Eddig nem nagyon hallottunk olyat, hogy a magyar labdarúgó-válogatott korábbi szövetségi kapitánya beismerte volna, hibázott.
Egészen 2017. októberéig kellett várni, és a székelyföldi Sepsiszentgyörgyig kellett menni, hogy a 76 éves Dr. Mezey György bevallja, 1986-ban ő sem csinált mindent tökéletesen, és nem a tészta volt a hibás.
A 3szek.ro munkatársai csípték el a magyar labdarúgó-válogatottat 1983-86 között irányító szakembert. Még a magyar válogatott Svájc elleni zakója (5-2), majd a Feröer-szigetek elleni keddi győzelme (1-0) előtt.
Sebes Gusztáv után a második vagyok a legeredményesebb magyar szövetségi kapitányok rangsorában, de sajnos az életem úgy alakult, hogy folyton erről a világbajnokságról (1986-os, a szerk.) kell számot adnom. Nincsenek titkaim, elrontottam dolgokat, a játékosaim sem úgy álltak hozzá, ahogy kellett volna. Azon a világbajnokságon egy széteső, lefelé ívelő válogatott szerepelt. A Honvéd játékosai az utolsó bajnoki meccsüket a vb előtt Debrecenben játszották, bundáztak, helikopterrel menekültek. Zűrzavar volt akkortájt a sikerjátékosaim körében, én se találtam el a ritmust, minden nagyon szerencsétlenül alakult, de nem szabad elfelejteni az előzményeket, hogy három év alatt a világ élvonalába jutott az a csapat
– vallotta be Mezey György, hogy miben hibázott ő és miről tehetett a közeg, a játékosai. Azon viszont meglepődtünk, hogy a szakember szerint mi a jelen problémája:
Az a baj, hogy iszonyú nagy konkurenciája lett a futballnak, úszni ma sokkal többen mennek – Hosszú Katinkáék sikerein felbuzdulva –, mint a futballpályára. Ebben a rendkívül széles konkurenciájú kínálatban a labdarúgásnak átütő erejűnek kellene lennie, hogy mégis azt válassza az a gyerek. A futballedzőnek az a dolga, hogy üljön a kispadon és tartsa az edzéseket. Ma nagyon nehéz. Sajnálom is azokat, akik most felelősek ezért, mert nem nagyon tudnék okos megoldást mondani. Legfeljebb azt tudnám tanácsolni, hogy aki nem ért a futballhoz, hagyja az egészet, mert csak árt vele.
Szögezzük le, az úszás régen is remek eredményeket szállított és szép számmal álltak akkor is úszónak, de se akkor, se most nem mennek többen úszni, mint futballozni. Ahogy a 21. század elején az edző felé nem az a szülői elvárás, hogy csak “üljön a padon és vezényelje az edzéseket”. Mindezt azért elborzasztó olvasni, mert Mezey doktor 1997-től megszakításokkal majd 15 éven át tartotta kezét az MLSZ edzőképzésén
