A józsefvárosi Rákóczi tér jön föl, mint fröccsben a buborék. Az egykori Borjú teret (1884-ig) és a gyönyörű vásárcsarnokot (1897) a körút felől nézve ugyan csaknem teljesen eltakarja az új metró két betonlejárata, de ha közelebb megyünk és szétnézünk, akkor pompás, ódon, romos házakat látunk, rendezett parkot, új padokat és régi hajléktalanokat, hízott galambokat és vastag kutyaszarokat. De hát már ez is óriási előrelépés a késő Kádár-kori prostiparadise után. A csarnok bal oldalán két vendéglátóipari helyiség is működik, az egyik sarkon a Csiga, vele szemben a Rákóczi.
Rézi bácsi bevallja férfiasan, hogy soha e látogatás előtt nem járt még a Rákócziban. A Csigába menet néhányszor megpillantotta, de kívülről inkább gyanús korcsmának tetszett, mint izgalmas kifőzdének. (Nem mintha Rézi bácsinak gondja lenne a gyanús korcsmákkal, sőt.) De azután Rézi bácsi kapott egy „torkos fülest”, miszerint a Rákócziban meglehetősen baráti áron lehet kiváló csülök- és pacalpörkölthöz jutni. És Rézi bácsi letesztelte. Íme.
A Rákóczi belső tere kicsiny, kb. tíz asztal, a falak díszítése igen kurucosra sikerült: huszármente és kard, Rákóczi úgy általában mindennel és mindenhogyan, kukoricacsutka és fokhagymafüzér, halász ladikkal és bográccsal, ilyesmi. Piros kockás terítő és nemzeti romantika: kéz a kézben. Az étlap szinte végtelen, csak a napi ajánlat két oldal, igaz, a második már a fritőzkatalógus: rántott csirkemellek, bordák, gombák, sajtok minden mennyiségben. Az állandó kínálatban a kilencvenes évek sztárjai: pl. „Holsten borda”, „szezámmagos szűzérmék”, „őszibarackos pulykamell” – ez minket kevéssé izgat fel.
Maradjunk a napi kínálat első felénél. Háromféle leves (gulyás-, májgaluska-, csibehús-), egyféle főzelék (kár, hogy paradicsomos káposzta, állítólag a pokolban is ez van minden kedden), de kétfajta pacal. Pacal és velős pacal. Sajnos szalontüdő nincs, a pincérnőtől megtudjuk, hogy az inkább kedden és szerdán szokott lenni (kedd van). Harcsapaprikás túrós csuszával, káposztás tészta, velőrózsák, prézlis nudli baracklekvárral. Például.
A velős pacal tetszetős, ovális pléhtányéron érkezik, az egésznek hangulata van: a pörkölt fölött még ott kísért az ötvenes évek szűrt levegője… Kisadagnak túlzás, egész porcióként sem kellene nagyon szégyenkeznie. A pörkölt rendben van, sőt. Finom, ízletes. Semmi művészet, csak jó. Rézi bácsi egy kicsit sűrűbbre főzné – ha már pörkölt –, de hát ízlések és pofonok. de hát ez is simán belefér. A velő olvad. Kár, hogy a főtt krumplin nem friss a petrezselyem, de jó, hogy frissek az erős zöldpaprika-karikák. Mindent egybevetve ez egy kiváló ár-érték arány, 900 forintért egy szinte egész adag, 5-ből 4-es osztályzatú velős pacal.
Rézi bácsi olyan régen evett ilyet, hogy a rántott velőrózsák láttán felsikít az örömtől – de akkorát, hogy a sertés agyvelő a bunda alatt megremeg. A rózsák tényleg frissen sültek, jelentősek és elsőosztályúak.
Sajnos a sült burgonya zacskós mélyhűtött, a tartár is gyári, viszont a lila hagymás, ecetes paradicsomsaláta rendben van. És egész jó a házi sör, teljesen iható.
Önök szerint van a Rákócziban Rákóczi-túrós? Egy nagy túróst! Micsoda ziccer maradt ki. (Még akkor is, ha e klasszikus túrós desszertet nem a szabadságharcos fejedelemről nevezték el, hanem egy huszadik századi szakácsról, bizonyos Jánosról, ki többek közt a Gellért és a Duna szálló vendégeit boldogította.)
Kávét nem itt kell inni, emberek, gondolja Rézi bácsi, miközben kilép a friss levegőre, és megcsapja önnön lényének mindent átható olajszaga. (Igazából nem is Rézi bácsinak volt olajszaga, inkább az olajszagnak Rézi bácsija.)
Jertek, s hogy sorsotok előre nézzétek, / Vigyázó szemetek a napi ajánlatra vessétek – szavalja Rézi bácsi a Rákóczi tér népének. – Könnyen lehet, hogy a rántott húsok és káposztafőzelékek közé rejtve igazgyöngyöket lelhettek!
(A szalontüdő végett pedig még visszatérünk.)
Rákóczi kifőzde
1083 Bp. Rákóczi tér 9.
A teszt időpontja: 2017. 11. 14.
