Madame Besamel nem egyszerű eset. Már kiskorában a nyugalom megzavarására alkalmasnak vélték étkezési szokásait. A kindergartenben kisfiúknak adományozta az étkezésekhez neki porciózott állati hájakat és izmokat. Zöldség- és gyümölcsevőnek született, igaz, kis csavarral. De erről majd később.
Madame Besamel korán hozzászokott a napi gasztronómiai keresztre feszítéshez. Álljon itt most csupán egyetlen példa Vas megyéből, egy kis a faluból a kilencvenes évek végéről. Főhősünk napsütötte nyári délután egy lugasban pihegett a helyi atlétás és otthonkás erőkkel, akik pazar lakomával vendégelték meg. Pontosabban csak vendégelték volna. Mert ő a kondérnyi pörköltekből és kupacnyi húsokból nem szedett. Nem is tette szóvá az esetet, addigra már megtanult köret-savanyúság menüje mögött némán lapítani. Csakhogy a lyukacsos pólós családfő kiszúrta. Vasi dialektusban kérte számon, fennhangon.
– Te meg mér nem ezsel, hallode?
– Vegetariánus vagyok.
– Ammegmi?
– Nem szeretem a húst. Zöldséget fogyasztok.
– Húha. Há’, én is eszem zőccséget, de csak, ami a húzsra rátapad.
És persze kitört a röhögés.
Hogy honnan ered Madame Besamel undora az állati fehérje iránt? Ezt nem tudni. Az tény, hogy soha nem volt carnivor, azaz ragadozó alkat.
Amikor 17 évesen Normandiában látták vendégül, ott is félve jegyezte meg a háziasszonynak, hogy ő növényevő. Mire az megkérdezte, hogy a kisasszony tojást, halat és tejterméket eszik-e, mert akkor csak az egyik fogást kell kicserélnie számára a hét (!) közül. (Eszik!) Főhősünknek fantasztikus kulináris élményben volt része, mert minden fogáshoz egy-egy korty fenséges pohár bor vagy pezsgő is járt. Madame Besamel Példaképei Brillat-Savarin, az öreg Dumas, Escoffier és Hélène Darroze.
Bár Madame Besamel családja és ismerősei tisztában vannak azzal, hogy ez a femme fatale a hús ízét igen, az állagát nem annyira kedveli, főhősünket még mindig érik meglepetések. Tantija 50. szülinapján áramütésként érte a szakácsnőket a bejelentés, hogy
Madame Besamel a kulináriában megengedő és lojális. Nem filozófiai alapon hanyagolja a húsokat. Nem hisz abban, hogy csak a malacnak fáj, ha megölik. Szerinte a búzamezők is sírnak betakarításkor. Nem zavarja, ha (állítólag) marhavér van a bolti kakaóban. Nem, Madame Besamel nem ilyen. Imád élni, enni, kísérletezni. Megeszi a nagy francia húslevest hús nélkül, Milánóban nem bírja megállni, hogy ne egyen helyi szalámit és kedvence a francia libamájpástétom. Ezek persze kivételek. Főleg zöldséget, tojást, tejterméket, gyümölcsöt és halat fogyaszt (bevallja: a nyelvhal molnárné módra a kedvence). A francia konyhán kívül szívügye a bengáli, a thai, az orosz és az olasz gasztronómia.
Inspektori figyelmét a nyers, a vega, a vegán éttermeken kívül javarészt a standard vendéglők kötik majd le. Mert elegyedni szeret, nem elkülönülni. Kíváncsi, hogy egy csárda vagy egy lacikonyha mit ajánl neki. 3000, azaz háromezer forintért. Akár itthon, akár külföldön. Hát nem izgalmas?
