Csung Csung és Hua Hua, a két makákó mindössze néhány hetesek voltak, amikor bemutatták őket a nagyközönségnek. A két kismajomról közzétett videó látszólag nem sokban különbözik a netet napról napra bejáró cuki állatkölykös felvételektől, pedig főszereplői nagyon is különlegesek.
Ők ugyanis az első főemlősök, amelyeket testi sejtekből, sejtmagátültetéssel klónoztak, vagyis ugyanazzal a módszerrel, ahogy Dolly, a világ leghíresebb báránya is létrejött bő két évtizeddel ezelőtt.
Dolly 1996. július 5-én jött világra Edinburgh-ben, és születése óriási szenzációt keltett, hiszen egészen addig csak pár sejtes embriók hasításával (embriófelezéssel) sikerült emlőst klónozni. A skóciai Roslin Intézet munkatársai viszont egészen más módszert alkalmaztak.
John Gurdon brit biológus technikáját használták, aki 1958-ban sikeresen hozott létre genetikailag egyező békákat felnőtt békák bőrsejtjeiből. A következő évtizedekben rengetegen próbálkoztak ugyanígy különböző emlősöket, egereket, patkányokat, malacokat klónozni, de senki sem járt sikerrel.
A probléma annyira makacsul megoldhatatlannak tűnt, hogy sokan azt hitték, a klónozást az emlősök esetében egyszerűen lehetetlen megvalósítani. Dolly születésével azonban bebizonyosodott, hogy a módszer működhet.
A DOLLY-MÓDSZER
A szomatikus (testi) sejtmag-átültetés során nagy vonalakban arról van szó, hogy
- vesznek egy petesejtet a szakértők, majd eltávolítják annak sejtmagját.
- vesznek egy testi sejtet, vagyis egy olyan sejtet, amely nem ivarsejt – Dolly esetében ez egy felnőtt birka emlőjéből származott.
- a testi sejt magját is eltávolítják, és beültetik az üres petesejtbe.
- az így létrejött, a második állat teljes genetikai állományát hordozó petesejtet aztán osztódásra késztetik, és beültetik egy harmadik állatba, amely béranyaként kihordja a klónt.
Dolly születése óriási hatással volt a tudományra. A szakértők elkezdtek gondolkodni, hogy ha egy adott feladatra specializálódott testi sejtből lehetséges embriót csinálni, hogyan lehetne más módokon átprogramozni ezeket a sejteket. Amelyekkel aztán sérült vagy beteg szerveket és szöveteket lehetne kijavítani.
A skót siker így óriási löketet adott az őssejtkutatástól kezdve a genomszerkesztésig számos területnek, és rendkívüli módon megmozgatta a nagyközönség fantáziáját is.
AZ ÖRDÖG A SZÁMOKBAN LAKIK
Dolly sikerén felbuzdulva az elmúlt két évtizedben számos más fajt is sikerrel klónoztak a kutatók a malacoktól kezdve a macskákon át a farkasokig. A kísérletekből azonban az is világossá vált, hogy a módszer nagyon alacsony hatásfokkal működik.
Dolly 276 klónozási kísérletből egyedüliként született meg élve, és bár az arányok azóta valamennyit javultak, még nagyon messze vannak a tökéletestől. A most világra jött makákók például az a kettő volt, amelyek 149 sejtmagátültetéssel létrehozott embrió közül megérték a születést.
MEDDIG ÉLNEK A KLÓNOK?
A híres skót bárány kapcsán ugyanakkor nemrégiben sikerült cáfolni egy másik klónozással kapcsolatos aggályt. Amikor Dollyt hat és fél éves korában súlyos tüdőproblémái és ízületi panaszai miatt el kellett altatni, sokakban felmerült, hogy korai halála (a birkák átlagosan 10–12 évig élnek) a klónozás következménye lehet.
2016-os vizsgálat szerint teljesen normális ütemben öregedtek, és nem voltak súlyosabb egészségügyi panaszaik, mint hagyományos úton fogant társaiknak.
mint amilyenek az ivaros szaporodás útján született állatok. Ezt azonban cáfolja, hogy Dolly szintén klónozott rokonai és más klónozott birkák egyBár Dolly négy klóntestvérét 2017 elején súlyosbodó ízületi panaszaik miatt végül szintén elaltatták, az állatok eddigre már 10 évesek is elmúltak, vagyis birka szemszögből nagyon szép kort értek meg.
KLÓNOK HORDÁITÓL NEM KELL TARTANI
Egyetlen faj és néhány állat vizsgálatából persze nem szabad messzemenő következtetéseket levonni a klónozás hosszú távú egészségügyi hatásaival kapcsolatban. De tény, hogy jelenleg a várható élettartam esetleges lerövidülésénél sokkal nagyobb aggály a technikával kapcsolatban, hogy
Így annak ellenére, hogy a szomatikus sejtmag-átültetés kezdettől azzal kecsegtetett, hogy szemben az embriók hasításával, ezzel a módszerrel akárhány másolatot létre lehet hozni egyetlen állatból, egyelőre úgy tűnik, hogy alig néhány egyed világra jövetele is óriási erőfeszítéseket igényel.
FACTORY RESET
De miért ilyen nehéz emlőst klónozni? A testi sejtek érdekessége, hogy mivel különböző feladatokra specializálódtak, bennük nem ugyanazok a gének működnek, amelyek egy megtermékenyített petesejtben vagy egy fiatal embrió sejtjeiben aktívak.
míg a testi sejt csak a saját feladatai elvégzése szempontjából fontos géneket működteti, az embrió sejtjeinek sokkal aktívabbnak kell lenniük a gének szintjén is, ennek hiányában ugyanis nem tudják létrehozni a szervezet különböző szerveit és szöveteit.
Ez a fajta „gyári visszaállítás” a főemlősök esetében különösen nehezen megoldhatónak bizonyult, olyannyira, hogy hiába próbálkoztak sokan majmok klónozásával, ezt megelőzően senkinek sem sikerült élve született példányt nyernie a kísérletekből.
A kínai kutatócsoport nagy érdeme, hogy két enzim alkalmazása révén sikerült eltávolítani az embrionális szempontból fontos génekről azokat a kémiai címkéket, amelyek működése a testi sejtekben gátolva volt.
CSUNG CSUNG ÉS HUA HUA
Csung Csung és Hua Hua persze nem az első klónozott főemlősök. 1997-ben Dolly sikerén felbuzdulva egy amerikai kutatócsoport szintén sejtmagátültetéssel hozott létre rhesusmajom-klónokat. Alapvető különbség azonban, hogy ehhez a sejtmagokat fiatal embrionális sejtekből szerezték be.
Az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy Csung Csung és Hua Hua sem egészen úgy fogant meg, ahogy Dolly és testvérei. A szakértők felnőtt testi sejtekből és magzati sejtekből vett sejtmagokkal is próbálkoztak, és csak az utóbbi csoportból kaptak életképes embriókat.
A donorsejtek tehát a makákók esetében sem felnőtt sejtek voltak, de szemben az 1997-es kísérlet sejtmagjainak forrásaival, már erősen specializálódtak. Így komoly átprogramozást igényeltek ahhoz, hogy belőlük embriók fejlődhessenek.
A KLÓNOKON KÍSÉRLETEZHETÜNK
A kínai csapat célja, hogy nagy számú, genetikailag egyező majmot hozzanak létre, amelyeken aztán tesztelni lehetne az új gyógyászati technikákat. A nem emberi főemlősök ugyanis nagyon fontosak a betegségek és gyógymódok kutatása során, hiszen sokkal jobban hasonlítanak az emberhez, mint mondjuk egy egér vagy patkány.
A kísérleti állatok közti genetikai eltérések viszont megnehezíthetik az eredmények kiértékelését, ami klónok alkalmazása esetén egyáltalán nem probléma.
Mindennek megvalósulását ugyanakkor a technika veszteségességén túl az is nehezítheti, hogy a főemlősökön végzett kísérletekkel kapcsolatban egyre több etikai probléma merül fel világszerte, pontosan ezen állatok emberhez való hasonlatossága miatt.
Ami a kínai kutatócsoportot illeti, annak tagjai mindenesetre a következő években igyekeznek újabb klónokat létrehozni, és finomítani saját eljárásukat, hogy az olcsóbb és veszteségmentesebb legyen.
JÖNNEK AZ EMBERI KLÓNOK?
A sikeres klónozás híre kapcsán talán a legnagyobb kérdés, amely mindenkiben felmerült, hogy mit jelent mindez, ami az ember klónozását illeti. Az eredmény kétségkívül azt jelzi, hogy
Más kérdés, hogy érdemes-e és ajánlott-e ezzel próbálkozni. A szakértők többsége egyetért abban, hogy jelen körülmények között teljesen felesleges és felelőtlen cselekedet lenne nekilátni emberi „másolatokat” gyártani.
A lehetőségről azonban ennek ellenére beszélni kell, hiszen a makákók világra jövetelével karnyújtásnyira került az emberklónozás is.
(Kiemelt fotó: Xinhua/Europress)