A parlamenti választáson 7-8 milliárd forint kerülhet olyan pártokhoz, amelyek vélhetően nem a választók, hanem az állami költségvetés támogatására hajtanak. A Political Capital és a Transparency International Magyarország (TI) kérései és javaslatai ellenére a kormány évek óta nem hajlandó elzárni a politikai közpénzszivattyút.
2015-2016 során újra próbálkoztak, mindhiába: a kormány továbbra sem mutatott hajlandóságot annak megakadályozására, hogy élelmes politikai vállalkozók közpénzmilliárdokat nyúljanak le. 2017 őszén váratlanul mégis lépett a kormányoldal, és előírta, hogy az 1 százalék alatt teljesítő pártok kötelesek visszafizetni a kampánytámogatást, sőt azt is elrendelte, hogy a pártvezetők személyes vagyonából hajtsák be azt, amit a pártoktól esetleg nem sikerülne visszaszerezni. Már akkor látszott, írják, hogy ez a megoldás, bár elvileg előremutató és tisztítja a választási versengést, a kampányokra jellemző közpénzszivattyút valójában nem zárja el.
Mára bebizonyosodott, amit már tavaly ősszel is tudni lehetett: a törvényalkotó szükséges, de távolról sem elégséges intézkedést tett a kamupárt-jelenség visszaszorítása érdekében. A mostani állás szerint 38 pártnak lehet országos listája. A törvényalkotó többség, vagyis a kormányoldal továbbra sem oldotta meg a négy éve közismert problémát. Ha a TI és a Political Capital által 2013 óta javasoltak szerint a pártok kizárólag kincstári kártyán férhetnének hozzá a kampánytámogatáshoz, illetve a beszámolási kötelezettségük is az egyéni jelöltekéhez hasonlóan szigorú volna, bizonyosan jóval kevesebben kaptak volna kedvet az üzleti célú politikai kalandorsághoz. A kampányköltések teljes, minden számlára, szerződésre kiterjedő nyilvánossága pedig nemcsak a kamupártokat riasztaná el, de a bejáratott nagypártok gazdálkodásának az átláthatóságát is jelentősen javítaná, írják.
A mulasztás következtében a 2014-es után a 2018-as parlamenti képviselőjelölt-állítás történései ismét a legpesszimistább korrupciós várakozásokat igazolják. A kampánykorrupció mértéke idén akár többszörösen meghaladhatja a legutóbbi parlamenti választási kampány során tapasztaltakat. 2014-ben közel 4 milliárd forint került a nemhogy a parlamenti küszöböt, de az egyszázalékos támogatottságot megközelíteni sem képes 14 miniformációhoz. Ezek a pártok valójában nem vagy csak elenyésző mértékben költöttek kampányra, ezért ez a pénz legjobb esetben is veszendőbe, vagy a kamupártok működtetőinek a magánzsebébe ment. Idén kéttucatnál is több kamupártgyanús lista számíthat közpénztámogatásra, a lenyúlható közpénz összege így 7-8 milliárd forint körül alakulhat, és ebben még nincsenek is benne az egyéni jelölteknek kiutalt összegek – vonják le a következtetést. Több mint kétséges, hogy az államnak sikerül akár egyetlen fillért is behajtania majd a törpepártoktól vagy azok vezetőitől. Arról már nem is beszélve, hogy az állami végrehajtásra elköltött újabb közpénztömegek bizonyosan messze meghaladják a kamupártoktól visszaszerezhető támogatás összegét.
A jelöltállítás során elkövetett nyilvánvaló visszaélések is veszélyeztetik a választás tisztaságát.
A jelöltállítási visszaéléseket és a kampánykorrupciót megakadályozni már nem tudja az állam, a jogsértések kivizsgálásának és a felelősök megbüntetésének a kötelezettsége alól azonban nem mentesül. És természetesen az is változatlanul az állam feladata, hogy végre tegye rendbe a kampányfinanszírozás és a jelöltállítás szabályait.
