Nekem néha teljes a zűrzavar a fejemben. Mielőtt azt gondolnád, megkergültem, elmesélem, hogy is kell ezt érteni, sőt, azt is, mit ír minderről a tudomány.
Szóval vannak napok, amikor már reggel pörögnek a gondolataim. Jóval több van belőlük, mint amennyi kellemes. Próbáltam kifigyelni, miért, tán túl sokat ettem este, vagy felhúzott valami, nem pihentem eleget, netán sok a dolgom aznap, de nem jövök rá soha a valódi okra.
Azt tanultam, azt vallom, orvosként, ha megvan a diagnózis, vagyis megállapítod, mi a baj, könnyebb beállítani a megfelelő kezelést, a terápiát, a beteg hamarabb meggyógyul.
Semleges gondolat nem létezik – olvastam a minap. Sőt, azt is tudom, agyi, pontosabban elmebéli kapacitásunk nagyon kicsi százalékát használjuk. Sőt, arról is olvastam, bármely pillanatban választhatunk, hogy negatívan vagy pozitívan reagálunk egy-egy új információra, akár a saját ötletünkre.
Információdömpingben élünk, és mint mondják, az információ hatalom. Én inkább úgy vélem, ha túl sok információ ér, túlpörögsz, és nem biztos, hogy helyesen döntesz.
A sok nem mindig több. A sok félelmet generálhat, döntésképtelenséget eredményezhet, hiszen annyi jó közül lehet választani, és
Azt, hogy a sok nem mindig több, a sportban tanultam. Ha fiatalon úgy döntesz, élsportoló leszel, elég hamar és markánsan megtapasztalod, hogy a csúcsra hosszú és munkával teli évek vezetnek: hideg, sötét reggelek, amikor a víz undokul hideg, és a késő esti, véget nem érő súlyzós gyakorlatok, melyekhez nem mindig van kedved. De a sok munka nem mindig több, mert lehet, túledzed magad és a fáradtság miatt nem érsz el jó eredményt.
De vehetünk máshonnan is példát: ha valaki állandóan hívogat, és folyton veled akar lenni – na, jó, nem mindig van így, hiszen a szerelemben ez a legfantasztikusabb -, egy idő után, menekülőre fogod, mert úgy érzed, megfulladsz.
És visszatérve az alapkérdéshez: van, ami elcsendesíti a fejedben kavargó rengeteg kérdést?
Mesélek egy gyerekkori történetet.
Édesapám nem volt hétköznapi ember, és nem csak az eredményei okán. Többek között, és ez igazán nem köztudott róla, nagyon plasztikusan magyarázott, így a kérdéseimre adott válaszaiból gyerekfejjel is megértettem a lényeget. Viszont sokszor nehezen döntött, hezitált, miközben anyu meg határozott volt. Felnőttfejjel visszatekintve látom, hogy ettől könnyebb volt később megértenem, hogy sokfélék vagyunk, lehetünk egész más véleményen egy-egy kérdésben, ami nem a szeretet hiányát jelenti.
Anyunál a dolgok feketék és fehérek voltak, határozott igenek és nemek között élte az életét. Apunál minden lehetséges volt.
Ez a kép gyerekként nagyon tetszett nekem.
Mindez csupán kedves emlék, nem biztos, hogy használható, ha zavarosak a gondolataid. Lépjünk is tovább.
Mondják, és én erősen hajlok erre, gondolkozzunk pozitívan. Bizonyára, de nincs ember, akit csak jó ér, és olyan sincs, aki mindig csak a jó felől közelíti a dolgokat.
Csecsemőként, kisgyerekként ér minket negatív és pozitív hatás a szüleinktől, a társainktól, a tanítóinktól, ezek együtt formálnak bennünket, gondolatainkat, miközben azt hisszük, önálló elképzeléseink diktálják a döntéseinket. Bár emlékeinkben általában tökéletes gyerekkor él, de ez nem fedi a valóságot, hiszen csalódások, bántások minden kisgyerekkel előfordulnak a legnagyobb szeretet és jó szándék mellett is; a szülők is csak emberek, elkövetnek hibákat, és a negatív tudatossággal felülírható.
Nem mindegy, a dolgokat honnan nézzük, miképpen értékeljük.
azt is érezheted, milyen jó, hogy van választási lehetőséged. Érezheted úgy, mindjárt megőrülsz, de dönthetsz úgy is, megtalálod a megfelelő módszert elcsendesíteni a hangzavart.
Hatalmasak az egyéni különbségek. Sok mindent szeretek kipróbálni, és mivel olykor a divat magával ragad,
Ám a „meditation in motion”, vagyis a mozgás közbeni meditáció tökéletesnek bizonyult számomra. Talán az tartott agyilag egyensúlyban, hogy úsztam, és közben szépen elsimultak a gondolatok a fejemben.
Néhány éve egy nehéz élethelyzetben felfedeztem a futás örömét, így már kétféle mozgásforma segít a nehézség leküzdésében, a gondolataim közti rendrakásban. Szeretem hinni, hogy miképpen a méreganyagok a szervezetemből, úgy a rossz és zavaró gondolatok is kiszűrődnek egy-egy fizikai terhelés alatt.
Könnyű neked, hallom sokszor, te sportoltál, és való igaz, nagyobb az affinitásom a mozgásra. De hát mozgásra teremtettünk. Régen nem kellett se fogyókúrázni, se külön mozogni, kitalálni, mit is sportoljunk, mert őseink élete a kevés étel és sok mozgás helyváltoztatás között zajlott. Nem azt mondom, hogy jobb volt, sőt, de állítom:
Szóval mozdulj, találd meg a neked leginkább megfelelő formát. Kinyílik egy új világ, ahol könnyebb a zajokat lecsendesíteni, és mivel azok a sokat emlegetett boldogsághormonok is elkezdenek hatni, nemcsak boldogabb leszel, hanem a dolgok pozitív oldalát is könnyebben meglátod.
