A francia színész nem titkolja szoros barátságát az orosz államfővel, ráadásul nem Putyin az egyetlen megosztó politikus, akivel Gérard Depardieu tartotta a kapcsolatot. A 2016-ban elhunyt kubai diktátorral, Fidel Castróval például a gasztronómia volt a közös szenvedélyük. Azt is régóta tudjuk, hogy Depardieu nem csak Vlagyimir Putyinhoz fűződő viszonya miatt fogadta el az orosz állampolgárságot. Elsősorban a Franciaországban tervezett 75 százalékos luxusadó alól bújt ki, megsértődött, és inkább az oroszoknál választotta a kedvezőbb, 13 százalékos adókulcsot, ahol szerinte igenis nagy a demokrácia. Nem akar magyarázkodni, sem Putyin, sem a többi szélsőséges véleménye, barátsága miatt. A Daily Beastnek adott interjújában nem kertelt, amikor Putyin, vagy éppen a „kibaszott” francia újságírók kerültek szóba.
Depardieu-re emlékezhetnénk úgy is, hogy azon francia színészek egyike, akinek összejött a nemzetközi siker. Ha nem is játszott főszerepet sok hollywoodi produkcióban, mellékszerepet igen, világszerte ismerik a nevét. Pályája elején, 1991-ben Golden Globe-ot nyert a Zöld kártyáért, és Oscarra jelölték a legjobb főszereplő kategóriájában a Cyrano de Bergerac-ban nyújtott alakításáért. A hősszerelmes filmben tulajdonképpen magát alakította, egy jókora orrú, életszerető férfit, aki imád enni és inni. Nem ez volt az első és utolsó hasonló szerepe, francia és amerikai filmekben gyakran megtalálták a hedonista karakterek. Nem véletlen az összefüggés, egy időben a színész arról volt híres, hogy akár napi 14 üveg vörösbort fogyasztott egy kis pezsgővel és whiskyvel. Annak ellenére se mondott le a szenvedélyeiről, hogy 17 évvel ezelőtt koszorúérműtétet hajtottak végre rajta.
Amikor az interjún a dohányzáshoz fűződő viszonya került szóba, Depardieu csak annyit mondott, hogy
Akkor is (környezet) szennyezel, ha fingasz egyet. Megölhetsz valakit.
De ennél ezerszer súlyosabb állításokat is olvashatunk. Depardieu azon merengett, hogy vajon tényleg az amerikai kormány és a Pentagon felelős-e az AIDS-ért, mivel a ’80-as években egy biológiai fegyveren kísérleteztek majmokkal. A színész szerint bármi elképzelhető, és talán az amerikai elnök, Donald Trump kikotyog valamit a témáról, úgyis szeret beszélni.
Donald Trump olyan, mint Kim Dzsongun kettő. Mintha karikatúrák lennének, veszélyes karikatúrák. A karikatúrákkal kezdjük, akikben nem hiszünk. Mint Hitlernél. Ő is így kezdte, aztán jön a félelem, és az okosok sem tesznek semmit.
Gérard Depardieu természetesen nem az interjúért utazott New Yorkba, éppen azt a 2015-ös könyvét turnéztatja, aminek most jelent meg az angol fordítása. Ebben kitér Putyinra és a kritikusaira is. Azt írja, hogy a Krím-félsziget önkényes elcsatolásáról sem lehet olyan messziről ítélkezni, ahogy Vlagyimir Putyinról sem, akivel még 2008-ban találkozott egy moszkvai múzeumban. Rendszeresen beszélnek, sokszor került szóba a geopolitika, így nem véletlen, hogy Depardieu osztja, hogy az oroszok 988-ig visszamenőleg fel tudják mutatni, hogy őket illeti a terület.
Amikor a Daily Beast újságírója felemlegette Fidel Castróval való barátságát, és hogy a diktátor a földbe taposta a civil szabadságjogokat, Depardieu azzal védekezett, hogy nem ért a politikához, ő nem újságíró vagy politikai elemző. Különben sem a civil szabadságjogok topikja került szóba.
Azt szoktam mondani a kritikusaimnak. hogy nézzék meg maguknak, vállalják a kockázatot. Én elmentem, nem kínoztak meg, nem mérgeztek meg, és nem értettem mindennel egyet, amit láttam.
Elmesélte, hogy több orosz börtönben is járt, és azt tapasztalta, hogy remek a kaja. Depardieu évek óta tartja Putyint a barátjának. Örül, hogy az érzés kölcsönös, nagyon intelligensnek ismerte meg az elnököt, és boldogan fogadta el 2013-ban az orosz állampolgárságot. Hogy elkerülje a belengetett, majd elkaszált 75 százalékos luxusadót, először belga szeretett volna lenni, aztán orosz lett. De összesen hét útlevéllel utazik, és üzletei révén Franciaország mellett több helyen adózik. Többek között Oroszországban is.
Gérard Depardieu azonban nem csak adózási szokásairól vagy éppen Putyinról híres. Franciország egyik első számú színésze rengeteg botrányt tudhat maga mögött, szeretőkkel vagy éppen a repülőn földre pisiléssel. 2011-ben Dublin felé nagyon kellett neki, biztonsági okokból viszont nem mehettek ki az utasok. Hát a földre vizelt. De arra a tragédiára is utalt, mikor az interjúban a francia újságírókat szidta, hogy fia, Guillaume Depardieu 37 évesen halt meg 2008-ban. A kisebbik Depardieu a 20-as éveiben heroinfüggő volt, egy évre börtönbe is került. Súlyos autóbalesetet szenvedett, 2003-ban amputálták a lábát, mivel elfertőződtek a sebei. Ugyanebben az évben lázadt fel apja ellen a nyilvánosság előtt, arról is nyilatkozott, hogy tizenévesen prostituáltként dolgozott, csak hogy Depardieu-t bosszantsa.
Az a baj a sajtóval, a kibaszott francia sajtóval – azért mondom, hogy kibaszott, mert nem szeretem őket –, hogy nem tudnak semmit.
A színész arról is beszélt, hogy lehet, hogy néha sokat iszik, de mindig valami mély és új dolog miatt teszi.
(Borítókép: Oleg Nikishin/Epsilon/Getty Images)
