Dárdai: Volt olyan, hogy a félidőben összetört a mágnestábla

Dárdai Pál nem egy számítógépguru, többek között ez derült ki abból az interjúból, amelyet a Sportbuzzer nevű német oldal készített a Hertha BSC edzőjével, a magyar válogatott korábbi szövetségi kapitányával.

Dárdai elárulta, hogy nincs ideje a Facebookra, szívesebben foglalkozik a családjával vagy tölti az idejét a kertben, és a gyerekei révén amúgy is értesül a fontosabb dolgokról. Fiának, a már a felnőttcsapatban is bemutatkozó Palkónak saját Instagram-oldala van, és Dárdai viccesen megjegyezte, vigyázni kell, mi kerül ki, mert elég egy rossz kép, és az egész magyar média lecsap rá.

Az edző egyébként nincs túl jó véleménnyel a médiáról, nem is olvas újságot, mert úgy érzi, az manipulálja az embereket.

Amikor tavaly csapatkapitányt váltott, és Fabian Lustenberger helyett Vedad Ibisevicet tette meg vezérnek, akkor is azért indokolta meg írásban a csapatnak a döntését, mert nem akarta, hogy mindenféle pletykák keringjenek.

“Az a legfontosabb, hogy az ember azt mondja, amit érez. Ha elismered, hogy hibáztál, akkor nincs mit magyarázni. Ebben a szakmában az őszinteséggel sokkal tovább húzhatja az ember. A köpönyegforgatás nem az én stílusom. Ezt már gyerekként megtanultam, amikor az iskolai szünetekben mindig visszaállítottam az órámat, hogy többet focizhassak. Aztán amikor hazaérve anyám azt kérdezte, hol voltam, már mutattam volna az órát, mire lekevert nekem egy fülest.

Ez volt az egyetlen pofon, amit kaptam, de megtanított arra, hogy nem érdemes hazudni”.

Dárdainál csak két edző van régebb óta a helyén a Bundesligában, és úgy érzi, még sokáig dolgozhat a német első osztályban, majd amikor az a felvetés érkezett, hogy érdekelné-e a Bayern megkeresése, azt felelte, hogy jól érzi magát Berlinben, de ebben a szakmában sosem tudni, mit hoz a jövő.

“Nem akartam magyar kapitány lenni, de az lettem, mint ahogy arra sem számítottam, hogy 40 évesen a Herthát irányíthatom. Sokat tanultam, a profi futballhoz sokkal több tudás szükséges, mint amit az emberek gondolnak, tudni kell kezelni mind a 30 játékosodat, aztán még ott vannak az orvosok, a fizioterapeuták, velük is folyamatosan egyeztetni kell, ez így együtt már olyan, mint egy menedzseri munka”.

Neki pedig ebben segítséget nyújtott, hogy édesanyja óvónő volt, ő pedig a szünetekben mindig ment vele, és hasznos tapasztalatokat szerzett, ami azért is jött jól, mert “a futballisták olyanok, mint a nagy gyerekek”.

Azért van, amikor Dárdai sem fogja vissza magát, előfordult, hogy összetörte a mágnestáblát, vagy repültek a tárgyak az öltözőben, de legtöbbször elég néhány jól megválasztott szó ahhoz, hogy hatást érjen el.

“Ez arról szól, hogy tudod elérni, hogy a játékosok az utolsó erőtartalékaikat is mozgósítsák. Segítenem kell nekik, mivel a nagy hasam miatt már nem tudok játszani” – mondta Dárdai.