Amikor különösebben nem figyelünk aktívan valamire, csak azt érzékeljük, amire éppen nézünk. Ezt a tévénézéssel lehet a legjobban szemléltetni: mivel gyakorlatilag csak „bambulunk” a képernyőre, a más irányból érkező vizuális ingereket majdhogynem teljesen kizárjuk.
Más a helyzet akkor, ha aktívan figyelünk valamire: ilyenkor nem kizárólag a megfigyelt területet, hanem a környezetét is látjuk, és érzékeljük az onnan érkező jeleket.
Utóbbi esetében figyelték meg az amerikai Cornelius Vanderbilt Egyetem kutatói azt, hogy azaz egy tizedmásodpercig egyáltalán nem érzékelünk vizuálisan semmit a világból. A Cerebral Cortex tudományos folyóiratban megjelent tanulmány az első, amely ezt a jelenséget behatóbban vizsgálja.
Nem a szem hibája, hogy pislog az agyunk
A Vanderbilt Egyetem kutatói makákókon végezték el a kísérleteiket: az állatokat megtanították arra, hogy egy videojáték közben meghatározott pontokra figyeljenek, ha így tettek, jutalmul almalevet kaptak.
Azért a makákókra esett a választás, mert a legtöbb főemlős képes úgy másra irányítani a figyelmét, hogy közben nem mozgatja a szemét –
A majmok ügyesen megtanulták, hogyan játsszanak a videojátékkal, és hamar beletanultak annyira, hogy mérni lehessen a látókérgük aktivitását. Ezt olyan technológiával tették, ami lehetővé teszi nagy mennyiségű neuronok viselkedésének követését, és ezt kifinomult számítógépes elemzésekkel kombinálja.
A kutatók kiderítették, hogy amikor a majmok a képernyő egyik feléről a másikra irányították a figyelmüket, az agyuk egy percre „pislogott”, azaz nem érzékelt vizuális ingereket.
A kísérlet során kizárták azt is, hogy a kihagyás a szemekhez legyen visszavezethető – biztosak benne, hogy az agy felelős értük.
Nem egyedülálló jelenség
Ez az „agypislogás” hasonlít az úgynevezett figyelmi pislogásra is, amelyet már régebb óta ismernek a szakértők. A figyelmi pislogás azt takarja, hogy ha valamilyen jelenség vagy történés feldolgozása több időt vesz igénybe az agyunknak,
Ezt kísérletben úgy bizonyították be, hogy az alanyoknak egymás után képeket mutattak, és megfigyelték, hogy a bonyolultabb fotók után kevésbé voltak képesek megfigyelni a következő képet, bármennyire egyszerű legyen is az.
(Kiemelt fotó: Pexels)
