Hétfőn este az ATV Egyenes Beszéd című műsorában arccal és névvel vállalta Maros Ákos egykori színész-táncos és televíziós műsorvezető, hogy Kerényi Miklós Gábor, az Operettszínház művészeti vezetője és volt igazgatója molesztálta.
Vasárnap este az Index már név nélkül megírta a történetet. Két másik emberrel is beszélgettek, Kerényi pedig ügyvédje útján már a cikk megjelenése előtt üzent a portálnak, hogy ha bármit írnak az ügyről, annak súlyos jogi következményei lesznek, és úgy tudják, a színházban azonnali hatályú felmondásra számíthat, aki nyilatkozik a sajtónak. Az Index cikkében nem is nevezte meg sem a rendezőt, sem az Operettszínházat.
Szürreális büntetés
Maros Ákos viszont az ATV-ben már megtette ezt. Elmondta: az ő esete 1994-ben történt, a Szegedi Szabadtéri Játékokon próbáltak a Miss Saigon ősbemutatójára. 18 éves volt akkor, az eset szürreális volt számára, bár akkor nem gondolta szexuális zaklatásnak – ahogy fogalmazott, az abúzus szót akkor még nem is ismerték.
Megismételte az Indexnek elmondottakat: lekésett néhány színpadi hívásról, amit Kerényi Miklós Gábor – joggal – zokon vett, majd az egyik ilyen esetnél a rendező a mikrofonba ordított a Dóm téren, hogy ki van rúgva. Este viszont hangnemet váltott, azt mondta neki, hogy meg kell büntetnie, mégpedig úgy, hogy elfenekeli. Maros azt hitte, hogy ez vicc, azt gondolta, a rendező el akar vele beszélgetni, amire nyitott volt, mert örült, hogy ennyi idősen bekerülhetett egy komoly produkcióba.
Ezután Maros azt állította: elmentek a közeli kollégiumba, ahol Kerényi eltorlaszolta egy terem ajtaját, és azt kérte, tolja le a nadrágját, és vegye le az alsónadrágját is. Az alsónadrágot magán hagyta, de egy vállfadarabbal a rendező elkezdte ütni a fenekét, Maros ekkor kapcsolt, hogy ebben semmi poén nincs, végül azt mondta, ezt fejezzék be, és otthagyta Kerényit.
Nem normális és tarthatatlan
Elmondta: az esetet úgy dolgozta fel, hogy „a gunyoros oldaláról fogta meg”, és nem hagyott benne sérülést. Azt is mondta, nem érzi úgy, hogy a rendező szexuálisan abuzálta, de mindenképp kihasználta a hatalmát. Hozzátette, legalább húsz ember van, aki kiáll mellette, ha kell, és megerősíti, hogy nekik rögtön a történtek után beszélt erről, és látták rajta a nyomokat.
Maros felnőttként nem hiszi, hogy normális szituáció, ha valaki bemegy egy terembe egy fiatal sráccal, és erővel elfenekeli. Elmondta azt is, hogy egy táncművész barátja, akinek növendékei vannak, arról beszélt neki: azzal keresik meg a szülők, hogy nem biztosak benne, hogy szeretnék a gyereküket a színházi világba engedni a zaklatásos történetek után. Maros szerint ez nem normális és tarthatatlan, ezért kell valamit kezdeni az ilyen esetekkel.
Biztos abban, hogy vannak még további történetek, reméli, hogy mások is előállnak azzal, ami velük történt – ő, mint mondta, azért tette ezt, mert sokan megkeresték, hogy álljon ki, és úgy gondolta, neki mindegy, mert 12 éve elhagyta a színházat és a televíziót, és nincs Magyarországon.