredmények után azonban egyre több vörös folt jelent meg a térképen, a mámort felváltotta a keserűség. A szocialisták végül az előzetes várakozások ellenére megnyerték a listás szavazást, és az egyéni körzetekben is a vártnál sokkal jobban szerepeltek – vagy épp a Fidesz teljesített alul.
Két nappal később tízezres tömeg gyűlt össze az Alkotás utcában a Fidesz választási nagygyűlésére. Ekkor Orbán Viktor már azt mondta, eddig igyekeztek a kormány érdemeit hangsúlyozni, most azonban
Az igazsághoz tartozik azonban, hogy a gyűlölködés és a negatív kampány már jóval hamarabb elkezdődött, és egyik párt sem maradt adós.
A Fidesznek februárban kapóra jött a Terror Háza megnyitása, így hatásosan tudta újratematizálni a kommunizmus rémtetteit, hogy aztán a felelősségét rávetítse az utódpártra. Az MSZP potenciális koalíciós partnerét, az SZDSZ-t pedig a liberális eszméket kiforgatva a bűnözés és a kábítószer-használat védelmezőjeként állította be a kormánypropaganda.
Míg a jobboldal az államszocializmus visszatérésével fenyegetett, a baloldal kommunikációja szerint ha a Fidesz kormányon marad, felszámolja az ellenzéket, így aztán semmi nem fog gátat szabni a klientúra kiépülésének, a mérhetetlen korrupciónak és a huszadik század első felét idéző hatalmi struktúra megszilárdulásának. Hogy Orbán újraválasztást megakadályozza, az MSZP a kormánypártot is túlszárnyalva igyekezett befeketíteni az ellenfelet.
Kende Péter hírhedt A Viktor című könyve a miniszterelnök igyekezett lejáratni, a Tények és hazugságok című MSZP-s kiadvány pedig a kormány sikerpropagandáját támadta statisztikai adatokra hivatkozva. Állításaikat alátámasztandó nyugati sajtóvéleményeket is közöltek, amelyek szerint a Nyugat nem elégedett az Orbán-kormány működésével. Emellett a szocialisták 23 millió román vendégmunkással riogattak a státusztörvény, illetve a munkaerőpiacot megnyitó magyar-román megállapodás miatt.
Ahogy a kommunizmus időszakának újbóli felszínre kerülése a jobboldalt hozta kihagyhatatlan helyzetbe, az MSZP számára Kövér László „köteles beszéde” szolgáltatta az igazi ziccert, ami egyszersmind a 2002-es negatív kampány csúcspontja volt.
A Fidesz alelnöke egy márciusi békéscsabai kampányrendezvényen, az olimpiai pályázattal kapcsolatban mondta el az alábbi gondolatokat.
Szóval egy pillanatra fogadjuk el azt, hogy csak ennyire vagyunk képesek. Hogy egy képesség nélküli, alkalmatlan, tehetségtelen néppé lettünk az elmúlt néhány évtizedben. Csak én erre azt mondom, hölgyeim és uraim, hogy így viszont nem érdemes élni. Tehát hogyha így gondoljuk, akkor menjünk le a pincébe, keressünk egy jó erős kötelet meg egy viszonylag erős gerendát és szöget, és kössük fel magunkat. Csak én azt szeretném kérni azoktól, akik ezt próbálják önökkel elhitetni, évek óta ezt próbálják sulykolni az önök fejébe, hogy legalább járjanak elöl jó példával. És ha ők már mind végeztek, akkor mi meg mégiscsak gondolkodjunk el azon, hátha nélkülük többre mennénk.
Az MSZP azzal vádolta Kövért, hogy öngyilkosságra buzdítja azokat, akik szemben állnak a kormánnyal. A Fidesz ezzel szemben azzal érvelt, hogy az idézetet kiragadták a kontextusából, így kiforgatták Kövér szavait – ezt támasztja alá, hogy a politikus több vidéki fórum is élt az akasztófahumorral. A szocialisták tévéreklámot is készítettek a hanganyag néhány másodpercéből: ebben a fideszes képviselő szavain egy gyerek értetlenkedik.
Az első körös vereség a Fideszt hozta lépés kényszerbe, ennek megfelelően erőltetett menetbe kezdett a kormánypárt. Orbán a két forduló között végigjárta az ország összes olyan választókerületet, ahol akár csak minimális esélye is volt a fordításnak. Ekkor – hasonlóan a Testnevelési Főiskolán elmondott beszédéhez – Orbán már elsősorban az ellenzék ellen kampányolt.
Veszélyben négy év eredményei
– adta ki a jelszót a kormányfő, ami a kampányfinis alapját szolgáltatta. A fideszes aktivisták fekete színű szórólapokat osztogattak, amelyeken a hatalomra kerülő szocialisták várható rémtetteivel riogatták a választókat. Soha annyiszor nem hangzott el a gázáremelés szó, mint a választási fordulók közötti két hétben.
Szintén ebben az időszakban kezdte el alkalmazni a Fidesz azt a kommunikációs panelt, ami mai szemmel nézve gyerekcipőben járó sorosozásnak tűnik, bár a baloldalon többen már akkor antiszemitizmusként azonosították. Eszerint az ország érdekeit a nemzetközi pénztőke veszélyezteti, amelynek fő képviselője az MSZP és az SZDSZ.
A Fidesz intenzív kampánya nem volt hatástalan. Még az első forduló kimondottan magasnak számító 70,53%-os részvételi arányát is sikerült túlszárnyalni, és a második körben a választára jogosultak 73,51%-a adta le a voksát. A Fidesz jó néhány egyéni körzetben meg tudta fordítani az eredményt, és összességében tízzel több mandátumot szerzett, mint az MSZP, az SZDSZ közreműködésével mégis a szocialisták alakíthattak kormányt.
A Fidesz a vereségért az MSZP negatív kampányát tette felelőssé. A Fidesz választás utáni nagygyűlésén Pokorni Zoltán kiemelte:
Ebből is látszik, a Fidesz tanult a 2002-es vereségből – a negatív kampány fontosságát biztosan.
Rugli Tamás
Kiemelt kép: Czimbal Gyula/MTI
