Arról már régóta beszélnek, hogy a könyvkiadást valamilyen formában meg kell újítani, hiszen nem csak az e-könyvek megjelenésével, hanem már jóval hamarabb, nagyjából az internetkorszak beköszöntével elkezdett egyre nehezebb lenni, hogy a növekvő információs zajban eljusson egy-egy új könyv híre az olvasókhoz. Akik pedig továbbra is igenis léteznek, bármennyire is eltűnésüket vizionálták sokan, sokszor, sokféle okból. Az Athenaeum Kiadó megalakulása óta igyekszik új utakat keresni, ennek idén újabb állomásához érkeztek, melyet a mai sajtótájékoztató meghívójában azzal a merész mondattal fogalmaztak meg, hogy A mondatot a kiadó egyik új szerzője, Krekó Péter „jóindulatú dezinformáció”-nak nevezte, de hogy mit is ért ez alatt az Athenaeum, azt kicsit bonyolult megérteni, főleg most, a dolog előkészületi szakaszában – lássuk, mi az, amit tudunk.
Az aligha új a (hír)olvasó, művelődő közönségnek, hogy az emberek informálódási, élményszerzési szokásai átalakultak, és hatalmas információs zaj veszi körül a tartalmakat, a szerzőket és az üzeneteiket. Ezt a kiadó is felismerte, ennek nyomán pedig arra jutottak, hogy máshonnan kell közelíteniük a kultúrához: mivel az egyes irodalmi művek csak hordozói az emberi tudás egy szeletének, amelyek érzelmeket váltanak ki (a közlemény ennél kissé bonyolultabban fogalmaz), így 2018-tól
nem egyszerűen olvasmányokat adunk az olvasók kezébe, de olyan, egymással is párbeszédbe lépő, a világnak egy teljes képét építő tartalmak láncolatát, amelyek közösen egy új minőséget hoznak létre. Egy alapnarratívát, egy nagy történetet arról, hogy milyenek vagyunk, milyenek lehetnénk, hogyan változunk, és hogyan tehetjük élhetővé a környezetünket, hogyan találhatjuk meg helyünket, feladatunkat abban az emberi univerzumban, amelynek milyenségéért mi magunk vagyunk felelősek.
Ezt az alaptörténetet nevezi el a kiadó – Erik Homburger Erikson német pszichológus és Isaac Asimov előtt tisztelegve – pszichohistóriának.
Ezek együtt kiadják a világnak egy valamilyen képet, és utakat mutatnak az olvasó számára egyik műtől a másikig.
A pszichohistória komplex hálózat, nem fix, időben folyamatosan változik, ahogy újabb és újabb tudásdarabok válnak elérhetővé a könyvekben foglalt fogalmak, történések, felismerések, az ezek kiváltotta érzelmek és mindezek kapcsolatai által, a kiadó ugyanakkor azt tervezi, a történet minden fejlődési fázisát megőrzi. Így amellett, hogy egyfajta háromdimenziós tudásbázis jön létre, még annak kialakulását is nyomon lehet majd követni. Miért fontos ez? Mert, mint ígérik, a pszichohistória szembe fordul az olvasót egyfajta komfortos véleményburokba záró, leegyszerűsítő közösségi kommunikációval, mert a pszichohistória szükségszerűen differenciált, rétegzett, a megismerés egy új eszköze. Ha pedig valaki nem akar felismeréseket vadászni benne, akkor használhatja egyszerűen csak útbaigazító térképként.
ezzel az olvasók június 7-én, az idei Ünnepi Könyvhét nyitónapján ismerkedhetnek meg. A cég úgy véli, ez az újítás néhány éven belül alapjaiban változtatja meg a tartalomszolgáltató szektort.
Mindazonáltal mindez nem lenne működtethető a kiadó szerzői, az ő műveik nélkül, így a sajtótájékoztatón három új szerzőjüket is bemutatták, mintegy kijelölve három tartalmi-tematikai irányaikat: Vámos Miklós, Krekó Péter és Finy Petra munkássága három egészen eltérő irodalmi irányt képvisel, mindhármuknak idén tavasszal érkezik az első athenaeumos kötete, hogy ezek hogyan működnek majd, hogyan lépnek egymással kapcsolatba a pszichohistória rendszerében, az lesz majd az igazán érdekes.
Finy Petra – aki nem először ír nehéz női sorsokról, Madárasszony című előző kötete is hasonlóan hányatott életű női főhősről mesélt – Akkor is című regényével kapcsolódik majd be a pszichohistória-építésbe. Ebben a kötetben egy negyvenes tanárnő élete borul össze, amikor férje, akivel, úgy tudta, rendben van a házasságuk, egyszer csak bejelenti, hogy akkor ő most elköltözne a szeretőjéhez, aki egyébként közös gyereküket várja.
Én már elég idős vagyok ahhoz, hogy nagyon sok mindent szégyelljek, ami az életemben történt
– kezdte készülő kötetének bemutatását Vámos Miklós, aki Töredelmes vallomás címen megjelenő kispróza-kötetével debütál a kiadónál. Vámos visszautalva a pszichohistória-ügyre arról beszélt, milyen kár, hogy a kiadó „nem könyveket adunk ki” fordulata nem azt jelenti, hogy könyvek helyett kőtáblákat jelentetnek majd meg: minthogy Magyarország az ötszázezer író országa, és ha a szerzőnek kőbe kellene vésnie a könyvét, talán válogatottabb lenne a kínálat. Novelláskötetében darabról darabra egyre rövidülő írásokkal vall olyan jelenségekről, amelyeket nem ért, és az írással szeretne megértésre jutni, és történetekről, amelyeket bán, és amelyekkel szembe akar nézni. Mint fogalmazott, ezek a szövegek úgy születnek, hogy
valami súlyos terhet hordozok a vállamon, és már elég volt, görnyedezem, és ezt a súlyt át lehet adni a papírnak.
Vámos kötete mellett Krekó Péter Tömegparanoia – Az összeesküvés-elméletek és álhírek szociálpszichológiája című non-fiction könyvével indul majd a kiadó új korszaka, melyben egyebek mellett arról lesz szó, hogy hogyan is jött létre és miként működik a post-truth, az igazságon túli kor, és az az anti-intellektuális mozgalom, amely révén ma már a racionális információknak semmi súlya nincsen az érzelmek mindenhatóságával szemben. Ugyanakkor a szerző azt is kiemelte, hogy könyvének címe egyből nem teljesen pontos, hiszen a paranoia betegség, azt a szociálpszichológiai jelenséget viszont, amiből egy összeesküvés-hívő vagy oltástagadó kiindul, nem szabad patologizálni.
Kiemelt kép: Bach Máté
