Tudomány bbc history

Milliók ünneplik a vagyonszerzés és -halmozás kapitalista eszméjét

A különböző évfordulógyűjteményekben 1933. március 7-éhez kötik a Monopoly társasjáték születését. Való igaz, egy bizonyos Charles Darrow ekkor jegyeztetett be szabadalmat a játékra, mára azonban egyértelműen kiderült, hogy az ekkoriban házaló ügynökként dolgozó philadelphiai férfi csak – finoman fogalmazva – kölcsönvette a játék ötletét. Az élelmes Darrow végül az első dollármilliomossá vált játéktervezőként vonult be a történelembe, de ennél az igazságtalanságnál érdekesebb a tény, hogy a játék eredeti kiötlője a Monopolyt a kapitalizmus veszélyeire való felhívásként, valamint egy általa jobbnak tartott alternatíva népszerűsítőjének szánta.

A közismert társasjáték mai formájában nehezen értelmezhető másként, mint a vagyonszerzés és -felhalmozás klasszikus kapitalista ideájának ünneplése gyanánt. A győztes az a játékos, aki szerencsével és ügyes taktikázással a legtöbb pénzt, telket és egyéb vagyont gyűjti össze, a többieket pedig a csődbe viszi. A Monopoly ma a világ egyik legnépszerűbb társasjátéka, az utolsó adatok szerint 43 nyelvre fordították le és 111 országban árulják, az évtizedek során sok millió példánya talált gazdára. Kiötlője mégis forogna sírjában, ha látná, mivé fajult az általa alkotott játék.

Tabukat döntögetett

Az 1866-ban Illinois államban született Elizabeth „Lizzie” Magie különleges figurája volt az amerikai közéletnek. Egy – Amerikában legalábbis – radikálisnak számító baloldali nézeteket hangoztató politikus, James Magie lányaként Lizzie politikai eszméiben és személyes életében is igyekezett döntögetni a korabeli társadalom tabuit.

A női egyenjogúságért való küzdelmében büszkén vállalta, hogy egészen negyvenes éveinek közepéig nem ment férjhez, egyszer pedig újsághirdetésben kínálta magát eladásra a legmagasabb ajánlatot tevőnek, mint „fiatal, nőnemű amerikai rabszolga”. Az akcióval a nők társadalomban rájuk kényszerített, alárendelt helyzetére igyekezett felhívni a figyelmet.

Nem vagyunk gépek. A lányoknak vannak gondolataik, vágyaik, reményeik és ambícióik”

– írta.

Játékos formában érvelt az adók mellett

Gazdaságpolitikai nézeteire legnagyobb hatással Henry George amerikai filozófus és közgazdász munkássága, elsősorban pedig annak Haladás és szegénység című, 1879-es műve volt.

A 19. század végén és a 20. század elején baloldali körökben sokakat meghódító, később georgizmus néven emlegetett elmélet talán legfontosabb alaptétele, hogy az államok működését elsősorban nem a munkából, hanem a föld- és ingatlantulajdonokra kivetett adókból kellene fedezni.

George kijelentette, hogy „ugyanannyira világos minden ember joga a föld egyenlő használatára, mint az egyenlő joguk a levegő belélegzésére – ez puszta létezésükből adódóan megilleti őket”.

Úgy érvelt, hogy a magántulajdonban álló földek értékét nem a rajtuk álló, a tulajdonosok által felhúzott épületek, hanem a felszín alatti ásványkincsek, vagy a társadalom által teremtett javak, mint például a közeli utak és vasutak, a közbiztonság, a gazdasági fejlődés, a könnyen elérhető kórházak adják. Ezért pedig fizetniük kell, az ezeket az értékeket tükröző adók formájában.

Magie lelkes híve lett ennek az elgondolásnak, és arra jutott, hogy bonyolult magyarázatok helyett leginkább játékos formában lehetne rávezetni az embereket a helyességükre. Ezért kezdett egy társasjáték tervezésébe, amelynek a Landlord’s Game, azaz a Háztulajdonosok játéka címet adta, és 1904-ben szabadalmaztatta is.

A mai Monopolyhoz hasonló felépítésű játékot Magie két szabályrendszer szerint játszatta volna:

  1. a „prosperitás” szabályok alapján minden játékos pénzhez jutott, ha valamelyikük új „telket” vásárolt a táblán, a végén pedig együtt nyerték meg a játékot, ha a legkevesebb kezdőtőkével induló megduplázta vagyonát.
  2. a „monopolista” rendszer szerint a játékosok bérleti díjat gyűjtögettek azoktól, akik telkeikre léptek, a győztes pedig az lett, aki tönkretette a többieket.

Magie ugyan próbálta a játékot eladni a Parker Brothers játékgyártónak, de túl politikainak ítélték meg a tartalmát és a játékmenettel kapcsolatban is voltak kifogásaik.

A társasjáték így szájhagyomány útján kezdett terjedni az amerikai egyetemek balos, progresszív köreiben, majd furcsa kitérők után jelent meg: a kvékerek körében lett népszerű, az ő közvetítésükkel jutott el az ötletet a sajátjaként beállító, majd a Parkernek eladó Charles Darrowhoz, ekkor már Monopoly címmel. A cég 1936-ban kezdte el forgalmazni, óriási sikerrel. Azonban ekkorra már csak az egyik eredeti szabályrendszer, a monopolista változat némileg továbbfejlesztett verziója maradt meg – azért tegyük hozzá, ebben nem csupán a játékgyártó profitorientált hozzáállása játszott szerepet, kevés olyan társas tud jól működni, ami egymás legyőzése helyett a békés kooperációt helyezi előtérbe.

Magie szerepe csak jóval az 1948-ban bekövetkezett  halála után lett ismert, amikor egy közgazdászprofesszor Anti-Monopoly című, direkt a monopóliumok és a korlátozás nélküli szabad piacgazdaság veszélyeit bemutatni kívánó játéka kapcsán hosszú jogi csatározásba bonyolódott a Parkerrel, 1974-ben.

A professzor védelme arra épült, hogy a játék már bőven a Parker szabadalomvásárlása előtt létezett, és tíz évnyi, fellebbezésekkel tarkított hercehurca után végül a bíróság is neki adott igazat – közvetve elismerve Magie szerepét.

Kiemelt kép: EDUARDO MUNOZ ALVAREZ / AFP

Ajánlott videó

Olvasói sztorik