A spirálgalaxisok, mint amilyen a Tejútrendszerünk, sok csillagközi anyagot, hideg, sűrű gázt tartalmaznak, amelyekből az új csillagok képződnek. Ezekben a galaxisokban évente egy-egy nap születik.
Az elliptikus galaxisok csillagai közel egymilliárd évesek. Ezek a galaxisok igen kevés csillagközi anyagot tartalmaznak, s az eddigi ismeretek szerint nem folyik bennük csillagképződés.
A Michigani Egyetem asztronómusai a Hubble-űrteleszkóp széles látószögű kamerája segítségével fedeztek fel magányos ifjú csillagokat és csillaghalmazokat 40 millió fényévnyire lévő négy galaxisban.
“A tudósok korábban úgy vélték, hogy ezek idős, halott galaxisok, amelyek már nem adnak életet új csillagoknak. Nekünk sikerült kimutatni, hogy még mindig életben vannak, és ha elvétve is, de világra hoznak új csillagokat” – hangsúlyozta Alyson Ford kutató. Hozzátette: eddig a csillagképződést az elliptikus galaxisok által kibocsátott teljes spektrumú fény vizsgálatával tanulmányozták.
A teljes spektrumú fény vizsgálata közben nem észlelhetők egyes csillagok, mi viszont a Hubble-űrteleszkóp által az ultraibolya tartományban készített felvételeket elemeztük, amelyeken megkülönböztethetők az egyes csillagok.
Az áttörés akkor következett be, amikor a 34 millió fényévnyire lévő Messier 105 galaxist vizsgálták. Az Oroszlán csillagképben lévő elliptikus galaxisban a kutatók néhány fényes, kék objektumot fedeztek fel. Olyan képződményeket is észleltek, amelyek nem elég fényesek ahhoz, hogy magányos csillagok legyenek, inkább csillaghalmazokról lehet szó.
A csillaghalmazok alapján a kutatók kiszámították, hogy a Messier 105 galaxisban tízezer évenként születik egy-egy új nap. “Nincs szó csillagképződési boomról, viszont ez egy állandó folyamat” – emelte ki Alyson Ford.
A kutatók reményei szerint további vizsgálataik segítenek megfejteni a csillagképződésben kulcscserepet játszó gázok eredetét, és jobban megismerni, hogy miként zajlik a “halott” galaxisokban a csillagképződés.
