A Brigham Young Egyetem munkatársainak tanulmányából kiderül, hogy azoknak a 75%-a, akiknek a hitvese szerepjátékokkal tölti az idejét, leginkább azt szeretnék, ha társuk a digitális élet helyett a valódin dolgozna. Az eredményeken persze a kutatást vezető Neil Lundberg sem lepődött meg, elmondása szerint közismert, hogy “a párok kihívásokkal néznek szembe, ha számítógépes játékokról van szó“.
A tanulmány azonban rámutatott arra, hogy nem a játékkal töltött órák határozzák meg egy kapcsolat milyenségét, hanem az, hogy a szórakoztató tevékenység mit vált ki az egyes felekből. Ahol a játék konfliktust szül – függetlenül attól, hogy a pár egyik vagy mindkét tagja játszik-e -, ott általában is felfedezhető a kapcsolattal való elégedetlenség.
Érdekes módon a kutatásban résztvevő azon párok 76%-a, melyeknél mindkét fél a képernyő elé ült, úgy nyilatkozott, hogy a játék kifejezetten megerősítette a kapcsolatot.
Bár a szerzők elsősorban annak örültek, hogy tudományos igényességgel sikerült feltérképezni a számítógépes játékok és a párkapcsolatok milyensége közötti összefüggést, mi azt mondanánk, hogy azt józan paraszti ésszel is mindenki belátja, hogy úgy nem lehet szoros viszonyt fenntartani senkivel, ha az ember az egész napját a digitális térben tölti.
Szerintünk a tanulmány konklúziói közül az sokkal érdekesebb, hogy (egyebek mellett) a számítógépes játék fajtája is válogatja a kapcsolatokra gyakorolt hatást – a kutatók szerint érdemes szem előtt tartani, hogy az ember mit csinál a játékon belül, és hogy ez a tevékenység mennyi idejét emészti fel.
